Ivan Jefremov - A Bika órája

Здесь есть возможность читать онлайн «Ivan Jefremov - A Bika órája» весь текст электронной книги совершенно бесплатно (целиком полную версию без сокращений). В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Город: Budapest, Год выпуска: 1972, Издательство: KOSSUTH KÖNYVKIADÓ, Жанр: Фантастика и фэнтези, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A Bika órája: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A Bika órája»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

„A Bika órája – írja könyvének előszavában Jefremov – válaszként született…” A tudományos-fantasztikus irodalom nagyon sokszor fest koromfekete és nagyon sokszor rózsaszín képet a jövő világáról. Pedig – Jefremov szerint – az volna legfőbb feladata, hogy az embert felkészítse a várható fejlődésre, nagy feladatainak végrehajtására.
A
nevű csillaghajó már-már tökéletes és magasrendűen emberi utasai a Tormansz bolygón ősi és szörnyű állapotokat találnak, zsarnokokat, kizsákmányolást, fejlődésben megrekedt társadalmat. Megkísérlik rendbe hozni a különös bolygó életét.
Értetlenségbe, ellenséges indulatokba, tudatlanságba ütköznek. Jefremov új regénye ugyanúgy mérföldkő a szovjet tudományos fantasztikus irodalomban, mint előző művei, a magyarul is megjelent.

A Bika órája — читать онлайн бесплатно полную книгу (весь текст) целиком

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A Bika órája», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

— Visszajövünk, Vir! — kiáltotta. — Biztosan visszajövünk!

Ha majd véget ér a Bika órája!.. S mi azon leszünk, hogy ez mielőbb megtörténjék — felelte Vir Norin. — De ha az éjszaka démonai késleltetik a hajnalt, és a Föld nem kap tőlünk hírt, a következő csillaghajó száz földi év múlva jöj-jön el.

Vir Norin jobb kezével a jelzőkarperechez nyúlt. A csillaghajó televizofonjának képernyője sötét és néma lett. Ugyanakkor a műszertáblán kialudt az asztronavigátor zöld fénye. Az egyetlen jelzőfény — nem földi emberé, hanem a tormánszi Taelé — továbbra is égett, mint a két bolygó helyreállított testvériségének szimbóluma.

A „Sötét Láng” ugyanazon a Revat-fennsíkon szállt le, ahonnan tizenegy hónappal korábban elindult a Tormansz bolygóra.

— Hogy mi történt a Földön az űrhajó megérkezése után, azt minden földlakó tudja, számotokra sem újdonság — mondta a tanár, kikapcsolva a televizofont.

— A határidő, amit Tael megadott, letelt! — jutott hirtelen Kimi eszébe, és a többiek helyeseltek. — Ideje elindítani az ESCS-et a Tormanszra!

— Hát eddig nem tettek semmit?! — kiáltotta Aioda. — Senki sem fordult a Csillaghajózási Tanácshoz?

A tanár ravaszkásan figyelte az izgalomban égő fiatalokat. Végül felemelte a kezét, a vitatkozás abbamaradt, mindenki feléje fordult.

— Tavaly a Namib-sivatagban voltatok, és elmulasztottatok egy olyan eseményt, amely felkavarta az egész bolygót. Mint három évszázaddal ezelőtt, a Cefeuszról ismét egy ESCS járt a Tormansz körül és felfigyelt a bolygó holdján levő automataállomás jelzéseire. A Nagy Gyűrű kódjelzésével az állomás arra kért minden ESCS-et, amely a Galaktika nyolcadik ágának huszonhatodik területe felé halad, szálljon le a bolygón, és vegyen fel üzenetet…

— Nekünk, a Földnek? — ugrott fel Pana. — S a csillaghajó felvette?

— Felvette. Melyik ESCS tagadná meg, hogy felvegyen egy gigantikus távolságokra szóló postát, amelyet csak ő továbbíthat?

