J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

Az újságírónő letörölte kopott esőkabátjáról az italt, de közben egy pillanatra se vette le a szemét Hermionéról. Azután megrázta a fejét.

— A Próféta nem fogja lehozni — szólt. — Ha nem vetted volna észre, senki nem hiszi el ezt a légből kapott mesét. Harryt rögeszmés bolondnak tartják. Persze ha ebből kiindulva írnám meg a cikket…

— Az úgynevezett eszelős Harryről már épp elég cikket olvashattunk — vágott a szavába Hermione. — Abból, köszönjük szépen, nem kérünk többet! Azt akarom, hogy Harrynek lehetősége legyen elmondani az igazságot!

— Ilyen sztorira senki nem vevő — legyintett Rita.

— Csak a Próféta nem vevő rá, mert az Caramel szócsöve! — csattant fel Hermione.

Rita összehúzott szemmel vizsgálgatta a lányt. Aztán az asztal fölé hajolt, és tárgyilagosan így szólt:

— Tény, hogy Caramel elvár dolgokat a Prófétá tól, de nem ez a lényeg. Azért nem hoznak le olyan cikket, ami jó színben tünteti fel Harryt, mert senki nem akar ilyesmit olvasni. A közhangulat mást diktál. Az azkabani fogolyszökés épp elég most az embereknek. Mindenki tiltakozik a gondolat ellen, hogy Tudjukki visszatért.

— Szóval a Reggeli Prófétá nak nincs más dolga, mint azt mondani, amit a nép hallani akar — csattant Hermione válasza.

Rita megitta Lángnyelv whiskyje maradékát, majd kihúzta magát, és szemöldökét felhúzva így felelt:

— A Prófétá nak az a dolga, hogy eladja magát, te ostoba.

— Apám szerint borzalmas újság — szólalt meg váratlanul Luna.

Dülledő szemét Ritára emelte, s a szájába dugta a gyöngyhagymát.

— Apám fontos híreket közöl, amelyekről mindenkinek tudni kell. Őt nem érdekli a pénz.

Rita úgy nézett rá, mint elefánt a hangyára.

— Felteszem, apád valami ócska kis falusi hírmondót szerkeszt… „Hasznos tippek muglik közt lakóknak”… „Bolhapiaci hírek”…

— Nem — felelte higgadtan Luna, és visszadugta a gyöngyhagymát a violalikőrbe. — Apám a Hírverő szerkesztője.

Rita akkorát horkantott, hogy a közeli asztaloknál ülők ijedten összerezzentek.

— Fontos híreket közöl, amelyekről mindenkinek tudni kell! — prüszkölte undorodva. — Kertet lehet trágyázni azzal a szennylappal!

— Nos, Rita, itt a nagy lehetőség, hogy emelje a Hírverő színvonalát — szólt negédes mosollyal Hermione. — Luna azt mondja, az apja szívesen lehozza az interjút Harryvel. Úgyhogy a publikálás nem gond.

Rita pár másodpercig szóhoz se jutott az elképedéstől. Aztán harsányan felnevetett.

— A Hírverő ben!? — kacagta. — Azt hiszitek, lesz ember, aki komolyan veszi, ha a Hírverő ben jelenik meg!?

— Mondjuk úgy, hogy lesznek, akik nem veszik komolyan — felelte rendíthetetlen nyugalommal Hermione. — De mivel a kommentár, amit a Próféta az azkabani foglyok szökéséhez fűzött, nem volt túl meggyőző, sok ember elgondolkodik majd, hogy nincs-e más magyarázat is a történtekre. Ha pedig kínálnak nekik más magyarázatot, igenis kíváncsiak lesznek rá, még ha csak… — Gyors oldalpillantást vetett Lunára. — …szóval, még ha csak egy ilyen különös magazinban olvasható is.

Rita kissé oldalra billentette a fejét, és hosszasan fürkészte Hermione arcát. Aztán hirtelen így szólt:

— Rendben, tegyük fel, hogy vállalom a munkát. Mennyit kapok érte?

— Apa nem szokott fizetni a cikkekért — válaszolta révetegen Luna. — A magazinunkba írni megtiszteltetés, meg hát az emberek örülnek, ha nyomtatásban látják a nevüket.

Rita Vitrol olyan arccal fordult Hermionéhoz, mintha megérezné a butykornyál ízét a szájában.

