J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

Végre közel került a nagy rejtély megoldásához. Izgalmában előrecsúszott egészen a szék szélére, s úgy ült ott megfeszült izmokkal, mintha futásnak akarna eredni.

— Miért a kígyó szemével láttam, ha Voldemort gondolataiban osztozom?

— Ne mondd ki a Sötét Nagyúr nevét! — sziszegte dühösen Piton.

Feszült csönd következett. Harry és a bájitaltantanár farkasszemet néztek a merengő fölött.

— Dumbledore professzor is kimondja a nevét — szólt csendesen Harry.

— Dumbledore kivételes hatalmú varázsló — felelte Piton. — Rá nem feltétlenül jelent veszélyt a név… de ránk…

Önkéntelenül megdörzsölte bal alkarját. Harry tudta, hogy ott hordozza a bőrébe égetett Sötét Jegyet.

— Csak azt szerettem volna megtudni — kezdte újra Harry, ismét udvarias hangot ütve meg — hogy miért…

— Bizonyára azért kerültél a kígyó elméjébe, mert a Sötét Nagyúr éppen ott tartózkodott — válaszolta türelmetlenül Piton. — Átmenetileg megszállta a kígyót, így hát azt álmodtad, hogy te is az állatban vagy.

— És Vol… rájött, hogy ott voltam?

— Úgy tűnik, igen — felelte higgadtan Piton.

— Honnan lehet azt tudni? — faggatta Harry. — Csak Dumbledore professzor feltételezi, vagy…

— Mint mondtam, elvárom, hogy „tanár úrnak” szólíts — szólt rá Piton.

— Elnézést, tanár úr — hadarta Harry. — Szóval honnan lehet tudni…

— Elégedj meg annyival, hogy tudjuk — hangzott a felelet. — Tehát: a Sötét Nagyúr előtt immár nem titok, hogy hozzáférsz a gondolataihoz és az érzéseihez. Kikövetkeztette, hogy ez valószínűleg az ellenkező irányban is működik, más szóval rájött, hogy ő is megismerheti a te gondolataidat és érzéseidet.

— És megpróbál majd rákényszeríteni dolgokra? — kérdezte Harry, majd gyorsan hozzátette — tanár úr?

— Elképzelhető — válaszolta jeges nyugalommal Piton. — És ezzel vissza is kanyarodtunk az okklumenciához.

Azzal előhúzta talárja belső zsebéből varázspálcáját. Harry ijedten hátrahőkölt — Piton azonban nem őt célozta meg, hanem saját halántéka felé fordította a pálcát. Hegyét zsíros hajának tövéhez érintette, s mikor elhúzta, a pálca és a feje között nyúlékony, ezüstös szál jelent meg. Az ökörnyálszerű anyag végül elvált a halántékától, a merengőbe hullott, s ott meghatározhatatlan halmazállapotban ezüstös-fehéren kavarogni kezdett. Piton még kétszer megismételte a műveletet, aztán — minden magyarázat nélkül — felemelte a merengőt, és egy félreeső polcra helyezte. Utána visszatért az íróasztalhoz, és felemelt pálcával Harryhez fordult.

— Állj fel, és vedd elő a pálcádat, Potter!

Harry szorongva engedelmeskedett. Ott álltak egymással szemben az asztal két oldalán.

— Megpróbálhatsz lefegyverezni, vagy bármely más módon védekezni — mondta Piton.

— És maga mit fog csinálni? — kérdezte Harry, nyugtalan pillantást vetve Piton pálcájára.

— Megpróbálok behatolni az elmédbe — duruzsolta Piton. — Megnézzük, mekkora ellenállásba ütközöm. Úgy tudom, az Imperiusátokkal szemben képes vagy bizonyos fokú védekezésre… Készülj fel! Legilimens!

Harryt meglepetésként érte Piton támadása. Arra se volt ideje, hogy elkezdjen erőt gyűjteni. A dolgozószoba képe elmosódott majd eltűnt a szeme elől, s vakítóan élénk képek villogó, filmszerű sorozata kezdett peregni az agyában.

