J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

A MÁGIAÜGYI MINISZTÉRIUM RENDELETE

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakkollégium igazgatói tisztségét a mai naptól Albus Dumbledore helyett Dolores Jane Umbridge főinspektor tölti be.

Jelen kinevezés alapját a 28-as számú oktatásügyi rendelet képezi.

Az iskolaszerte kifüggesztett hirdetmény értesítette a diákokat az igazgatóváltásról, de arra nem volt magyarázat, honnan tudja mindenki, hogy Dumbledore menekülés közben ártalmatlanná tett két aurort, a főinspektorral és a mágiaügyi miniszterrel egyetemben.

Bármerre járt Harry a kastélyban, mindenhol mindenki Dumbledore szökéséről beszélt, s bár a szájról szájra terjedő történet egyes részleteiben kissé kiszíneződött (egy másodéves lány Harry füle hallatára azt állította, hogy Cornelius Caramelt a Szent Mungóban ápolják, mert dísztökké vált a feje), a beszámolók egészében véve meglepően pontosak voltak. Mindenki tudta például, hogy a diákok közül csak Harry és Marietta voltak tanúi a Dumbledore szobájában lezajlott eseményeknek — s mivel Marietta a gyengélkedőn volt, a roxfortosok Harryt ostromolták kérdéseikkel.

— Dumbledore nemsokára visszatér — jelentette ki Ernie Macmillan, miután gyógynövénytanról jövet meghallgatta Harry beszámolóját. — Nem tudják sokáig távol tartani a sulitól, ahogy három éve se tudták. A Pufók Fráter mesélte — itt bizalmasan lehalkította hangját, úgyhogy Harryéknek közelebb kellett hajolniuk hozzá — hogy éjjel, miután átkutatták a kastélyt, Umbridge vissza akart menni Dumbledore szobájába, de a kőszörny nem engedte be. Az igazgatói szoba lezárta magát Umbridge előtt. — Ernie elvigyorodott. — Képzelhetitek, micsoda hisztit csapott a nyanya.

— Pedig biztos már elképzelte, hogy ott fog trónolni Dumbledore szobájában — szólt gonosz mosollyal Hermione, mikor a kastély bejárati lépcsőjéhez értek. — Basáskodni akar a tanárok fölött az undok, felfuvalkodott, hataloméhes vén…

— Biztos, hogy be akarod fejezni ezt a mondatot, Granger?

Draco Malfoy lépett ki az egyik ajtó mögül, Crakkal és Monstróval a nyomában. Valaminek roppantul örülhetett, mert csak úgy ragyogott sápadt, hegyes arca.

— Sajnos le kell vonnom öt-öt pontot a Griffendéltől és a Hugrabugtól — nyekeregte.

— Csak a tanárok vonhatnak le pontokat, Malfoy — vágta rá Ernie.

— És ha elfelejtetted volna, mi is prefektusok vagyunk — sziszegte Ron.

— Tudjuk, hogy a prefektusok nem vonhatnak le pontokat, Gólkirály — felelte vigyorogva Malfoy. Crak és Monstro bután göcögött. — A Főinspektori Különítmény tagjai viszont…

— Minek a tagjai? — fortyant fel Hermione.

— Főinspektori Különítmény, Granger — ismételte Malfoy, és rámutatott egy kis ezüst F betűre, amit a prefektusi jelvénye alá tűzve viselt. — Umbridge professzor személyesen választott ki minket a minisztériumot támogató diákok közül… Na szóval a Főinspektori Különítmény tagjainak joguk van pontokat levonni a házaktól. Öt pontba kerül, hogy tiszteletlenül beszéltél az új igazgatóról, Granger. Macmillan, te ellentmondtál nekem, az is öt pont. Tőled is öt pont, Potter, mert nem tetszik a képed. Nincs betűrve az inged, Weasley, mínusz öt pont. Ja, és még tíz pont a Griffendéltől, Granger, mert sárvérű vagy.

Ron pálcát rántott, de Hermione elkapta a csuklóját.

— Hagyd, Ron!

— Nagyon helyes, Granger — sziszegte Malfoy. — Új igazgató, új szabályok… Potty, Gólkirály, legyetek jó kisfiúk…

Azzal kacagva faképnél hagyta Harryéket. Crak és Monstro engedelmesen loholtak utána.

