Terry Pratchett - Hölgyek és urak

Mintha mondott volna valamit a király.

Magrat tölcsérré formázta a kezét a szája előtt.

— Tessék?

— Szükségünk lenne egy…

— Mit mondasz?

— Mi?

— Mi?

Magrat végül felállt, és kivárta, míg Spriggins a megerőltetéstől lila arccal Verenchez tolja a székét. Ezt egyedül is meg tudta volna oldani, de királynék nem foglalkozhattak ilyesmivel.

— Szükségünk lenne egy udvari poétára — közölte vele Verenc, majd bejelölte, hol tartott a könyvében. — Minden királyságban van egy. Ők írják a verseket a különleges eseményekre.

— Igen?

— Ogg asszonyra gondoltam. Azt mondják, remek dalokat szerez.

Magrat megpróbált komoly arcot vágni.

— Én… ööö… tudom, hogy bizonyos szavakra rengeteg rímet képes találni — mondta.

— Úgy tűnik, a hivatalos díjazás évente négy penny, és egy lóding por — pillantott vissza Verenc a könyvbe. — Esetleg egy lóding bor.

— Pontosan mi lenne a dolga? — kérdezte Magrat.

— Itt az áll, hogy az udvari poétának kell szavalnia az állami rendezvényeken — válaszolta Verenc.

Magrat már több ízben tanúja volt Ogg Ángyi humoros szavalatainak, különösen azoknak, melyekhez gesztikulálni is kellett. Komoran bólintott.

— Csak akkor — mondta —, és biztos akarok lenni abban, hogy ezt komolyan veszed, szóval kizárólag akkor, ha az esküvő után kapja meg ezt a posztot.

— Drágám? Komolyan gondolod?

— Az esküvő után.

— Ó!

— Higgy nekem!

— Hát, természetesen, ha ez téged boldoggá tesz…

Nagy zsivaly támadt a duplaajtó mögött, majd felcsapódtak a szárnyai. Ogg Ángyi és Mállottviksz Néne masírozott be, Soma pedig próbálta visszatartani őket.

— Jaaaaaaj máár, anya! Először nekem kell bemennem jelenteni, hogy ki érkezett!

— Majd elmondjuk azt mi magunk. Hahó, felségtek! — köszönt Ángyi.

— Áldás szálljék erre a kastélyra! — tette hozzá Néne. — Magrat, szükség lenne egy kis orvoslásra. Itt van, la.

Néne drámai mozdulattal a padlóra söpört egy gyertyatartót és némi terítéket, majd ráfektette Rubinát az ebédlőasztalra. Ami azt illeti, az asztal igen hosszú szakaszon üresen állt, de mi értelme a látványos belépőnek, ha az ember nem csinálhat egy kis rendetlenséget.

— De én azt hittem, tegnap még ellenetek harcolt! — értetlenkedett Magrat.

— Az nem számít — közölte vele Néne. — 'reggelt, felség!

Verenc király biccentett. Más uralkodók esetleg őrökért kiáltottak volna ilyen helyzetben, de Verencnek ennél több volt a sütnivalója. Mállottviksz Nénéről volt ugyanis szó, és egyébként is, az őrséget Soma Ogg alkotta, aki éppen a trombitájával bajlódott.

Ogg Ángyi a tálalóasztalhoz oldalgott. Nem mintha érzéketlen lett volna, de nehéz éjszaka állt mögötte, a helyszínen pedig láthatóan rengeteg finomság ment éppen pocsékba.

— Mi történt vele? — látott hozzá Magrat a lány vizsgálatához.

Néne körbenézett a teremben. Páncélok, pajzsok a falon, rozsdás régi kardok és lándzsák… valószínűleg elegendő vas…

— Meglőtte egy tünde.

— De…! — tiltakozott Magrat és Verenc egyszerre.

— Ne kérdezősködjetek, nincs erre most időnk! Meglőtte egy tünde. Azok a szörnyű nyilaik. Eltávozik tőle az elme, hogy magányosan bolyongjon valahol. És most — mit tudsz vele tenni?

Jobbik esze ellenére Magrat érezte, ahogy felülemelkedik benne a jogos dac.

— Ó, ezek szerint most megint boszorkány vagyok, amikor…?!

Mállottviksz Néne felsóhajtott.

