Carl Sagan - Kapcsolat

— Nem arról volt szó, hogy nyíltan vitassuk meg a nézeteinket?

— Már majdnem dél van — vetette közbe Joss —, ne tartsunk egy rövid ebédszünetet?

Ahogy kiértek a könyvtár tanácsterméből, Ellie és der Heer a Foucault-ingát övező korlátra támaszkodtak és suttogva váltottak néhány szót.

— A legszívesebben behúznék egyet ennek a fennhéjázó, szenteskedő főokosnak…

— Tulajdonképpen minek, Ellie? Nem elég neki, hogy buta és tájékozatlan?

— Elég lenne, ha befogná a száját. De ez milliókat hülyít meg. — Drágám, neki ugyanez a véleménye rólad.

Az asztal az ablak mellett volt, Ellie az üvegen keresztül figyelte az esőverte utcát. Feltűrt galléros, bőrig ázott gyalogos sietett éppen el előtte. A vendéglős kiengedte a csíkos védőtetőt a nagyságuk és minőségük szerint osztályozva tálakba rakott osztrigák fölé, amelyek mintegy utcai reklámként hívták fel a figyelmet a vendéglő különlegességére. A Chez Dieux népszerű étterem volt, különösen színészek és színházlátogatók jártak ide szívesen. Ellie melegen, otthonosan érezte itt magát. Mivel a meteorológia szép időt jósolt, sem esőköpenyt, sem esernyőt nem hozott.

Láthatóan Vaygay sem cipelt magával semmit. Most épp témát váltott: — A barátnőm, Mira — szólalt meg —, sztriptízgörl — így mondják, ugye? Itt maguknál Amerikában szakmai találkozókon szokott fellépni. Mesélte, hogy amikor kétkezi munkások előtt vetkőzik szakszervezeti kongresszusokon meg ilyesmiken — teljesen bevadulnak, tisztességtelen ajánlatokat rikoltoznak, és a színpadon akarnak rárohanni. De amikor pontosan ugyanazt a műsort orvosoknak vagy ügyvédeknek mutatja be, azok rezzenéstelenül ülnek. Annyit lát néha, hogy egyik-másik megnyalja a szája szélét. Mármost, kérdem én: egészségesebbek lennének a jogászok a vasmunkásoknál?

Mindenki tudta, hogy Vaygay nőismerőseinek köre igen vegyes. Olyan extravagánsan, nyílt őszinteséggel közeledett a nőkhöz — kivéve valamilyen okból őt, ami egyrészt tetszett Ellie-nek, másrészt bosszantotta is —, hogy nyugodtan mondhattak nemet, anélkül, hogy ezáltal kényelmetlen helyzetbe kerültek volna. Sokan mondtak igent neki. Mégis, amit most Miráról hallott, kicsit váratlanul érte Ellie-t.

Az egész délelőttöt azzal töltötték, hogy még egyszer végigmentek a jegyzeteiken, összehasonlították őket, és értelmezni próbálták az új adatokat. A szüntelen folyamban érkező Üzenet fontos új szakaszba váltott. Diagramok érkeztek a Vegáról, olyan módon, ahogyan az újságoknak távmásolják a fotókat. A képmezőt apró feketefehér pontok sorai töltötték ki, a pontok száma két prímszám eredménye volt. Prímszámokból állt az Üzenet egy része is megint. Rengeteg ilyen diagram érkezett, egyik a másik után, de nem a szöveg között. Olyan volt, mint egy hangos illusztráció-függelék egy könyv végén. A diagramok hosszú sora után egyszer csak újra folytatódott a megfejthetetlen szöveg. Néhány diagram alapján úgy látszott, Vaygay-nek és Arhangelszkijnek igaza van, az Üzenet, legalábbis részben egy gépezet megépítéséhez szükséges utasításokat és műhelyrajzokat tartalmaz. A gépezet rendeltetése ismeretlen. Holnap az Üzenet Világkonzorcium plenáris ülést tart az Elysée Palotában. Vaygay meg ő most először fogják tájékoztatni a részletekről a konzorciumban részt vevő többi nemzet képviselőit. De már eddig is suttogtak a gép-hipotézisről.

