Ira Levin: Stepfordi feleségek

Walterék kocsija nekilendült, a kisteherautó pedig átment a bal oldali sávba.

— Ez visz a kocsifelhajtóra? — érdeklődött tovább Pete.

— Így igaz! — bólogatott Walter.

Kim közben teljesen lehúzta az ablakot.

— Helló, Mr. Claybrook! — kiáltotta s integetett, amikor elhaladtak a teherautó mellett.

Pete kikapcsolta biztonsági övét s visszafordulva feltérdelt az ülésre.

— Egyszer én is elmehetek oda? — kérdezte a hátsó szélvédőn kifelé bámulva.

— Mm-mm, sajnos nem — válaszolta Walter. — Oda gyerekek nem mehetnek.

— Jé, mekkora kerítése van! — ámuldozott Pete. Olyan, mint a Hogan hőseiben!

— Hogy a nőket távol tartsa — jegyezte meg Joanna előre nézve, s egyik kezét a napszemüvege keretén tartotta.

Walter elmosolyodott.

— Tényleg? — csodálkozott Pete. — És ez mire jó?

— Pete kikapcsolta biztonsági övet — árulkodott Kim.

— Pete… — szólt rá Joanna.

Rátértek a Norwood Roadra, majd a Winter Hill Drive-on nyugatra fordultak.

Joanna elvi kérdést csinált abból, hogy ne kezdjen bele semmiféle házimunkába. Isten a megmondhatója, hogy nem azért, mintha nem lett volna bőven tennivalója, amit tulajdonképpen el is akart végezni, például a könyvszekrény beállítását a nappaliban, de nem ma este. Szó se lehet róla! Az még várhat. Ő nem Carol Van Sant és nem is Mary Ann Stavros… tolta el a porszívót a földszinti ablak elől, amikor bement Pete szobájába, hogy leengedje az ablakredőnyöket.

Szó se lehet róla! Walter elment a Férfiegyletbe, rendben van; el kellett mennie, hogy beléphessen és hetente egyszer vagy kétszer el is kell járnia, hogy belülről megváltoztassa a helyzetet. Ő viszont nem végez több házimunkát, amíg a férje ott van (legalábbis az első alkalommal nem), mint amennyit Walter végezne, ha ő menne el valahova. És erre sor is fog kerülni, mégpedig az első tiszta, holdfényes éjszakán, amikor szeretne néhány felvételt csinálni a városközpont gyarmati stílust idéző üzletsoráról. (A műszaki bolt szabálytalan ablaktáblái talán érdekesen verik vissza a holdfényt.)

Pete és Kim már mély álomba szenderült, ezért fogta magát s lement az alagsori helyiségbe, méregetett, megtervezte jövendő sötétkamráját, majd ismét felment a lakásba. Vetett egy pillantást Pete-re és Kimre, aztán kevert magának egy vodka-tonikot és leült a nappaliból nyíló dolgozószobába. A rádiót valami érzelgős de kellemes, Richard-Rodgersy számokat sugárzó adóra állította, Walter szerződéseit és papírjait pedig félretolta az asztal közepéről. Elővette a nagyítóját, fogott egy piros ceruzát s nézegetni kezdte a költözés előtti utolsó pillanatokban a városról készített felvételeinek próbanyomatait. Többségükre még filmet is kár volt pazarolni. Ezt már a felvételek elkészítésekor is gyanította — különben sem sült ki semmi jó abból, ha valamit gyorsan, sebtében kellett megcsinálnia —, viszont talált egy felvételt, melytől azonnal izgalomba jött.

A kép egy jólöltözött, fekete bőrű fiatalembert ábrázolt, aki diplomatatáskával a kezében dühösen néz egy mellette elhajtó üres taxi után. Ha a férfi arcvonásait ügyesen kinagyítja, s a taxi elmosódott körvonalait a háttér túlexponálásával hangsúlyozza, akkor valóban figyelemfelkeltő lesz a kép, s Joanna biztos volt benne, hogy az ügynökség is szívesen foglalkozik majd a forgalmazásával. A faji feszültségeket dramatizáló felvételeknek most igen jó volt a piaca.

Piros csillaggal megjelölte a felvételt s a többit kezdte nézegetni, melyek nem voltak ugyan roszszak, de azért erőteljes vágásra szorultak. Eszébe jutott a vodka-tonik s belekortyolt az italába.

