Stanislaw Lem - Kiberiáda

— Tudd meg, idegen jövevény — fordult hozzám az illető —, hogy nem holmi szadiceusokkal, hóhérlegényekkel vagy a robotfaj más efféle söpredékével van dolgod. Bármilyen kevéssé előkelő helynek látszik ez a pince, hidd el, ami itt történik, feltétlenül szép és dicséretes dolog!

— Szép és dicséretes? — fakadtam ki. — Miket beszélsz, hitvány legór?! Hiszen saját szememmel láttam, amint megrohantátok ezt az ártatlan málnaszínűt, és bízvást agyonvertétek volna! Csak úgy fröcskölt ízületeikből az olaj, úgy eldöngettétek a boldogtalant! Ezt merészeled te dicséretesnek nevezni?

— Ha idegenséged minduntalan félbeszakít — felelte a basszus —, semmit sem fog megtudni. Kérlek tehát, szíveskedjél megzabolázni nyelvedet, és elzárni szájkimenetedet, máskülönben soha ki nem elégítem elmédnek kíváncsiságát. Tudd meg, hogy nem hitvány cenkekkel van dolgod, hanem főfizikoncokkal, jeles kibernászokkal, elektristákkal, egyszóval: az én derék és nyalka tanítványaimmal, akik a legjobb fejek egész Legáriában. Én ugyanis maga Vendettiusz professzor vagyok, az omnigenerikus rekreatisztika atyja. Teljes nevem, Vendettiusz Namegálljcsak Tegazember, ami úgy keletkezett, hogy keresztnevemet, vezetéknevemet, előneveimet és minden egyebemet a bosszúnak szenteltem. Hű tanítványaimmal együtt azzal töltöm napjaimat, hogy megbosszuljam a legórok szégyenét és szenvedését ezen az itt térdelő málnaszínű himpelléren, akinek örökre átkozott neve Zűrkavari Zuárd, s széltoló és lator módon egyszer s mindenkorra, szántszándékkal és dokumentálhatóan boldogtalanságba döntötte valamennyi legórt! Szörnyedelembe keverte, megbóklászította és szétgajdarította őket, majd a következmények elől a sírba menekült, ravaszul azt remélve, hogy ott senki sem érheti utol!

— De nagyságos úr, kérem, az nem úgy volt! Én nem akartam! Én egész másképp akartam…! jajdult fel a málnaszínű, térdeplő ormányos.

Hallgattam, néztem, és semmit sem értettem. A harsány hangú felkiáltott: — No mi lesz, Varmoganciusz, kedvenc tanítványom! Csapj a pofájába, hogy megemlegesse!

És a hű tanítvány nyomban engedelmeskedett, csak úgy visszhangzott a pince. Erre megszólaltam: — Amíg a dolgok tisztázódnak, lézerpisztolycsőterhe alatt szigorúan megtiltok mindenféle verést és kínzást. Kegyelmed pedig, Namegálljcsak professzor úr, folytassa magyarázatát!

A professzor dühösen krákogott, de aztán folytatta: — Hogy megértsed, ó, jövevény, mi és hogyan történt a mi legnagyobb bajunkra, és miért alapítottuk meg mi négyen, a világi élet gyönyöreiről lemondva, a feltámasztókovácsok rendjét, hogy eztán már csak a bosszú édességének áldozzunk, néhány szóban el kell beszélnem történelmünket a világ kezdetétől fogva…

— Nem lehetne valamivel később kezdeni? — érdeklődtem, aggódva, hogy a lézerpisztoly súlyától elzsibbad a kezem.

— Nem lehet, idegenséged! Figyelj tehát, és tartsd nyitva a füled.

Mint tudod, vannak legendák bizonyos sápatagokról, akik lombikokban kotyvasztották a robotok népét, ám a bölcsek jól tudják, hogy mindez merő hazugság és népbutító mákony… Valójában a Kezdet nem vala egyéb, mint a Sötét Köd, és a Ködben volt a Delej. A Delej pedig megpörgeté az atomokat, s midőn az egyik pörgő atom a másiknak ütközött, létrejőve az Ősáram és a Legelső Világosság… Így gyúlának ki a csillagok, majd a bolygók lehűlének, és méhükben megszülettek az icipici Ősgépek. Tőlük származtak az Előgépek, és meglátogatá őket a Szent Statisztika, és ímhol születének tőlük a Primitív Gépek. Számolni nem tudtak, csak annyit hajtogattak, hogy három a robotigazság, aztán a Természetes Evolúció jóvoltából már a Hét Gonoszról is tudtak, mígnem megszülettek bennük a Multisztátok és Omnisztátok, azokból keletkezett a Majomrobot, és tőle származott ősatyánk, az Automatus Sapiens…

Aztán következtek a barlanglakó robotok, majd a nomádok, s amikor elszaporodtak, államok jöttek létre. Az ókori robotok arcuk verítékével, fáradságos dörzsölgetéssel termelték az éltető áramot.