— Azt várod tőlem, hogy ingyen írjam meg?

— Azt bizony — felelte Hermione, és belekortyolt az italába. — Mert ha nem teszi meg, értesítem a hatóságokat, hogy maga bejegyzetlen animágus. Aztán a Próféta jól megfizeti majd a helyszíni beszámolóit az Azkabanból.

Rita arckifejezése elárulta, hogy legszívesebben Hermione orrába dugná a színes papírernyőt, ami a lány koktélját díszítette.

— Szóval nincs választásom — szólt kissé remegő hangon. Ismét kinyitotta krokodilbőr táskáját, kivett belőle egy pergamenlapot, és szájához emelte a purlicerpennát.

— Apa nagyon fog örülni — szólt vidáman Luna, mire Rita állkapcsán megrándult egy izom.

— Mehet? — fordult Harryhez Hermione. — Készen állsz rá, hogy elmondd a világnak az igazságot?

— Azt hiszem — felelte Harry, a pergamenen egyensúlyozó purlicerpennára pillantva.

— Akkor kezdheti, Rita — biccentett komoly képpel Hermione, és kihalászott egy szem meggyet koktélospohara aljából.

Luna a maga álmatag módján kifejtette, hogy nem tudja, mikor jelenik meg a Harryvel készült interjú, mert az apja vár valakitől egy szép hosszú írást az utóbbi időben látott morzsás szarvú szipirtyókról.

— …és az nagyon fontos cikk, úgyhogy Harry sztorija talán csak a következő számba fér bele…

Harrynek eléggé nehezére esett felidézni az éjszakát, amikor Voldemort visszatért. Rita a legapróbb részletekről is kifaggatta, s ő el is mondott mindent, amire csak emlékezett. Tudta, komolyan kell vennie az alkalmat, hogy a világ elé tárhatja az igazságot.

Ugyanakkor gyanította, hogy beszámolójában sokan csak újabb bizonyítékot látnak majd arra, hogy ő, Harry komplett elmebeteg — főleg mivel az interjú a morzsás szarvú szipirtyókról szóló cikkek és egyéb badarságok között jelenik majd meg. Bellatrix Lestrange és a többi halálfaló szökése után azonban Harry úgy érezte, mindenképp hallatnia kell a hangját, akár elér vele valamit, akár nem.

— Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a cikkhez Umbridge — mondta hétfő este, a vacsoránál Dean. A mellette ülő Seamus szorgalmasan lapátolta magába a csirkés-sonkás tésztát, de Harry tudta, hogy ő is fülel.

A feltűnően sápadt Neville felpillantott tányérjáról.

— Nagyon jól tetted, hogy mindent. elmondtál, Harry — szólt, majd akadozva hozzátette: — Nehéz volt… beszélni róla… ugye?

— Igen — felelte csendesen Harry. — De az embereknek meg kell tudniuk, milyen szörnyűségekre képes Voldemort.

— Így igaz — bólintott Neville. — És hogy mire képesek a halálfalói. Igen, meg kell tudniuk.

Lesütötte a szemét, és folytatta az evést. Seamus felpillantott, de amint tekintete találkozott Harryével, gyorsan elfordult. Nem sokkal később Dean, Seamus és Neville elindultak a klubhelyiségbe, így Harry és Hermione magukra maradtak az asztalnál. Meg akarták várni Ront, aki a kviddicsedzés miatt késett a vacsoráról.

Hamarosan feltűnt a teremben Cho Chang, barátnője, Marietta társaságában. Harrynek elszorult a torka, mikor meglátta — a lány azonban nem nézett rá, s ültében is a hátát mutatta neki.

— Tényleg, még nem is kérdeztem — szólalt meg vidáman Hermione, a Hollóhát asztala felé pillantva. — Milyen volt a randevúd Chóval? Hogyhogy olyan korán elváltatok?

— Öhm… hát… — fogott a válaszba Harry, miközben maga elé húzta a rebarbarás morzsát, hogy repetát szedjen magának. — Röviden összefoglalva: kész katasztrófa volt.

És elmondta, mi történt Madam Puddifoot kávézójában.

— …aztán felpattant, további jó szórakozást kívánt, és sírva kirohant az utcára — fejezte be néhány perccel később, miután az utolsó falatot is eltakarította a tányérjáról. Letette a kanalat, és Hermionéra nézett. — Fogalmam sem volt, mi ütött belé. Még most sem tudom.