Ötéves önmaga irigykedve nézi, ahogy Dudley felül az új piros biciklijére… kilencévesen Marcang, a buldog felkergeti őt egy fára, Dursleyék pedig lent állnak a fűben, és nevetnek… a Teszlek Süveg azt mondja neki, sokra vihetné a Mardekárban… Hermione fekete szőrrel benőtt arccal fekszik a gyengélkedőn… száz dementor keríti be a tó sötét vize mellett… Cho Chang közeledik felé a fagyöngy alatt…

Nem!, tiltakozott egy hang a fejében. Ezt nem nézheted meg, nem nézheted meg, ez nem tartozik rád…

Szúró fájdalmat érzett a térdében. Szeme előtt újra feltűnt Piton dolgozószobája, s rádöbbent, hogy a padlón fekszik. Az egyik térdét csúnyán beverte az íróasztal lábába. Felnézett Pitonra, aki kipirosodott csuklóját dörzsölgette.

— Szándékosan küldted rám a csalánártást? — kérdezte egykedvűen a tanár.

— Nem — morogta Harry, és feltápászkodott a földről.

— Sejtettem.

Piton szúrós szemmel nézett rá.

— Túl mélyre beengedtél. Elhagytad magad.

— Mindent látott, amit én? — kérdezte Harry, de nem volt biztos benne, hogy hallani akarja a választ.

— Csak villanásnyi képeket — felelte gonosz mosollyal Piton. — Kié volt az a kutya?

— Marge nénikémé — motyogta bosszúsan Harry.

— Nos, elsőre nem is volt olyan rossz. — Piton megint felemelte a pálcáját. — A végén sikerült visszaverned engem, bár időt és energiát pazaroltál a kiabálásra: Összpontosíts! A tudatoddal védekezz, akkor nem kell a pálcádat használnod.

— Szívesen csinálnám — fortyant fel Harry — ha végre megmondaná, hogyan kell!

— Udvariasabban, Potter — sziszegte Piton. — Gyerünk, hunyd be a szemed!

Harry még vetett egy dühös pillantást a tanárra, aztán engedelmeskedett, bár nemigen fűlött hozzá a foga, hogy csukott szemmel álljon a felfegyverzett Piton előtt.

— Ürítsd ki az elméd, Potter! — zendült a tanár barátságtalan hangja. — Szabadulj meg minden érzelmedtől…

De hiába, Harryben továbbra is ott lüktetett az indulat, amit Pitonnal szemben érzett. Szabaduljon meg az érzelmeitől? A lábát is könnyebb lenne eldobnia…

— Nem csinálod, amit mondtam, Potter. Uralkodnod kell magadon. Koncentrálj…

Harry megpróbálta kiüríteni az agyát; nem gondolkodni, nem emlékezni, nem érezni…

— Próbáljuk meg újra! Háromra… Egy — kettő — három — legilimens!

Egy nagy fekete sárkány hátrál előle… az édesanyja és az édesapja integetnek neki egy elvarázsolt tükörből… Cedric Diggory üveges szemmel fekszik a földön…

— Neeeeem!

Harry megint a padlón térdelt, kezébe temette az arcát, és úgy fájt a feje, mintha valaki ki akarta volna tépni az agyát.

— Állj fel! — szólt rá szigorúan Piton. — Állj fel! Nem koncentrálsz! Nem védekezel! Engeded, hogy hozzáférjek a rettegett emlékeidhez, fegyvereket adsz a kezembe!

Harry megint feltápászkodott. Úgy kalapált a szíve, mintha most látta volna először a halott Cedricet. Piton sápadtabb volt és még dühösebbnek tűnt, bár közel sem lehetett olyan dühös, mint Harry.

— Igyekszem védekezni!

— Azt mondtam, szabadulj meg az érzelmeidtől!

— Igen, de ez most nem olyan egyszerű!

— Akkor bizony könnyű préda leszel — susogta gonoszul Piton. — A bolondok, akik büszkén a világ elé tárják szívüket, akik nem tudnak uralkodni az érzelmeik felett, gyötrő emlékeken rágódnak, és hagyják, hogy bárki feldühítse őket — más szóval a gyenge emberek — mind esélytelenek a Sötét Nagyúrral szemben! Játszi könnyedséggel fog behatolni az elmédbe, Potter!

— Nem vagyok gyenge — felelte halkan Harry. Olyan dühös volt, hogy attól félt, mindjárt rátámad Pitonra.

— Bizonyítsd be! — rivallt rá a tanár. — Uralkodj magadon! Fékezd a dühödet, fegyelmezd az elméd! Újra megpróbáljuk! Készülj fel! Legilimens!

Vernon bácsi beszögezi az ajtót… Száz dementor siklik a tó vize fölött… Mr. Weasleyvel egy ablaktalan folyosón sietnek… közelednek a fekete ajtóhoz… ő arra számít, hogy bemennek rajta… de Mr. Weasley befordul balra, a lefelé vezető kőlépcsőre…