— Erre most szintén nincs időnk — mondta. — Csak kérni tudlak. Nyugodtan mondd azt, hogy nem. Akkor elviszem, és nem zavarunk tovább. — Annyira csendes volt a hangja, hogy Magrat átesett a saját haragján, és kapkodva próbálta visszanyerni az egyensúlyát.

— Egy szóval sem mondtam, hogy nem, csak…

— Akkor jó.

Az asztalon csengtek-bongtak a tálak ezüst fedői, ahogy Ángyi sorban emelgette le őket.

— Hé, háromfajta tojásuk van!

— Hát, láza az nincs — állapította meg Magrat. — Lassú a pulzusa. Nincs pupillareakciója. Soma?

— Igen, királyné kisasszony?

— Főtt tojás, rántotta és tükörtojás! Ezt nevezem én dőzsölésnek.

— Szaladj a kunyhómba, és hozd el az összes könyvet, amit csak találsz! Biztos vagyok benne, hogy olvastam erről egyszer valamit, Néne. Soma?

Soma félúton az ajtó felé megtorpant.

— Igen, királyné kisasszony?

— Útközben ugorj be a konyhába, és szólj, hogy forraljanak rengeteg vizet! Az nem árthat, ha kitisztítjuk a sebet. De, nézzétek, a tündék…

— Akkor hagylak dolgozni — mondta Néne, és sarkon fordult. — Válthatnánk egy szót, felség? Van lent valami, amit meg kell mutatnom.

— Szükségem lesz majd egy kis segítségre! — tiltakozott Magrat.

— Ángyi majd segít.

— Ez jellemző rám — jelezte szórakozottan Ángyi a szájából potyogó morzsák közepette.

— Mi a csudát eszel?

— Tükörtojásos-paradicsomszószos szendvicset — felelte vidáman Ángyi.

— Az lesz a legjobb, ha megkérjük a szakácsnőt, hogy téged is főzzön ki — gyűrte fel a ruhája ujját Magrat. — Menj, és szólj neki! — Ránézett a sebre. — És kérdezd meg, van-e egy kis penészes kenyere…

A varázslóság legkisebb szervezett egysége a rend, az egyetemi fakultás, vagy inkább maga az egyetem.

A boszorkányság legkisebb szervezett egysége a boszorkány, bár a legkisebb folytatólagos egysége, mint már megállapítottuk, a boszorkánykunyhó.

A boszorkánykunyhó nagyon különleges építészeti darab. Nem igazán építik, mint inkább összerakják évek hosszú során, ahogy felgyűlnek a javítások. Olyan, mint egy zokni, ami csak stoppolt részekből áll. A kéménye úgy pörög, akár egy szélkakas. A zsúpteteje olyan öreg, hogy kicsi, de életképes fák nőnek belőle, a padlója cikcakkosan áll, és éjszaka úgy nyikorog, akár a teaszállító klipperek szélviharban. Amelyiknek legalább két falát nem egy-egy gerenda dúcolja alá, hogy be ne omoljon, az nem is igazi boszorkánykunyhó, csak valami ostoba vén szatyor lakhelye, aki teafűből jósol és a macskájával beszélget.

A boszorkánykunyhók azonos típusú boszorkányokat vonzanak magukhoz. Ez természetes. Minden boszorkány egy vagy két fiatal lányt tanít meg mesterségére életében, és amikor elhalálozása következtében üresen marad a kunyhója, magától értetődik, hogy az egyikük odaköltözik.

Magrat kunyhójában hagyományosan a megfigyelők típusába tartozó boszorkányok laktak, akik észrevettek és leírtak dolgokat. Melyik gyógynövény mulasztja el jobban a fejfájást, régi regék részleteit, mindenféle csip-csup apróságot.

A kunyhó legalább egy tucat, apróbetűs kézírással és rajzokkal zsúfolt könyvet rejtett magában, helyenként egy-egy gondosan lepréselt érdekesebb virággal vagy békával a lapjaik között.

Ez a megkérdőjelező boszorkányok, a kutató boszorkányok kunyhója volt. Milyen gőtének a szeme? A sósvízi cápa melyik alfaja? Rendben, hogy az összetevők között a szerelemvirág is szerepel, de melyikre gondol a szerző a közül a harminchét növény közül, amelyet ezen a néven ismernek a földrész különböző helyein?

Mállottviksz Néne azért volt jobb boszorkány Magratnál, mert ő tudta, hogy ami a főzeteket illeti, teljesen mindegy, melyik növényről van szó. Akár mezei füvet is lehetne keverni beléjük.