Carl Sagan - Kapcsolat

Ellie-nek akarata ellenére el kellett ismernie magában, hogy Rankin jól adja elő a mondókáját. Pedig őt tartják a legbambábbnak a modern video-evangelisták közül. Nem, nem, helyesbítette, Rankin nézi a legbambábbnak a híveit. Ahogy Ellie látja, tud Rankin nagyon is dörzsölt lenni. Válaszoljon neki egyáltalán? Mind der Heer, mind a múzeum munkatársai rögzítették a beszélgetést, és bár mindkét fél bizonykodott, hogy nem fogják nyilvánosan felhasználni, Ellie tartott tőle, árthatna a projektnek vagy az elnöknek, ha őszintén megmondaná a véleményét. Ám Rankin egyre felháborítóbb kijelentéseket tett, és sem der Heer, sem Joss nem szólt közbe.

— Gondolom, választ vár — hallotta meg hírtelen a saját hangját. Ezekben a kérdésekben nem létezik “hivatalos” tudományos álláspont, és én nem beszélhetek minden tudós, sőt még az Árgus-projekt nevében sem. De néhány megjegyzést tehetek, ha kívánja.

Rankin bátorító mosollyal, lelkesen bólogatott. Joss csupán várakozásteljesen hallgatott.

— Szeretném, ha megértené, hogy nem támadom senki hitét. Bárkinek joga van azt hirdetni, amit akar, még ha amit állít, nyilvánvalóan helytelen is. És abból, amit ön és Joss tisztelendő mondott néhány hete láttam egy beszélgetésüket a tévében —, sok mindent nem lehet kapásból elutasítani. Némi fáradságba kerül. De engedjék megmagyaráznom, miért nem tartom helytállónak, amit mondanak.

Eddig magam voltam a mérséklet, gondolta elégedetten.

— Önöknek nem rokonszenves az, hogy a tudósok kételkednek. Ennek a kételkedésnek azonban az az oka, hogy a világ nagyon bonyolult. Nagyon érzékeny. Óvatosan kell megközelíteni. Az első ötletek nem feltétlenül használhatók. És az ember hajlamos rá, hogy becsapja önmagát. A tudós is. A társadalom számára káros elveket nemegyszer támasztották alá tudósok, mégpedig nagyon jól ismert, híres tudósok. Na és persze, politikusok. Meg köztiszteletben álló vallási vezetők. Ott van például a rabszolgaság vagy a náci fajelmélet-őrület. A tudósok tévedhetnek, a teológusok is tévedhetnek, mindenki tévedhet. Hozzátartozik az ember lényéhez. Önök is így mondják: “Tévedni emberi dolog”.

— Ezért azután az egyetlen módszer arra, hogy az ember ne kövessen el hibát, vagy legalábbis esélye legyen arra, hogy nem téved, a kételkedés. Az elgondolást próbáknak kell alávetni, szigorúan meg kell követelni a bizonyítást. Nem hiszem, hogy volnának készen kapott igazságok. Ám hogyha az eltérő vélemények összecsaphatnak, ha bárki, aki kételkedik, elvégezheti a maga kísérleteit, levonhat belőlük következtetéseket, akkor valóban kezdhet kibontakozni az igazság. A tudomány egész története igazolja ezt. Nem tökéletes megközelítési mód, de úgy tűnik, az egyetlen, ami eredménnyel járhat.

— Mármost, ha a vallásokat tekintjük, azt látjuk, hogy egy sereg vélemény perlekedik egymással. A keresztények például úgy vélik, hogy a világegyetem kora véges, évek számában kifejezhető. Ebből a kiállításból ott kint kiviláglik, hogy egyes keresztények (meg zsidók, meg mohamedánok) szerint az univerzum mindössze hatezer éves. A hinduk viszont — és a világon rengeteg hindu él — úgy tartják, hogy az univerzum végtelenül ősi, és hogy megszámlálhatatlan teremtés és pusztulás követte benne egymást. A helyzet az, hogy mindkét nézet nem lehet igaz. A világegyetemnek vagy van években meghatározható kora, vagy végtelenül ősi. Az önök barátainak — Ellie kimutatott az üvegfalon túlra, ahol néhány múzeumi alkalmazott ment el éppen a “Darwin veresége” címfelirat alatt — meg kellene ezt vitatniuk a hindukkal. Úgy látszik, velük Isten valami mást közölt, mint önökkel. De önök inkább csak maguk között szeretnek beszélgetni.

“Nem lesz ez már kicsit erős?”, merült fel benne a kérdés.