— S mi volt az üzenetben? — kérdezték kórusban a nővéndékek.

— Nem tudom. Tormanszi nyelven írták. A Tormanszot tanulmányozó laboratóriumban most fordítják. Igen teijedelmes tájékoztatás mindarról, ami egy évszázad, sőt százharminc év alatt történt. De ezt a három sztereofelvételt előkészítettem nektek…

— S eddig nem is tett említést erről? — Aioda sötét, égő tekintete szemrehányón nézett a tanárra.

— Eddig nem, de most már felkészültetek a megértésükre — felelte nyugodtan a tanár.

Kattant a televizofon kapcsolója.

Megismerték a Mindenható Idő terét és szobrát. A régi templom — Rodisz halálának a helye — nem volt már. A helyén félhold alakú építmény nyúlt az ég felé. Lépcső vezetett az óriási és meredek boltívre, amelynek a tetején nyitott karzat futott körbe.

— Ez a Föld emlékműve — mondta halkan a tanár az a bolygó emelte, amelyet már nem Jan-Jahnak, hanem Tor-MiOssznak hívnak. Az ő nyelvükön ez ugyanazt jelenti, mint nálünk a Föld. A bolygó és a talaj neve is, amelyen az ember keményen dolgozik, élelmiszert termel, fákat ültet, házakat épít a jövőnek, gyermekeinek.

A második képen, az építmény előtt, háromalakos szoborcsoport állt.

— Fay Rodisz! — kiáltott fel Kimi.

Rodisz szobra fekete kőből készült. A két férfit sötétsárga, majdnem barna kőből faragták. Az egyik Tael, a másik Gzer Bu-Jam volt. A két férfi, a „rél” és a „hél”, egymás vállára tette erős kezét. A karjukon ült, keresztbetett lábbal Fay Rodisz, arcát Gzer Bu-Jam felé fordítva, átölelve Tael nyakát.

A földlakók sokáig nézték az ezer fényév távolságról hozott képet. Végül a tanár megmutatta a harmadik képet, amely a bal oldali pavilonról készült.

Itt is szobrok álltak, Vir Noriné és Szu-Teé. A „Sötét Láng” sötétvörös fémben megörökített asztronavigátora kezét tehetetlenül leejtve, vállával és fejével az SDF-nek támaszkodva, örök álomra hunyt szemmel feküdt. A tormanszi Szu-Te, hófehér kőbe faragva, a tenyerében tartotta az értékes ajándékokát, amelyeket a földi ember elejtett — a tompa fényű REIkockát és a PV csillogó oválját.

— Derűs ég! — kiáltott fel Lark, a csillaghajósokat utánozva. — A Tormanszon tehát véget ért a Bika órája? S ezt valóban mi, földlakók vittük véghez: Rodisz, Norin, Csedi, Eviza és mindazok, akik most a Revat-fennsíkon állnak űrhajójuk körül?

