J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

Sirius volt az, aki végül megelégelte az egyszemélyes cirkuszi előadást.

— Tedd már el azt a labdát! — szólt, miután Féregfark rikkantással jutalmazta James egy jól sikerült mozdulatát. — Féregfark mindjárt bepisil izgalmában.

Az említett kissé elpirult, James viszont csak vigyorgott.

— Ahogy parancsolod — felelte könnyedén, és zsebre dugta a cikeszt. Harry úgy érezte, hogy apja senki másnak a kérésére nem hagyta volna abba ügyességének fitogtatását.

— Unatkozom — mondta Sirius. — Bár már holdtölte lenne.

— Addig még van egy átváltoztatástan-vizsgánk — szólt ki Lupin a könyve mögül. — Ha nem tudsz mit kezdeni magaddal, kérdezd ki tőlem az anyagot. Tessék… — Azzal Sirius felé nyújtotta a könyvet.

Sirius undorodva felhorkant.

— Tartsd meg azt a salátát! Elegem van belőle.

— Találtam neked programot, Tapmancs — szólt halkan James. — Nézz csak oda…

Sirius a mondott irányba fordította a fejét. A következő pillanatban megdermedt, mint a vadászkutya, ha szimatot fog.

— Csodás — susogta. — Pipogyusz.

Harry követte Sirius pillantását.

Piton időközben felállt, és eltette az RBF-feladatlapot. Mikor kilépett a bokor árnyékából, és elindult a napsütötte füvön, Sirius és James fürgén talpra szökkent.

Lupin és Féregfark ülve maradtak: Lupin a nyitott könyvbe nézett, de szeme már nem követte a sorokat, és halvány ránc jelent meg két szemöldöke között. Féregfark tekintete Sirius, James és Piton között ugrált, s arca mohó izgalmat tükrözött.

— Hé, Pipogyusz! — szólt emelt hangon James.

Piton olyan gyorsan reagált, mintha számított volna a támadásra: eldobta táskáját, villámgyorsan benyúlt a talárja alá, és már félig kirántotta pálcáját, mikor James elkiáltotta magát:

— Capitulatus!

Piton pálcája felröppent négy méter magasra, majd halk zajjal a fűbe esett. Sirius ugatva felnevetett.

— Obstructo! — rikkantotta, s Piton, aki már ugrott volna elejtett pálcája után, elterült a fűben.

A közelben sétáló és üldögélő diákok mind Siriusék felé fordultak. Voltak, akik fel is álltak, és közelebb mentek, hogy jobban lássák az eseményeket. Néhány arc aggodalmat tükrözött, de a többség szemlátomást szórakoztatónak találta az egyenlőtlen küzdelmet.

Piton zihálva hevert a földön. James és Sirius előreszegezett pálcával közeledtek hozzá — James menet közben még egyszer hátrapillantott a tóparton ülő lányokra. Most már Féregfark is felállt; Lupint megkerülve néhány lépéssel közelebb ment Pitonhoz, s onnan meresztgette a szemét.

— Hogy sikerült a vizsga, Pipogyi? — kérdezte gúnyosan James.

— Néztem közben: az orra a pergament súrolta — jegyezte meg gonoszul Sirius. — Nem fogják tudni elolvasni a válaszaidat a zsírfoltoktól!

A közelben állók nevettek; Pitont szemlátomást általános ellenszenv övezte. Féregfark éles hangon vihogott. Piton megpróbált felállni, de csak vergődni tudott: az ártás láthatatlan béklyókba zárta tagjait.

— Várjatok csak… — zihálta, s közben gyűlölködve Jamesre meredt. — Várjatok csak…

— Mire várjunk? — kérdezte rideg gúnnyal Sirius. — Mire készülsz? Belénk törlöd az orrod?

Piton szitkok és rontások elhadart egyvelegével válaszolt, de mivel a pálcája nem volt nála, szavai hatástalanok maradtak.

— Ráfér egy kis mosás a mocskos szádra — mordult rá James. — Suvickus!

Piton szájából rózsaszínű szappanhab tört elő. Köhögni, öklendezni majd fuldokolni kezdett…

— Hagyjátok békén!

