Carl Sagan - Kapcsolat

— Baruda trójai faló-ötletében — hallotta meglepődve a saját hangját — talán lehet is valami. De szerintem is úgy van, ahogy Xi mondta, nem hiszem, hogy volna választásunk. Ha akarják, húsz-egynéhány év múlva úgyis itt lehetnek.

Hatalmas, román stílusú diadalívhez értek, a tetején a kocsihajtó szobra hősi tartásban Napóleont ábrázolta, dicsősége teljében. A messzi távolból, földönkívüli szemmel nézve micsoda patetikus látvány!

Ellie szeretett volna Devinek az érzelmi csáváról beszélni, amelybe került, de tartott tőle, hogy a dolog politikai felhangokat is kaphat. Mindenképpen indiszkréció lett volna. Végül is nem ismeri Devit eléggé.

Der Heer, Kitz és Honicutt másnap korán reggelre bizalmas értekezletet hívtak össze az amerikai követségre, hogy mindent előkészítsenek a nap folyamán érkező külügyminiszter fogadására. A Fekete Szobában jöttek össze, a helyiség elektromágnesesen el volt szigetelve a külvilágtól, semmiféle elektronikus módon sem lehetett lehallgatni vagy látni, ami odabent történt. Legalábbis ezt mondták. Ellie arra gondolt, mennyire csak műszerfejlesztés kérdése, hogy az összes ilyen óvintézkedésnek semmi értelme se legyen.

Az egész délutánt Devi Sukhavatival töltötte, és amikor visszaért a szállodába, ott várta az üzenet az értekezletről. Próbálta hívni der Heert, de csak Michael Kitzet érte el. Ellie tiltakozott, szerinte elvi kérdés, hogy erről a témáról senki se tartson bizalmas megbeszélést. Az Üzenet az egész Föld bolygónak szól. Kitz azt felelte, hogy — az amerikaiak legalábbis — eddig minden értesülést megosztottak másokkal, és hogy az értekezlet kizárólag eligazító jellegű, célja, hogy az előttük álló bonyolult tárgyalásokban segítse az Egyesült Államok képviselőit. Hivatkozott Ellie hazafias érzelmeire, jól felfogott érdekeire, és végül megint felhívta a figyelmét a Hadden-ítéletre. Amennyire tudom, az az aktacsomó még mindig olvasatlanul nyugszik a széfjében. Olvassa már el végre — akarta Ellie-t meggyőzni.

Ellie megint megpróbálta der Heert elérni, de most sem járt sikerrel. A pasas feltűnik az Argus-telepen, mindenütt egyszerre lábatlankodik, még az ember lakásába is betelepszik. Hosszú évek óta először az ember úgy érzi, szerelmes. Aztán a következő pillanatban még telefonon sem lehet elérni, fütyül visszahívni. Elhatározta, már csak azért is részt vesz az értekezleten, hogy végre szemtől szembe lássa Kent.

Kitz lelkesen, Drumlin óvatosan támogatta a Gép megépítésének gondolatát. Der Heer és Honicutt legalábbis felettébb határozatlanok voltak, Peter Valerianon látszott, szenved tőle, hogy képtelen dönteni. Kitz és Drumlin már arról is beszéltek, hol kellene a Gépet megépíteni. Ahogy azt Xi nagyon helyesen gondolja, pusztán a szállítási költségek is eleve lehetetlenné teszik, hogy a Hold túloldalán készüljön el, vagy akár ott szereljék össze.

— Aerodinamikai fékezéssel egykilónyi tömeget eljuttatni a Phobosra vagy a Deimosra olcsóbb, mint a Hold túloldalára — vélte Bobby Bui.

— Hol a csudában van az a Foboszavadeimosz? — akarta tudni Kitz.

— A Mars holdjai. Arról beszélek, hogy a Mars légkörében lehetséges aerodinamikai fékezés.

— És mennyi időbe telik eljuttatni a Phobosra vagy a Deimoszra? — Vagy egy évbe, de ha már lesz egy bejáratott bolygóközi szállítóflottánk…

— Ahhoz képest, hogy a Holdra három nap? — vágott közbe Drumlin. — Bui, ne lopja az időnket.

— Csak egy ötlet volt — szabadkozott Bui. — Hogy ezt is mérlegelni lehessen.

Úgy látszott, der Heer türelmetlen és szórakozott. Láthatóan majd agyonnyomta a felelősségtudat, nagyon ideges volt. Hol kerülte Ellie pillantását, hol meg mintha szavak nélkül kérte volna a bocsánatát. Ellie ezt kedvező jelnek tekintette.

