Arkagyij Sztrugackij - A bíborszínű felhők bolygója
Здесь есть возможность читать онлайн «Arkagyij Sztrugackij - A bíborszínű felhők bolygója» весь текст электронной книги совершенно бесплатно (целиком полную версию без сокращений). В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Издательство: Robur, Жанр: Фантастика и фэнтези, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.
- Название:A bíborszínű felhők bolygója
- Автор:
- Издательство:Robur
- Жанр:
- Год:неизвестен
- ISBN:нет данных
- Рейтинг книги:3 / 5. Голосов: 1
-
Избранное:Добавить в избранное
- Отзывы:
-
Ваша оценка:
- 60
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
A bíborszínű felhők bolygója: краткое содержание, описание и аннотация
Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A bíborszínű felhők bolygója»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.
A bíborszínű felhők bolygója — читать онлайн бесплатно полную книгу (весь текст) целиком
Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A bíborszínű felhők bolygója», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.
Интервал:
Закладка:
Dauge szünetet tartott. Bikov türelmetlenül köhintett, s megkérdezte: — Felnyitottad, na és?
— Képzeljétek, nem is emlékszem, hogyan történt. Véletlenül társaim fölé pillantottam. Természetesen ők is mindnyájan a konzervdoboz fölé hajoltak, s látom: a szomszéd homokbucka oldalán tekergőzve kúszik egy hatalmas, szürke féreg… Igazi óriáskígyó, Boa constrlctor… Ilyen óriási gyűrűkben csavarodott…
— Hazudsz! — szakította félbe meggyőződéssel Jurkovszkij.
— Várjon, Vlagyimir Szergejevics! — állította meg haragosan Bikov. — Engedje, hogy végigmondja.
— Nem hazudok, Vologya, olgoj-horhoj volt.
— Olgoj… micsoda? — kérdezte Bikov.
— Olgoj-horhoj — Ismételte Dauge. — Ha jól tudom, az egyetlen szárazföldi élőlény, mely elektromossággal van felfegyverkezve.
Jurkovszkij összevonta szemöldökét, próbált visszaemlékezni.
— Olgoj-horhoj? Azt hiszem, először fél évszázada Iván Jefremov örökítette meg az egyik, Góbi sivatagról szóló elbeszélésében, így van?
— Így — helyeselt Dauge. Majd kiderült, hogy ezalatt a tél évszázad alatt mi nem a harmadik, hanem a negyedik expedíció voltunk, mely találkozott vele.
— S végül mi történt? — Bikov nem bírta ki, hogy közbe ne kérdezzen.
Dauge sóhajtott.
— Természetesen semmi különös. Felüvöltöttem, s talpra ugrottam. A ringli kiömlött a földre. A sátorba rohantunk fegyvereinkért, de mire visszatértünk… — Széttárta karját. — Semmi esélyünk nem volt. Az elektromos kígyó eltűnt.
— Nyilván kaptál ezért a fiúktól — jegyezte meg Jurkovszkij, s közelebb húzódott a ringlihez.
— A, dehogy! Az expedíció végéig másról sem folyt a szóbeszéd, csak az olgoj-horhojról.
— Én még hozzá hasonlót sem láttam soha a sivatagban — tette hozzá Bikov.
Dauge megmagyarázta, hogy az olgoj-horhoj bizonyára csak a mongol Góbi legforróbb és legeldugottabb vidékein él.
— Van egy feltételezésem — mondta Jurkovszkij.
— Megbocsássanak — szakította félbe őt Jermakov.
Felállt, s bekapcsolta a rádiót.
A helyiséget egyszerre füttyszó és recsegés töltötte be. A geológusok egymásra néztek.
— Nincs összeköttetés? — kérdezte nyugtalanul Dauge.
— Már második napja nincs — felelte halkan Bikov, s a parancsnokra sandított.
Jermakov elfordította a készülék hangerőszabályozóját — a recsegés nyomban elcsitult.
— Elindulunk a Hiuszhoz — az órájára pillantott — egy jó óra múlva. Ha természetesen nem történik változás…
Az űrhajósok meghökkenve néztek egymásra.
— Elnézést — komorodott el Jurkovszkij —, és a Füsttenger?
— Hát nem megyünk el a Füst-tengerhez? — kérdezte csodálkozva Dauge.
A parancsnok elhallgatott.
— Aztán… hiszen megbeszéltük. Mihail Antonovics ide kell hogy vezérelje a Hiuszt. A leszállótér fogadásra kész… Mihail csak a maga parancsát várja…
— Nincs összeköttetés… — mondta komoran Jermakov.
— Nagy dolog! — Jurkovszkij vállat vont. — Ez előfordult régebben is. Megvárjuk…
— … s közben felkutatjuk a Füst-tengert — kapcsolódott bele Dauge. — Erre mondják, hogy összekötjük a hasznost a kellemessel.
Jermakov megcsóválta a fejét.
— Nem, visszamegyünk a Hiuszhoz.
Szavai gyengéden csengtek, hangjában ismeretlen ízek érződtek, mintha a parancsnok kérlelte volna őket.