— A világ nagy vallásai keresztül-kasul ellentmondanak egymásnak. Mindüknek nem lehet igaza. És mi van, ha mind téved? Mert tudják, ez is lehetséges. Az igazságra kell törekednünk, ugye? Nos hát, ha e) akarunk igazodni a sok ellentmondó állítás között, fenntartással kell őket fogadnunk. Én az önök vallásos hitelveit semmivel sem fogadom több kételkedéssel, mint egy új tudományos gondolatot. De az én szakmámban az ilyesmit hipotézisnek hívják, nem pedig ihletettségnek vagy megvilágosodásnak.

Joss most mintha szólni akart volna, de Rankin megelőzte.

— Mind az Ó-, mind az Újszövetségben seregestől találhatók kinyilatkoztatások, Isten bebizonyosodott jövendölései. A Megváltó eljövetele Ézsaiás könyvének ötvenharmadik, Zakariás könyvének tizennegyedik és a Krónikák első könyvének tizenhetedik fejezetében találtatik megírva. Hogy a Megváltó Betlehemben fog megszületni, Mikes könyvének ötödik verse jósolta meg. Arról, hogy Dávid családjából származik majd, Máté evangéliumának első fejezetében…

— Lukácséban. Ez különben is inkább zavaró momentum lehet önöknek, semmint beteljesedett próféciák bizonyítéka. Máté és Lukács teljesen eltérő módon írják le Jézus származását. És ami még nagyobb baj, Dávidtól Józsefig, nem pedig Máriáig vezetik le a családfát. Vagy önök nem hinnének Istenben, az Atyában?

Rankin zavartalanul folytatta. Lehet, hogy nem értette, amit mondtam, gondolta Ellie. -… Jézus áldozatát és szenvedéseit Ézsaiás könyvének ötvenkettedik és ötvenharmadik, meg a Zsoltárok könyvének huszonkettedik fejezetében írták le. Az, hogy harminc ezüstpénzért árulják el, világosan ott áll Zakariás tizenegyedik könyvében. Ha becsületesen akar eljárni, nem hagyhatja figyelmen kívül a beteljesedett próféciák bizonyságát.

— És a Biblia nekünk, a mi korunknak szól. Izrael és az arabok, Góg és Magóg, Amerika és Oroszország, nukleáris háború — mindez benne van a Bibliában. Bárki láthatja, akinek csak egy csöpp esze van. Nem kell hozzá híres egyetemi tanárnak lenni.

— Az az önök baja — felelte Ellie —, hogy nincs fantáziájuk. Ezek a próféciák — szinte kivétel nélkül — bizonytalanok, többértelműek, pontatlanok, vissza lehet élni velük. Rengeteg sokféleképpen magyarázhatók. Még a legegyértelműbbeket is lehet úgy csűrni-csavarni, hogy azt bizonyítsák, amire önök ki akarnak lyukadni. Ott van például Jézus ígérete, hogy néhányan azok közül, akik őt hallgatják, meg fogják érni az Isten országának eljövetelét. És ne jöjjön nekem azzal, hogy az Isten országa bennünk van. Jézus szavait a hallgatósága készpénznek vette. Önök csak azokat a passzusokat idézgetik, amelyekről úgy vélik, hogy beteljesültek, a többi létezését pedig nem veszik tudomásul. És azt se felejtse el, hogy az emberek vágytak rá, hogy a jövendölések beteljesedjenek.

— De tételezzük fel, hogy az önök elképzelése szerinti — mindenható, mindentudó, könyörületes — Isten üzenni akart a későbbi generációknak, kétségtelenné akarta tenni a létezését, mondjuk, Mózes késői leszármazottainak számára. A dolog egyszerű, nem sok kell hozzá. Egypár talányos mondat, és néhány szigorú parancsolat, hogy a mondatokat változatlanul kell továbbadni…

Joss most kissé előrehajolt. — Éspedig, például?

— Éspedig például ilyesmi, hogy: “A Nap egy csillag”. Vagy hogy: “A Mars kietlen, akár a Sínai-félsziget, sivatagokkal meg vulkánokkal”. Vagy: “Egy mozgó test meg akarja tartani a mozgását”. Vagy, lássuk csak — Ellie sebtiben számokat firkantott egy jegyzettömbre —, “A Föld milliószor milliószor millószor milliószor súlyosabb egy gyermeknél”. Vagy — tisztában vagyok vele, hogy önöknek mindkettőjüknek problémái vannak a speciális relativitáselmélettel, de a részecskegyorsítók meg a kozmikus sugárzás nap mint nap bizonyítják —, szóval, mit szólnak valami ilyesmihez: “Kitüntetett hivatkozási alapok pedig nincsenek”? Vagy akár: “Nem haladhatsz a fénynél sebesebben!”. De lehetne bármi, amit feltehetően nem tudtak még háromezer évvel ezelőtt.