Az ebéd elején Ellie röviden összefoglalta Vaygay-nek a beszélgetést Josszal és Rankinnel. Vaygay figyelmesen hallgatta, de nem kérdezett semmit. Mintha Ellie valamilyen személyes, illetlen előítéletét gyónta volna meg neki, és ezzel asszociációk láncolatát indította volna el Vaygay-ben, aki hirtelen átugrott egy másik témára.

— Szóval van egy barátnője, Mírának hívják és nemzetközi színvonalú sztriptíztáncosnő?

— Mióta Wolfgang Pauli, miközben a Folies-Bergére műsorát nézte, felfedezte a Kizárás Elvét, fizikus lévén mindig szakmai kötelességemnek éreztem, hogy annyiszor jöjjek Párizsba, ahányszor csak tehetem. Ez afféle tiszteletadás Paulinak. De sajnos nem sikerül meggyőznöm az otthoni illetékeseket, ugyan engedélyezzék, hogy kizárólag ebből a célból utazgathassak. Rendszerint intéznem kell valami földhözragadt fizikusmunkát is. De az ilyen létesítményekben Mírával is ott ismerkedtem meg — a természet gyermeke vagyok, azt lesem, hová kell odavágni.

Érzelmektől fűtött hangja hirtelen tárgyilagos lett. — Míra szerint az amerikai szakemberek szexuális gátlásokkal küzdenek, kételyek és bűntudat gyötri őket.

— Ne mondja. És az orosz szakemberekről mi a véleménye Mírának?

— Hát, ebből a fajtából csak egyet ismer, engem. Így aztán természetesen igen jó véleménye van róluk. Az az érzésem, sokkal szívesebben tölteném vele a holnapi napot.

— De hát minden barátja ott lesz a konzorcium ülésén — jegyezte meg Ellie könnyedén.

— Igen, és örülök is, hogy ott lesznek — Vaygay válasza kicsit bizonytalan volt.

— Vaygay, mi aggasztja magát?

A tudós sokáig hallgatott, aztán tőle szokatlanul, kissé habozva szólalt meg. — Talán nem is aggodalomról van szó. Talán csak meggondolásokról… Mi lesz, ha az Üzenet tényleg valami gépezet tervrajza? Megépítjük? Ki fogja megcsinálni? Mindannyian, együtt? A konzorcium? Az Egyesült Nemzetek? Néhány egymással versengő nemzet? Mi lesz, ha csillagászati összegekbe kerül? Ki fizet érte? Miért akarnák finanszírozni? Mi lesz, ha nem fog működni? Vajon a gépezet megépítése nem sértené-e valamelyik ország gazdasági érdekeit? Vagy más érdekeiket?

Miközben áradtak belőle a kérdések, Lunacsarszkij kitöltötte a poharukba a maradék bort a palackból. — Ha meg is ismétlik az Üzenetet, és ha teljesen meg is fejtjük, mennyire tökéletesen tudjuk le fordítani? Tudja, mit mondott Cervantes? Hogy fordítást olvasni olyan, mintha egy szőttes visszájában gyönyörködnénk. Talán nem is lehet tökéletesen lefordítani az Üzenetet. Akkor a gépet sem fogjuk tökéletesen megépíteni. És bízhatunk benne, hogy valóban minden adat rendelkezésünkre áll? Lehet, hogy nagyon fontos információk más, általunk még nem felfedezett frekvenciákon érkeznek!

— Tudja, Ellie, feltételezem, az emberek nagyon óvatosan bánnak majd ezzel a gépépítéssel. De akár már holnap akadhat valaki, aki sürgetni kezdi, hogy azonnal építsük meg — úgy értem, rögtön, amint megkaptuk a rejtjelkulcsot és megfejtettük az Üzenetet, feltéve, hogy egyáltalán eljutunk odáig. Az amerikai küldöttség mit fog javasolni?

— Nem tudom — mondta Ellie lassan. Eszébe jutott valami. Röviddel az után, hogy a diagramhalmazt megkapták, der Heer kérdezgetni kezdte, vajon a Föld gazdasági helyzete és technikai színvonala elegendő lesz-e a gép megépítéséhez? Ellie nem sok jóval tudta biztatni egyik tekintetben sem. Aztán arra gondolt, mennyire elfoglalt és néha kifejezetten ideges volt Ken az utóbbi hetekben. A felelősség, ami ebben az ügyben rá nehezedik, persze…