— Ha mindenáron egy Ítéletnap-gép miatt akarnak aggódni, kezdjenek gondolkodni az energiaellátáson is. Semmilyen Ítéletnap-gép nem lehet meg óriási energiaellátás nélkül. Amíg az utasítások között nem szerepel, hogy szükség van egy gigawattos nukleáris reaktorra, addig szerintem elfelejthetjük az Ítéletnap-gépet.

— Mondják, fiúk, miért lett egyszerre ilyen sürgős elhatározni, hogy megépítjük? — kérdezte Ellie Kitztől és Drum1intól. A két férfi szorosan egymás mellett ült.

Mielőtt felelt volna, Kitz előbb Honicuttra, aztán der Heerre nézett. — Ez egy bizalmas értekezlet — kezdte aztán. — Tudjuk, hogy ami itt elhangzik, arról önök közül senki sem fog egyetlen szót sem ejteni orosz barátaink előtt. Szóval: nem tudjuk, mit fog tenni a Gép, de Dave Drumlin elemzéséből annyi mindenképpen kiderül, hogy új technológiákról, sőt esetleg új iparágak létesítéséről lehet szó. A Gép megépítése számottevő gazdasági haszonnal járhat — gondolják csak el, mi mindent tanulhatunk általa. És lehet katonai jelentősége is. Az oroszoknak legalábbis ez a véleményük. Csapdában érzik magukat. Kilátásban van egy teljesen új technikai terület, amelyen lépést kellene tartaniuk az Egyesült Államokkal. Lehet, hogy az Üzenetben ott van valamilyen döntő jelentőségű fegyver leírása, vagy egy nagy haszonnal járó gazdasági újításé. Nem tudhatják. Egész gazdaságukat a végsőkig kell feszíteni, hogy megfelelhessenek az új feladatoknak. Észrevehették, mennyire lovagolt Baruda a gazdaságosságon, a költségeken? Ha le lehetne söpörni ezt az Üzenet-ügyet az asztalról — tűzbevágni az adatokat, lerombolni a teleszkópokat —, akkor az oroszok megőrizhetnék katonaiegyensúly-helyzetüket. Ezért olyan óvatosak. És persze, ezért lelkesedünk mi a témáért. Kitz elvigyorodott.

Ami a temperamentumot illeti, gondolta Ellie, az Kitzben annyi van, akár egy halban. Viszont egy cseppet sem buta. Amikor hűvösen távolságtartó, az emberek nemigen kedvelik. Így aztán váltott, és most behízelgően joviális.

— Hadd kérdezzem most önt — Kitz most feléje fordult. — Ugye, nem kerülte el a figyelmét Barudának az a félmondata, hogy nem minden adatot közöltek? Valóban vannak hiányzó adatok?

— Csak a nagyon kezdeti időszakból — válaszolta Ellie. — Legfeljebb az első hetekből. Akkoriban a lánc kínai szakasza hiányos volt. És vannak adatok, ha nem is sok, amelyek még nem jutottak el mindenhonnan mindenhová. De szerintem ez nem jelent akadályt. És úgyis ki tudunk tölteni minden űrt, amikor az Üzenetet megismétlik.

— Ha megismétlik — mordult fel Drumlin.

Der Heer más irányba terelte az értekezletet. Arról kezdett beszélni, hogyan kell a dolgokat tovább szervezni, ha megkapják a megfejtés kulcsát. Az amerikai, a német és a japán ipar mely nagyüzemeit kell idejében tájékoztatni egy esetleges nagyobb fejlesztési munkáról. Hogyan lehet kiválasztani a munkatársakat, élvonalbeli tudósokat és mérnököket, ha az lesz a döntés, hogy a Gépet megépítik. Röviden kitért arra is, hogyan lehetne elérni, hogy a kongresszus és az amerikai közvélemény támogassa az építést. Hangsúlyozta, hogy mindezek természetesen csak előzetes megfontolások, hiszen nincs még végleges döntés. És persze a szovjet aggodalom a trójai falóval kapcsolatosan legalábbis részben kétségtelenül indokolt.

Kitz felvetette a “legénység” összetételének kérdését. — Az ülésekbe öt embert kell ültetnünk. Kiket? Minek alapján fogjuk ezt eldönteni? Gondolom, nemzetközi legénységnek kell lennie. Hány amerikai lesz köztük? Hány orosz? És még kik? Nem tudhatjuk, mi fog történni az öt emberrel, akiket beültetünk, de annyi bizonyos, hogy a legjobbaknak kell lenniük.