— Tuti, hogy csak blöffölt — rázta a fejét Ernie. — Az nem lehet, hogy Malfoy pontokat vonhat le… az nevetséges lenne… teljesen aláásná a prefektusi rendszert.

Harry, Ron és Hermione azonban addigra megfordultak, és ránéztek a bejárati csarnok falába süllyesztett négy hatalmas, homokóraszerű számlálóra. Reggel még a Griffendél és a Hollóhát vezetett holtversenyben. Azóta elfogyott az előnyük, s még most is, miközben Harryék odanéztek, három számlálóban egymás után röppentek fel a golyók az alsó üveggömbből a felsőbe. A Mardekár homokórájának zöld golyói ellenben meg se mozdultak.

— Ti is észrevettétek? — csendült Fred hangja.

A ikrek a márványlépcsőn érkeztek le a bejárati csarnokba, s csatlakoztak az eredményjelző órák előtt ácsorgó négyeshez.

— Malfoy most vont le tőlünk vagy ötven pontot — szólt dühösen Harry, a Griffendél órájában felröppenő golyókra meredve.

— Aha, Montague is próbálkozott az első szünetben — bólogatott George.

— Miért csak próbálkozott? — kapta fel a fejét Ron.

— Mert végül is nem tudta végigmondani, hogy hány pont és kitől — mesélte George. — Ugyanis némi unszolásra fejest ugrott az első emeleti volt-nincs szekrénybe.

Hermione rémülten nézett rá.

— Ebből nagyon nagy baj lesz, fiúk!

— Persze — felelte Fred — de csak ha majd Montague előkerül, addig pedig hetek is eltelhetnek. Nem tudjuk, hova küldtük… Egyébként meg eldöntöttük, hogy mostantól nem tiszteljük a házirendet.

— Mért, eddig talán tiszteltétek? — fintorgott Hermione.

— Hát persze! — méltatlankodott George. — Különben rég kirúgtak volna minket!

— Mindig is tudtuk, hol a határ — bólintott Fred.

— És csak óvatosan léptük át — tette hozzá George.

— Igazán nagy felfordulást soha nem csináltunk.

— De most? — kérdezte óvatosan Ron.

— De most… — kezdte George.

— …hogy Dumbledore elment… — folytatta Fred.

— …úgy illik, hogy az új igazgatót…

— …egy nagyobbacska balhéval köszöntsük.

— Eszetekbe ne jusson! — suttogta rémülten Hermione. — Umbridge gondolkodás nélkül kirúg titeket!

— Hát még mindig nem érted, Hermione? — mosolygott Fred. — Már egyáltalán nem izgat minket az iskola. Ha nem határoztuk volna el, hogy bosszút állunk Dumbledore-ért, most rögtön lelépnénk innen. Na de elég a fecsegésből — tette hozzá az órájára pillantva. — Mindjárt kezdődik az első felvonás. Ha tanácsolhatom, menjetek be a nagyterembe ebédelni, nehogy a tanárok rátok fogják, hogy benne voltatok a buliban.

— Milyen buliban? — kérdezte nyugtalanul Hermione.

— Nemsokára meglátod — felelte Fred. — Na nyomás, menjetek!

Fred és George sarkon fordultak, és hamarosan elnyelte őket a lépcsőn lefelé hömpölygő tömeg. Ernie aggodalmasan pislogni kezdett, motyogott valamit egy befejezetlen átváltoztatástan-leckéről, és eliszkolt.

— Amondó vagyok, tényleg tűnjünk el innen — szólt nyugtalanul Hermione. — Nem árt az óvatosság.

— Oké — bólintott Ron, és a három jó barát elindult a nagyterem ajtaja felé.

Harry épp csak egy pillantást vethetett a fehér gomolyfelhőkkel teli elvarázsolt mennyezetre, mikor valaki a vállára tette a kezét.

Megfordult, és azon kapta magát, hogy közvetlen közelről belebámul Frics mogorva képébe. Gyorsan hátrált három lépést, felvéve a legkisebb ajánlott távolságot a gondnoktól.

— Az igazgatónő beszélni akar veled, Potter — szólt vészjóslóan Frics.

— Nem én voltam — felelte automatikusan Harry, az ikrek tervezett akciójára gondolva. Frics állát néma nevetés remegtette meg.

— Rossz a lelkiismeretünk, mi? — morogta sípoló tüdővel. — Gyere velem!