Carl Sagan - Kapcsolat

Az Argus Cray 21 központi komputerét úgy programozták, hogy naponta hasonlítsa össze a Vegáról érkezett jeleket a palimpszeszt harmadik rétegének legkorábban rögzített adataival. Valójában nullák és egyesek egyik hosszú és érthetetlen sorát hasonlította össze automatikusan egy korábbi másikkal. Ez is hozzátartozott a még mindig megfejtetlen szöveg különböző részeinek alapos statisztikai összevetéséhez. Voltak újra és újra ismétlődő, rövid nulla-egyes sorok is, az analitikusok reménykedve “szavaknak” nevezték őket. De voltak sorozatok, amelyek a sok ezer szövegoldalon mindössze egyetlenegyszer fordultak elő. Ellie már gimnazista kora óta ismerte a szövegmegfejtésnek ezt a statisztikai megközelítését. De a Nemzetbiztonsági Tanács szakembereitől — kizárólag elnöki utasításra, és még akkor is egy csomó önmegsemmisítési paranccsal arra az eshetőségre, hogy túl behatóan elemeznék őket — kapott szubrutinok kitűnőeknek bizonyultak.

Ellie elmélyedt a távolléte alatt felgyülemlett tanulmányokban. Szinte semmit sem haladtak az Üzenet megfejtésében azóta sem, bár a statisztikai elemzés iratai most már méternél magasabb halomban tornyosultak. Nem valami biztató.

Bár volna egy barátnője itt az Árguson, gondolta Ellie, akinek kiönthetné a szívét, panaszkodhatna Kenre, dühönghetne. De hát nem volt, telefonon pedig ilyesmit nem lehet megbeszélni. Sikerült egy hétvégét Austinban töltenie, egykori egyetemi barátnőjével, Becky Ellenbogennel, de Becky, noha általában nem sok jóindulatot tanúsított a férfiak iránt, ezt az esetet meglepően enyhén ítélte meg.

— De hát tényleg az elnök tudományos tanácsadója, Ellie, és ez a világtörténet legdöbbenetesebb felfedezése. Miért nem vagy megértőbb? Előkerül, amint teheti.

Persze Becky is, mint annyian, el van ragadtatva Kentől (a Nemzeti neutrino Obszervatórium megnyitásán találkoztak), és talán túlságosan is hajlamos törleszkedni a hatalomhoz. Ha der Heer csak a molekuláris biológia egyszerű professzora volna, és ilyen szemétül viselkedne Ellie-vel, akkor Becky bezzeg nem lenne ilyen engedékeny az irányában.

Párizsból hazatérve der Heer egyfolytában kérte a bocsánatát, és elhalmozta Ellie-t érzelmeinek minden elképzelhető jelével. Borzasztóan sok volt a dolga, iszonyú felelősség nehezedett rá, ráadásul bonyolult politikai ügyekről volt szó, melyekben ő teljesen járatlan. Ha a nyilvánosság tudomást szerez kettőjük kapcsolatáról, az kedvezőtlenül befolyásolta volna az ő szerepét, úgy is, mint az amerikai küldöttség vezetőjét, úgy is, mint a konferencia társelnökéét. Kitz elviselhetetlen volt. Ken napokon át szinte semmit sem aludt. Ennyi magyarázat már túl sok is, gondolta Ellie. De nem szakított der Heerrel.

Amikor bekövetkezett, megint Willie ügyelt, ez alkalommal éjszaka. Ő vette észre elsőnek. Később nem is annyira a szupravezető komputernek és az NSA programoknak, mint az új Hadden-féle szövegfelismerő chipeknek tulajdonította a gyors felismerést. Vagy egy órával virradat előtt, a Vega már alacsonyan járt az égen, a komputer jelezni kezdett. Willie bosszúsan tette le a könyvet — Gyors Fouriertranszformációs spektroszkópia —, amit épp tanulmányozott, és a következőket olvasta a képernyőn:

ISM. 41617-41619 SZÖVEGOLD.: 0/2271 HIBÁS BITKAPCSOLÁS. KORRELÁCIÓS EGYÜTTHATÓ 0,99+

A 41619 41620-ra, majd 41621-re váltott Willie szeme előtt. A per-jel utáni számok folyamatosan pergő sorrendben növekedtek. Willie elképedve figyelt. Nőttek az oldalszámok és a korrelációs együtthatók is, ezért kizárható volt, hogy véletlenszerű összefüggésekről lehetne szó. Willie kivárt még két oldalt, aztán tárcsázta Ellie lakásának számát.