— A kapcsolat még helyreállhat, de az is lehet, hogy nem áll helyre. Nem várhatunk. Azonnal vissza kell térnünk a Hiuszhoz. Négy napnál kevesebb vizünk maradt. Holnaptól csökkentem a víz adagolását.
Jurkovszkij felpattant.
— Elmenjünk? Amikor csak félmunkát végeztünk? Szánalomraméitó morzsákkal érjük be, két lépésre a titkok és rejtélyek tárházánál? Felelősségteljes dologgal bíztak meg…
Bikov rájött, hogy ez már nem tréfa. Nem először volt erről szó, a geológusok régóta elkeseredetten kitartottak a Füst-tenger alapos felderítése mellett. Jermakov azonban vagy elhallgatta a választ, vagy annyira határozatlan feleleteket adott, hogy a geológusok, akik képtelenek voltak áthágni a tábori fegyelmet, fuldokoltak a dühtől.
Igaz, Bikov nem számított rá, hogy éppen most kerül sor a döntő párbeszédre, amikor oly remek hangulatban jöttek össze, hogy két-három kellemes órát eltöltsenek. Az est végképp elromlott… Nem maradt más hátra, mint hogy megbéküljenek az elutasítással, és hallgassanak… S hallatni hanguk, ha szükséges. És abban, hogy erre szükség lesz, biztos volt: elég volt rápillantania társai sápadt, beesett arcára. Mindegyik tele volt elszánással, s mindegyik biztos volt igazában…
Jermakov félbeszakította Jurkovszkijt.
— Elég kimerítőnek tartja a Golkonda geológiai környezetéről beszerzett adatokat?
— A távolabbi vidékeket is beleszámítva? — Jurkovszkij hunyorított.
— Igen, a távolabbiakat is.
— Az adatok viszonylag teljesek — kezdte óvatosan Dauge —, de…
— Első megközelítésben befejeztük az Urán Golkonda környékén található ásványkincs mennyiségi és minőségi elemzését. — Jermakov most már hangosabb és határozottabb volt. — Bebizonyítottuk, hogy a Golkonda lehetőséget nyújt a kitermelésre. Alapos anyagot gyűjtöttünk a környék természeti viszonyairól. Behatároltuk a radioaktív sugárzás erősségét. Összeállítottuk a vidék geológiai és topográfiai térképét. Ebben a körzetben geofizikát eszközökkel felderítettük a Vénusz mélyét…
— Az adatok homályosak és nem eléggé teljesek — avatkozott a parancsnok szavaiba Jurkovszkij. — Most, amikor lehetőségünk van jóval pontosabb adatokat szerezni…
— Nincs rá lehetőségünk! — vágta rá Jermakov.
— Hogyhogy nincs?
— Már megmondtam. Kész vagyok elismételni. Négy napra való vizünk maradt. Összeköttetés nincs. A Hiusz helyzete nem veszélytelen a mocsárban. A mi körülményeink közepette kalandorság lenne, ha felderítő utat indítanánk a Füsttenger körzetébe. A terepjáró bármely komolyabb sérülése az egész expedíció kudarcát jelentené. Azonkívül…
— Miféle kalandorságról lehet itt szó, amikor állami feladatot teljesítünk? — Jurkovszkij felpattant. — Felelősségteljes dologgal bíztak meg bennünket, s mi csak félmunkát végzünk. Ez szégyen! Mikor jönnek még egyszer ide emberek!..
— Ha épségben visszatérünk, nemsokára eljönnek, ha itt maradunk, sohasem… Vagy húsz év múlva! Nincs szándékomban kockáztatni az expedíció eredményeit.
— Kockázat! Megint csak kockázat! — tombolt Jurkovszkij. — Nem félek a kockázattól! Mondjon akármit, Anatolij Boriszovics, nem leszünk gyáva alakok! (Jermakov önkéntelenül összerezzent: ezek a saját szavai voltak.) Így nem teljesítjük az expedíció fő célját!
— Ez nem igaz — avatkozott a vitába Bikov.
Váratlanul felidézte beszélgetését az indulás előtt Jermakovval, s rögtön megértette, mi oka volt a parancsnok óvatosságának. A geológusok, akik hozzászoktak, hogy Bikov általában nem avatkozik bele az e témában folyó vitába, csodálkozva meredtek rá.
Csak Jermakov nem moccant. Bikov folytatta: — Az expedíció fő célja nem ez. Rosszul emlékeznek a bizottság utasítására. A fő feladat a Hiusz kipróbálása.
— Alekszej Petrovics, igaza van. A mi fő feladatunk: bebizonyítani, hogy a Hiusz típusú rakéták alkalmasak a Vénusz meghódítására. Ezt kell bebizonyítani! Azonkívül le kell vinnünk a Földre az előzetes felderítés adatait. Ezeket megszereztük. A leszállóhelyet felkészítettük. A legfontosabb, ami hátramaradt, hogy visszatérjünk.
Читать дальшеИнтервал:
Закладка:
Похожие книги на «A bíborszínű felhők bolygója»
Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A bíborszínű felhők bolygója» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.
Обсуждение, отзывы о книге «A bíborszínű felhők bolygója» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.