William Gibson - Számláló Nullára

— Na jó, hát nem orvos — egyezett bele Turner —, de azért még ügyes. Attól tartottunk, hogy a Maas csinált veled valamit, megpiszkálta és ha elhagyod Arizonát, akkor megbetegedsz…

— Mintha kérgi bombám lenne? — kérdezte a lány; hideg zabpelyhet kanalazott egy repedezett tányérból. A tányér szélét almafavirágok díszítették, s Turner még emlékezett erre az étkészletre.

— Úristen — mondta Sally. — Mibe keveredett, Turner?

— Jó kérdés… — Turner leült az asztalhoz.

Angie a zabpelyhét csócsálta, és a férfira bámult.

— Angie — szólalt meg Turner. — Amikor Rudy megvizsgált, talált valamit a fejedben.

A lány szájában megállt a falat.

— Nem tudta, mi az. Valaki odaültetett valamit, talán még akkor, amikor sokkal fiatalabb voltál. Tudod, hogy miről beszélek?

A lány bólintott.

— Tudod, hogy ki tette oda?

— Igen.

— Az apád?

— Igen.

— Azt is tudod, hogy miért?

— Mert beteg voltam.

— Mi volt a bajod?

— Nem voltam elég okos.

Turner délre elkészült; a légpárnás feltankolva várakozott a láncos kapunál. Rudy adott neki egy új yennel teli, szögletes, cipzáras fekete plasztiktáskát. A bankjegyek némelyike már szinte áttetsző volt a használattól.

— Ráengedtem arra a szalagra egy francia szótárt — mondta Rudy, miközben egyik kutyája a lábához dörgölte poros oldalát. — De nem működik. Azt hiszem, ez valamiféle kreol nyelvjárás lesz. Esetleg afrikai. Kell egy másolat róla?

— Nem — hárította el Turner. — Tiéd a pálya.

— Köszi — felelte Rudy —, de nem kell. Ennyi. Ha valaki kérdezné, le fogom tagadni, hogy itt voltál. Ma délután Sallyvel Memphisbe megyünk néhány barátunkhoz. A kutyák majd őrzik a házat.

Megvakarta az állat nyakát a plasztikcsuklya mögött.

— Igaz, fiú?

A kutya nyüszített és megvonaglott.

— Le kellett szoktatnom őket a mosómedve-vadászatról, amikor beraktam nekik az infravörös keresőket — mondta Rudy. — Különben már egy darab mosómedve se lenne az egész megyében…

Sally és a lány lelépkedett a tornác lépcsőjén; Sally rozzant vászon kézitáskát hozott, szendvicsekkel és egy tele termosz kávéval rakta meg. Turner visszagondolt, milyen volt a nő fent az ágyban, és rámosolygott. Sally visszamosolygott rá. Ma öregebbnek, fáradtabbnak tűnt. Angie megszabadult a vérfoltos MAAS-NEOTEK pólótól, helyette formátlan fekete melegítőfelsőbe bújt, amit Sally talált a számára. Ebben még fiatalabbnak hatott, mint amilyen valójában volt. Sallynak sikerült elkennie a monoklik maradványait is, holmi barokkos szem-sminket létrehozva, ami furcsán elütött a lány kölykös arcától, és buggyos melegítőjétől.

Rudy odaadta Turnernek a légpárnás kulcsát.

— Ma reggel az én öreg Gray-em összevágott nekem egy kivonatot a legfrissebb vállalati hírekből. Az egyik érdekesség, amit talán már tudsz, hogy a Maas Biolabs bejelentette Dr. Cristopher Mitchell tragikus hirtelenségű halálát. Elképesztő, hogy azok a népek mennyire homályosak tudnak lenni.

— …és kösd be magad jó szorosan a rögzítőhámba — hallották Sally hangját —, különben kékre-zöldre vered a segged, mire a statesborói bekötőúthoz értek…

Rudy a lányra pislantott, aztán vissza Turnerre. Turner látta bátyja orrtövén a megrepedt ereket. A szemei véreresek voltak, s a bal szemhéja határozottan rángott.

— Nos, azt hiszem, ez minden. Úgy érzem, sose látlak többé. Furcsa volt téged itt viszontlátni…

— Hát — felelte Turner —, mindketten többet tettetek, mint amennyit bármilyen alapon várhattam volna.

Sally elfordította a fejét.

— Szóval kösz mindent. Azt hiszem, ideje indulnunk.

Turner bemászott a légpárnás kabinjába; repülhetnékje támadt. Sally megölelte a lányt, kezébe nyomta a táskát, és odaállt mellé, amíg Angie felkapaszkodott a csuklós lábtartókon. Turner a vezetőülésbe ült.

