Terry Pratchett - Hölgyek és urak

A Könyvtáros, aki egyszerű, de megbízható ízlésű emberszabású volt, úgy vélte, minden színházi előadás elengedhetetlen részeit alkotják azok a jelenetek, amelyekben habostorták vagy festékesvödrök szerepelnek, illetve az, amikor valaki leveszi valaki más kalapját, megtölti valami gusztustalannal, majd visszarakja a tulajdonosa fejére, miközben a zenekar azt játssza: „Váhh… bábbá… háááá!” Mivel a pirított földimogyoró nagyon veszélyes fegyver, ha a megfelelő sebességgel és pontossággal juttatják célba, az Ankh-Morporki rendezők már rég elértették a célzást. Ettől ugyan kissé szokatlanná váltak a grand guignol melodrámák, de az általános vélekedés szerint még mindig jobb egy „Quirm őrült remetéjének vérzivataros tragédiája (habostortás jelenettel)”, mint ha az ember öt napig nem hall az egyik fülére.

Önkényesen kiagyalva.

Mások önkényes koholmányait is elolvasva.

„Nagyon érzékeny lélek” — Ángyi macskamondásainak gyűjteményéből.

Ezt azért tudta, mert a Népszerű páncélzat előző havi számában megjelent egy cikk, „Teszteltük a húsz legjobb ötven dollár alatti sisakot” címmel. Egy másik tanulmánynak az volt a címe, „Harci bárdok: a nagy dobás”, és a végén fél tucat új tesztelői állást hirdettek meg.

A multiverzum legrövidebb időintervalluma a New York-i pillanat, ami úgy definiálható, mint az az intervallum, ami a lámpa zöldre váltásától a hátunk mögött álló taxis dudalásáig eltelik.

Ez egyébként falloszista kijelentés.

Sokféle módja van a kerek, lapos lancre-i törpekenyér elkészítésének, de lényegében mindegyik azt a célt szolgálja, hogy egy olyan tartós, könnyen tárolható élelmiszer jöjjön létre, amivel — ha elég erősen dobja el az ember — ki lehet belezni az ellenséget. Az, hogy ehető is legyen, csak választható extra. A legtöbb recept szigorúan titkos, leszámítva azt a részét, hogy sóder is kell bele.

Innen származik a „nagybani, avagy tömegpusztítás” kifejezés.

A Laza szerzetesek, akik egy rejtett, apró, exkluzív kolostorban élnek egy meglehetősen hűvös, laza völgyben az Alsó-Kostetőn, kifejlesztettek egy beugró tesztet a friss növendékek számára. Az ifjú jelentkezőt beviszik egy szobába, amely tele van mindenféle stílusú ruhákkal, és megkérdezik: „No, fiam, melyik ezek közül a legmenőbb öltözék?” A helyes válasz pedig a következő: „Hát bármelyik, amelyiket én választok ki!”

Ogg Ángyi ugyancsak nagy fölszedegetője volt a figyelmetlenül szétszórt apróságoknak.

Amikor Hwel, a színdarabíró megjelent másnap a társulatával, elmesélték neki, mi történt, ő pedig leírta. De kihagyta azokat a részeket, amelyeket nem lehet színpadon előadni, vagy amelyek túl drágák lennének, vagy amelyeket egyszerűen csak nem hitt el. Mindenesetre a történetnek a Makrancos völgy címet adta, mert senkit nem érdekelne egy olyan darab, aminek az a címe, hogy Dolgok, melyek nyárközép éjjelén történtek.

Ebben az elektronikus változatban egyelőre a régi neveket használtuk. Ha a kiadó beváltja az ígéretét és egységes kiadásban megjelenteti a sorozatot, akkor egyszerre kívánjuk majd az új fordítást megosztani.

Létezik egy különleges elmélet is, de azt senki nem veszi igazán komolyan, mert a közmegegyezés szerint csak illúzió.

„Ha beleverünk még pár szöget, biztosan úgy marad!”

Szó szerint: „izécskék”.

Kivéve, amikor lefeküdt.