— Nem! — felelte a tanár. — Ezt maguk a tormansziak vitték véghez, csak ők maguk emelkedhettek ki az infemóból. A Tormansz oligarchikus rendszerének áldozatai nem is sejtették, hogy ők áldozatok, akik az elzárt bolygó láthatatlan bőrtönébe vannak csukva. Szabadoknak képzelték magukat, amíg expedíciónk megérkezése után meg nem látták az igazi szabadságot, s ők, akik addig csak vakon botorkáltak az anyagi siker hamis ígéretei után, újra hittek a józan emberi természetben és óriási lehetőségeiben. S akkor felmerült a kérdés: ki felel a sebektől borított, kifosztott bolygóért, a sok milliárd hiábavaló életért? Addig minden kudarcért közvetve vagy közvétlenül a néptömegek fizettek. Most a kudarcok közvetlen okozóit vonták felelősségre. S ekkor kiderült, hogy az új álarcok alatt ugyanaz rejtőzött, az elnyomás, a leigázás, a kizsákmányolás régi kapitalista lényege, amelyet a propaganda, a befolyásolás, az üres illúziók keltésének tudományosan kidolgozott módszereivel ügyesen palástoltak. A tormansziak megértették, hogy nem lehetnek szabadok, amíg műveletlenek, hogy alapos pszichológiai nevelésre van szükség, hogy az embereket lelkiviláguk alapján kell megkülönböztetni, s csírájábán kell elfojtani mindent, ami bajt okoz. Ekkor és nem előbb, megtörtént a fordulat a bolygó sorsában. Ne higgyétek, hogy már mindent elértek, de felfedezték önmagukat, a világukat és minket, testvéreiket. Az emlékmű, amit láttatok, hálájuk ékes bizonyítéka. Csillaghajónk megérkezése és a földlakók tévékenysége ösztönzőleg hatott rájuk. Rodisz és társai két óriási közösségi erőt támasztottak fel a tormansziakban: az önbizalmát és a mások iránti bizalmat. Nincs annál nagyobb erő, mint a bizalomban összeforrt emberek közössége. Még a gyengék is, ha a közös harcban megedződtek, s érzik, hogy egészen megbíznak bennük, ők is képesek a legnagyobb önfeláldozásra, úgy bíznak magukban, ahogy másokban, és másokban úgy, ahogy magukban… Hogy tudnátok összefoglalni az expedíció jelentőségét?

— Megsemmisült az infemó még egy szigete a világegyetemben, a jelen és a jövő milliárdnyi embere szabadult meg a fölösleges szenvedésektől — felelték egyszerre a növendékek.

A tanár meghajolt a gyerekek előtt.

— Jobb választ nem is kaphattam volna, nagyon elégedett vagyok.

— Még egyszer el kell utaznunk a Revat-fennsíkra — mondta Ivetta —, most már egészen élőknek látjuk őket!

— Hamarosan eleven tormansziakat is láttok majd — mosolyodott el a tanár. — A Közgondolkodás Gép javaslatára egyenes sugár csillaghajó indult oda a Zöld Nap bolygójáról. Úgy gondolom, már meg is érkezett a Tor-Mi-Osszra.

Tormansz poklában

A tudományos-fantasztikus irodalom majdani történészei — ha lesznek ilyenek — bizonyára felfigyelnek majd arra a tényre, hogy ebben a műfajban a Szovjetunióban 1957 előtt eredeti orosz mű évente legfeljebb 10–15 jelent meg, aztán hirtelen felugrott a szám 1958–1962 között évi átlagban ötvenötre, majd 1963 után évi körülbelül száz műre. Az irodalomtörténészek „beletúrnak — ahogyan Majakovszkij írta — a mának megkövesült ganajába”, felfedik a számok szikár oszlopai mögött a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális okokat és indítékokat, megállapítják, hogy ebben a szakaszban szinte seregestül jöttek új és új írók, akik kifejezési eszközül a tudományos fantasztikumot választották, észreveszik, hogy ezt a fellendülést mekkora elméleti, kritikai, esztétikai tevékenység kisérte, és elemzéseiket egyre finomítva eljutnak egy névhez, amely ott áll e megújulás élén, eljutnak Iván Antonovics Jefremov nevéhez. És a mennyiségi fejlődés mögött felfedezik majd a szovjet tudományos fantasztikum minőségi változását is.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A Bika órája»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A Bika órája» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Ivan Jefremov - Na konci světa
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Chlapík z pekla
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Ostří břitvy
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Athéňanka Tháis
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - A borotva éle
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - A kígyó szíve
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Atēnu Taīda
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Mlhovina v Andromedě
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Čūskas Sirds
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd
Ivan Jefremov
libcat.ru: книга без обложки
Ivan Jefremov
Ivan Jefremov - Hodina Býka
Ivan Jefremov
Отзывы о книге «A Bika órája»

Обсуждение, отзывы о книге «A Bika órája» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.

x