— Állandóan téged hívott — mondta neki Rudy. — Egy idő után már az analóg endorfin sem nyomta el teljesen a fájdalmat. Egyre rosszabbul lett, és úgy kétóránként megkérdezte, hol vagy, mikor jössz már meg.

— Küldtem nektek pénzt — feszengett Turner. — Eleget ahhoz, hogy elvigyétek Chibába. Az ottani klinikák megpróbálkozhattak volna valami mással.

Rudy felhorkant.

— Chibába? Jézusom! Öregasszony volt már. Mi a fenére lett volna az jó, ha még pár hónapig életben tartják? Arra vágyott leginkább, hogy téged láthasson.

— Nem tudtam úgy összehozni a dolgaimat — mondta Turner; a lány közben elhelyezkedett a mellette lévő ülésen, és a táskát a padlóra tette, a lába közé. — Viszlát, Rudy.

Bátyja biccentett.

— Sally…

— Viszlát — búcsúzott Sally, átölelve Rudyt.

— Kiről beszéltek? — érdeklődött Angie, miközben a fedél leereszkedett. Turner a nyílásba dugta az indítókulcsot, és begyújtotta a turbinát, egyidejűleg felfújva a légpárna-zsákot is. A vezetőülés melletti ablakrésen át látta, amint Rudy és Sally sietve odébbmegy a légpárnástól, s a kutya lekushadva kapdos a turbina zaja után. A pedálok és a vezérlőkarok túlméretezettek voltak, hogy könnyebb kezelhetőséget biztosítsanak egy sugárvédőruhás vezetőnek. Turner kitolatott a kapun, és széles ívben megfordult, széttúrva a kavicsos felhajtót. Angie becsatolta a rögzítőhámját.

— Az anyámról — felelte Turner.

Felbőgette a turbinát és a jármű előrelódult.

— Én nem ismertem az anyámat — mondta a lány, és Turnernek eszébe jutott, hogy az apja is halott, bár még nem is tudja. Gázt adott, és elszáguldottak, végig a kavicsos felhajtón, kishíján elütve Rudy egyik kutyáját.

Sally igazat mondott a jármű útfekvésével kapcsolatban: a turbinából állandó remegés jött. Amikor kiértek a régi állami országútra hepehupás aszfaltjára, és felgyorsultak kilencven kilométer per órás sebességre, már a foguk is össze- összekoccant. A páncélozott légpárna-szoknya hangosan verdeste a repedezett felszínt; a civil típusok siklás-effektusa csak tökéletesen sima, sík felületen lett volna lehetséges.

Turner mindazonáltal kezdte élvezni a dolgot. Csak beforgatta a gépet, kicsit visszavette a gázt, és már ment is. Az elülső kémlelőnyílásba valaki egy pár rózsaszín, napszítta habszivacs dobókockát akasztott; a turbina sivítása szinte meghitten hangzott a háta mögött. A lány pihenni látszott, szórakozott, majdhogynem elégedett kifejezéssel figyelte az út menti tájat, és Turner örült, hogy nem kell vele társalognia.

Csúcs vagy, gondolta, oldalvást a lányra pillantva; ma valószínűleg te vagy a legcsúcsabb kis dolog a Föld kerekén, amit annyira hajszolnak, és én itt hurcollak magammal a Sprawlba, Rudy harci babakocsijában, és fingom sincs róla, hogy mihez kezdjek veled. Vagy hogy ki vágta haza a piacteret…

Fussunk át rajta még egyszer, mondta magának, ahogy belerobogtak a völgybe, fussunk át rajta még egyszer, hátha véletlenül bekattan valami!

Mitchell kapcsolatba lépett a Hosakával, mondván, hogy átmegy hozzájuk. A Hosaka felbérelte Conroyt és kiállított egy orvoscsoportot, hogy ellenőrizzék majd Mitchellt, nincs-e benne valami bigyó. Conroy összeszedte az akciócsoportot, Turner ügynökén keresztül. Turner ügynöke csak egy telefonszám és egy hozzá tartozó hang volt Genfben… A Hosaka kiküldte Allisont Mexikóba, hogy pátyolgassa, aztán Conroy elrángatta onnan. Webber, pont mielőtt beütött volna a krach, azt állította, hogy ő Conroy téglája a bázison… Amikor a lány kijött, valaki letámadta őket, világítórakétákkal és gépfegyverekkel. Turner számára ennek Maas-szaga volt; számított ilyen eshetőségre, s a felbérelt gorilláknak ezt kellet volna elintézniük. S aztán a fehér égbolt…