A telefoncsöngés legmélyebb álmából riasztotta fel Ellie-t, egy pillanatig azt sem tudta, hol van. De aztán felkattintotta az éjjeliszekrény-lámpát, és egy perc múlva már utasította Willie-t, hogy rántsa össze az Argus vezető munkatársait. Der Heernek majd ő szól, valahol itt van a telepen. A dolog nem jelentett nehézséget. Csak meg kellett ráznia.

— Ken, ébredj fel! Willie azt mondja, megismétlik! — Mi van?

— Újrakezdődik az Üzenet, Willie legalábbis ezt állítja. Máris megyek oda. Gyere utánam, de várj tíz percet, hadd látsszon úgy, hogy a saját ágyadban aludtál a szálláson.

Már az ajtóban hallotta, hogy der Heer utánaszól: — Hogy ismételhetnék, hiszen még nem is kaptunk kulcsot hozzá?

A képernyőkön száguldottak a nulla-egyes sorozatok, a most kapottak mellett párhuzamosan futottak egy korai, egy évvel ezelőtt fogott oldal jelei. Ha bármi eltérés van köztük, a program azonnal jelzi. Eddig egyetlenegy sem volt. Megbizonyosodhattak, hogy jól vették a jeleket, a kapcsolat kifogástalan volt, és ha valamely sűrű csillagközi felhő a Vega és a Föld között el is nyelhetett volna egy-egy nullát vagy egyest, az ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. Az Argus most már valósidő-kapcsolatban volt az Üzenet Világkonzorcium többtucatnyi más teleszkópjával, a hír, hogy az Üzenet ismételődni kezdett, nyugat felé futott, Kaliforniába, Hawaiira, az Atlanti-óceán déli részén hajózó Nyegyelin marsallra, aztán Sydney-be. Ha a Vega épp a hálózat valamely másik teleszkópja fölött áll, és ezért ott fedezik fel a dolgot, az Árgus is ugyanígy azonnal értesült volna róla.

Nagy csalódást jelentett, hogy rejtjelkulcs nem jött, de nem ez volt az egyetlen meglepetés. Az Üzenet oldalszámai nem folyamatosak voltak, amikor az újrakezdődését felfedezték, a 40000.-ről a 10000-es oldalakra ugrott vissza. Ebből kiviláglott, hogy az Argus szinte abban a pillanatban fedezte fel a vegai adást, amikor az első jelek elérték a Földet. Viszonylag erősek voltak, bármelyik minden irányban észlelő teleszkóp venni tudta volna őket. Az azonban meglepő véletlen, hogy az adás pontosan akkor érte el a Földet, amikor az Argus teleszkópjai ráláttak a Vegára. És mit jelenthet, hogy a szöveg a 10000-es nagyságrendű oldalszámokkal kezdődik? Lehet, hogy az első 10 000 oldal elveszett? Lehet, hogy csak az elmaradott Földön szokás a könyvek oldalszámozását 1-gyel kezdeni? Lehet, hogy a folyamatos számok mégsem oldalszámozást jelentenek, hanem valami mást? Vagy pedig — és ez a gondolat aggasztotta Ellie-t leginkább — valamilyen alapvető, előre nem látható különbség lenne az emberi gondolkodásmód és az idegeneké között? Ha így lenne, az nagyon megnehezítené a konzorciumnak az Üzenet megértését, függetlenül attól, van-e hozzá kulcs vagy nincs.

Az Üzenet pontosan ismétlődött, sehol nem hiányzott belőle semmi, és senki sem értett belőle egyetlen hangot sem. Márpedig teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy a küldő civilizáció, mely minden más tekintetben olyan körültekintőnek bizonyult, épp a megfejtés kulcsáról feledkezett volna meg. Az olimpiai adás visszaküldése, a Gép belső elrendezése teljesen emberszabású gondolkodásmódra vallott. Nem valószínű, hogy miután ennyi fáradságot fektettek a Gép megtervezésébe és a tervek elküldésébe, ne gondoskodtak volna arról is, hogy az emberek meg is érthessék. Csak az lehet, hogy az emberek valamit nem vesznek észre. Lassan általánossá vált a vélemény, hogy a palimpszesztnek van egy negyedik rétege is. De hol?

Ellie egy idő után úgy döntött, hogy segítségre van szüksége.

A Tulaj kísérőt küldött eléjük, feltűnés nélkül jutottak be Enlil Kapuján. Az állambiztonságiak a kíséret ellenére — vagy tán éppen miatta — résen voltak.