Éjfél előtt fél órával már fáradtnak érezte magát, ezért az íróasztal egyik sarkába tolta a holmiját, Walter iratait visszatette a helyére, kikapcsolta a rádiót, majd poharát kivitte a konyhába és kiöblítette. Ellenőrizte az ajtózárakat, lekapcsolta a villanyt csak az előszobában hagyta égve a lámpát —, s felment az emeletre.

Kim elefántja a padlón hevert. Felvette, s a kislány párnája mellett bedugta a takaró alá; betakargatta a gyerek vállacskáit s leheletfinoman megsimogatta göndör hajfürtjeit.

Pete hanyatt fekve, nyitott szájjal aludt; meg se moccant azóta, hogy anyja utoljára ránézett. Joanna megvárta, míg a gyerek melle lélegzetvételkor megemelkedik, majd szélesebbre tárta a gyerekszoba ajtaját, lekapcsolta az előtérben a villanyt s ő is bement a hálószobába.

Levetkőzött, megfésülködött, lezuhanyozott, bekrémezte az arcát, fogat mosott s bebújt a takaró alá.

Húsz perccel múlt éjfél. Lekapcsolta a lámpát. Hanyatt fekve kinyújtotta jobb karját és jobb lábát. Hiányzott mellőle Walter, de kellemes volt elnyúlni a hűvös lepedőn. Házasságuk évei alatt vajon hány alkalommal fordult elő, hogy egyedül tért nyugovóra? Nem túl sokszor: amikor a Marburg-Donlevy ügyben el kellett utaznia néhány napra a városból; amikor Pete-tel és Kimmel kórházban volt; amikor egyszer áramszünet volt; amikor Bert bácsi temetésére kellett elmennie… összesen talán vagy huszonöt alkalommal a valamivel több, mint tíz év alatt. Nem volt rossz érzés — Isten a megmondhatója —, hogy ismét Joanna Ingallsnak érezte magát. Egyáltalán emlékszik rá, hogy az milyen volt?

Már arra gondolt, hogy Waltert esetleg leitatták. Gary Claybrook biztosan italt szállított a kocsijával (vagy ahhoz talán túl kicsik voltak a dobozok?). De Walter Vic Stavros kocsijával ment el, Gary tehát annyit ihat, amennyit akar, bár nem állt nagy ivó hírében. De mi van, ha Vic Stavros öntött fel a garatra? És a Norwood Roadon azok az éles kanyarok…

Butaság! Minek emiatt idegeskedni?

Az ágy rázkódott alatta. Csak feküdt a sötétben, a fürdőszoba nyitott ajtaján keresztül látta a még sötétebb sötétet, az öltözőszekrény fogantyúinak csillanását, s az ágy továbbra is lassú, egyenletes ritmusban remegett alatta. Az ágybetét rugózata minden ütemnél újra és újra halkan megcsikordult. Walter remegett mellette! Biztosan lázas! Vagy talán az alkohol, a delírium tremens teszi? Joanna megfordult, felkönyökölt, közelebb hajolt hozzá, s feléje fordulva megérintette a szemöldökét. Látta Walter szeme fehérjét felvillanni, majd eltűnni, aztán a férfi egész testével elfordult tőle s az ágyékánál sátorként kiemelkedő takaró helyett már csak csípője domborulata látszott. Az ágy remegése elcsendesedett.

Talán csak… talán csak nem maszturbált? Nem is tudta, mit mondjon.

Felült az ágyban.

— Azt hittem a delírium tremens vett rajtad erőt, vagy lázas vagy — mondta.

Férje csak csendesen feküdt a helyén.

— Nem akartalak felkelteni — szólalt meg kis idő elteltével. — Már két óra is elmúlt.

Joanna visszafojtott lélegzettel ült az ágyban. Walter továbbra is az oldalán feküdt és hallgatott. A Pete és Kim fürdőszobájából kiszűrődő halvány félhomályban az asszony körbenézett a szobán, az ablakokon és a bútorokon. Lesimította a haját s tenyerével megdörzsölte a derekát.

— Fel is ébreszthettél volna — szólalt meg ismét. Nem bántam volna.

Férje továbbra is néma maradt.

— Ezt nem kellett volna csinálni — mondta az aszszony.

— Egyszerűen nem akartalak felébreszteni — szólalt meg Walter. — Mélyen aludtál.

— Nos, legközelebb azért ébressz fel!

Walter ismét hanyatt feküdt. Ágyékánál már nem meredezett a takaró.