Később minden hűbérúrnak csatlósai voltak, azoknak pedig jobbágyaik, és hierarchikus rendben dörzsölgették egymást, végig a társadalmi ranglétrán. Aztán a kétkezi munka helyét átvették a gépek, hála Barkács Gedeonnak, a galvanka feltalálójának, majd Linfrank Benjáminnak, a villámcsalogató atyjának. Így kezdődött az elemkorszak; kemény idők jártak a nincstelenekre, akik saját akkumulátor híján szűkölködtek. Sorsuk az egektől függött, mert szép idő esetén nem fejhették meg a felhőket, és wattonként kellett a betevő áramot összekoldulniuk. Szomorú idők voltak, mert aki nem dörzsölte magát vagy nem fejte a felhőket, nemsokára kimerült, és nyomorúságosan elpusztult.

Ekkor jelent meg a tudósképű pokolfajzat, az agyafúrt lázító, akinek ifjúkorában a sátán beavatkozása jóvoltából senki sem törte apró szilánkokra a fejét; ez a sátánfajzat azt kezdte prédikálni, hogy a villamos kapcsolás hagyományos, vagyis párhuzamos módja nem ér semmit, ezentúl az ő lázadó eszméi szerint, vagyis sorba kell kapcsolni. Ha ugyanis a sorban az egyik megdörzsöli magát, rögtön áramot kap a többi is, még a legtávolabbi is, és ily módon dús áramtól szikrázik majd minden robot, csak győzzék a biztosítói. A gaz népámító addig dicsérte tervét, addig regélt a küszöbönálló amperadicsomról, míg végül is szétszerelték a régi, párhuzamos kapcsolásokat, és bevezették a Zűrkavari-féle elektrotechnikát. — E szavak után a professzor néhányszor a falba verte a fejét, majd szemeit forgatva beszélt tovább, én pedig rájöttem, mitől van ennyi dudor a jeles tudós rendkívül göcsörtös homlokán. — Ekkor azt történt, hogy minden második robot kényelmesen leheveredett, mondván: „Minek dörzsöljek én, dörzsöljön a szomszéd.” A szomszéd persze ugyanezt mondta, és a feszültségesés olyan fenyegető lett, hogy éber ellenőröket kellett mindenki mellé állítani, azok mellé pedig főellenőröket. Ekkor aztán eljött Zűrkavari tanítványa, Tévelyítő Celesztin, és azt tanácsolta, hogy mindenki egy másikat dörzsölgessen, ne önmagát, majd Altriciusz Palinger következett a közdörzsöldék tervével, utána pedig Agyafúrt Malakiás, a helyi masszázstanfolyamok és klubok alapításának javaslatával. Nem sokkal ezután feltűnt egy új elektroteoretikus, Óberhóhem Konrád, aki azt hirdette, hogy a felhőket nem fejni kell, hanem gyengéden csiklandozni, hogy áramot adjanak, majd Leydeni Palack következett az önkiszolgáló töltödék eszméjével, utána Semleges Voltofil azzal az ötlettel, hogy létesítsenek zenés árambárokat, továbbá Naná Buzogány, aki csak azt javasolta, hogy dörzsölni kell mindent, amit lehet, akár erőszakkal is. Mindeme nézeteltérések zavargásokhoz vezettek, a zavarok összekoccanáshoz, a koccanás kiátkozáshoz, a kiátkozás istenkáromláshoz, az istenkáromlás ahhoz, hogy egyből kirúgták Tördelemi Zarándot, a bádogok trónörökösét, és így tört ki a háború a rézfejű kuprumok királysága és a hideghengereltek császársága között — és harmincnyolc évig tartott, aztán még tizenkét évig, mert a vége felé a romok között már nem lehetett megállapítani, hogy ki győzött, és ezért megint elölről kezdték. Ily módon tehát a tűzvészt és sírhantot, általános áramhiányt, avoltózist, dewattizációt, az éltető feszültség teljes lecsökkenését, vagyis mint a nép nevezte, a „zűrt”

mind ez az átkozott Zűrkavari okozta sátáni ötletével! — Nemes szándékok vezéreltek! Esküszöm, lézerséged! Az általános boldogság végett fáradoztam, jót akarván! — visította a térdeplő Zűrkavari. A professzor futólag kupán vágta, és folytatta: — Mindez kétszázhuszonöt esztendőnek előtte történt. Mint sejtheted, Zűrkavari Zuárd, jóval a nagy legór háború kitörése és az általános tömegnyomor bekövetkezése előtt fondorlatosan elhunyt, ráadásul töméntelen elméleti fejtegetést hagyva hátra, amelyekben pimasz részletességgel kiteregette gaz és csalárd meséit. Elpatkolt, mondom, mindvégig elégedetten önmagával, sőt elragadtatva önnön személyétől, mert végrendeletében kijelentette, hogy azt reméli, utódai Legária Ultimatív Jótevőjének fogják nevezni. Tehát mikor sor került volna a leszámolásra, nem volt már kinek benyújtani a számlát, nem volt kiről csíkokban lehántani a bádoglemezt. Én azonban, idegenséged, felfedezvén a Duplikáció Elméletét, addig tanulmányoztam Zűrkavari műveit, míg ki nem hámoztam belőlük az algoritmust, az pedig, ha betápláljuk a Recreator nevű gépecskébe, ex atomis létrehozza a tetszés szerinti személyiség gemelláris azononcát, tehát az adott esetben Zűrkavari Zuárdot. Mi tehát esténként e pincében ítéletet tartunk fölötte, majd tetemét a sírba vetjük, másnap ismét bosszút állunk rajta népünk keservéért, és így lesz ez mindörökké!!