Sirius hátranézett a válla fölött. James szabad kezével gyorsan a hajába túrt, és megfordult.

A tóparti lánycsapat egyik tagja szólt rájuk. Vállára omló sűrű, sötétvörös haja volt, és élénkzöld, mandulavágású szeme — mint Harrynek.

Harry az édesanyjára ismert benne.

— Á, Evans — szólt James, az addiginál mélyebb, kellemesebb zengésű hangon.

Lily leplezetlen utálattal nézett rá.

— Hagyjátok békén! — ismételte. — Mit ártott nektek?

James a homlokát ráncolta, mintha eltűnődne a kérdésen.

— Vele, tudod, az a gond, hogy él…

Ezen többen nevettek, köztük Sirius és Féregfark is. Lupin ellenben még mindig a könyvébe meredt, és Lily sem értékelte a megjegyzést.

— Humorosnak tartod magad, Potter? — szólt megvetően. — Pedig tudod, mi vagy? Egy beképzelt, öntelt, undok, szadista alak! Szállj le Pitonról!

— Rendben, ha megígéred, hogy randizol velem — vágta rá James. — Áll az alku? Ígérj meg egy randit, akkor Pipogyi többé nem látja a pálcámat.

A hátráltató ártás hatása közben elmúlt, és Piton szappant köpködve mászni kezdett a pálcája felé.

— Előbb fogok az óriáspolippal randizni, mint veled — felelte Lily.

— Ez nem jött össze, Ágas — szólt Sirius, és újra Piton felé fordult. — Hé!

Piton pálcája azonban akkor már Jamesre szegeződött. Fénycsóva röppent, és Harry apjának arcán mély, vérző vágás támadt.

A sebből a talárjára fröccsent a vér. James megpördült a tengelye körül, s a következő villanás nyomán Piton már fejjel lefelé lógott a levegőben. A fejére hulló talár alól két krétafehér láb és egy megszürkült alsónadrág bukkant elő.

Az összeverődött kisebb tömegben sokan nevettek és tapsoltak.

Sirius, James és Féregfark a hasukat fogták a kacagástól.

Lily, akinek ugyancsak megrándult a szája sarka, gyorsan rászólt Jamesre:

— Tedd le, Potter!

— Kérésed parancs — felelte James, és az ég felé rántotta pálcáját. — Piton a fűbe zuhant, de nyomban felpattant, és már emelte is a pálcáját.

— Petrificus totalus! — harsogta Sirius, mire Piton vigyázzállásba dermedt, és eldőlt, akár a kivágott fa.

— Szálljatok le róla! — kiabálta Lily, és pálcát rántott.

James és Sirius pillantása a lány kezére ugrott.

— Hagyd ezt, Evans — szólt nyomatékos komolysággal James. — Nem akarok rontást küldeni rád.

— Akkor vedd le róla az átkot!

James nagyot sóhajtott, Piton felé fordult, és kelletlenül elmotyogta az ellenátkot.

— Tessék, parancsolj — szólt, miközben Piton feltápászkodott a földről. — Nagy szerencséd, hogy Evans itt van, Pipogyusz…

— Nem szorulok rá a mocskos sárvérűre!

Lily meghökkenve pislogott.

— Értem — szólt fagyosan. — Többet nem szólok bele. De ha van egy kis időd, mosd ki a gatyádat, Pipogyusz.

James Pitonra szegezte a pálcáját.

— Kérj bocsánatot Evanstől! — parancsolt rá.

— Nem kértem a segítségedet! — kiabálta James arcába Lily. — Semmivel nem vagy különb nála!

— Micsoda!? — hördült fel James. — Én sose neveznélek… tudod, minek!

— Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked! Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled, Potter!

Azzal Lily sarkon fordult, és elrohant.

— Evans! — kiabált utána James. — Evans, várj!

A lány azonban hátra se nézett.

James lebiggyesztette ajkát, és csalódását ügyetlenül leplezve megjegyezte:

— Fogalmam sincs, mi baja.

— Mintha burkoltan arra célzott volna, hogy egy cseppet beképzelt vagy, pajtás — ironizált Sirius.

— Persze, beképzelt — morogta dühösen James. — Naná…