William Gibson - Mona Lisa Overdrive

— Persze. David Pope nemrégiben kérte ki. Mély benyomást tett rá.

— Igen? Kábé mikor?

— Múlt hétfőn.

— Akkor ma este meg tudom nézni.

— Persze. Ez minden?

— Igen.

— Viszlát, Angie.

David Pope. A Pápa. A rendezője. Porphyre szerint Robin azt mondja az embereknek, hogy Angie hangokat hall. Pope-nak is? Megérintett egy kerámiapanelt; a víz forróbbá vált. Miért érdeklik a Pápát a Tessier-Ashpoolok? Megint megnyomta a panelt, és felnyögött a hirtelen lehűlő vízsugarak tűszúrásai alatt.

Belül, kívül, a túlvilági táj alakjai gyorsan közelednek, túl gyorsan…

Porphyre az ablaknál pózolt, amikor Angie belépett a nappaliba: egy hamisítatlan maszáj harcos válltöméses, fekete kreppselyemben és fekete bőrszárongban. A többiek lelkes ujjongással köszöntötték; Porphyre megfordult, és elvigyorodott.

— Jó kis meglepetést okoztál nekünk! — mondta a világos díványon terpeszkedő Rick Raebel, szerkesztés és különleges effektek. — Hilton azt hitte, hosszabb szünetet fogsz tartani.

— A világ négy égtájáról szedtek össze minket, drágám — tette hozzá Kelly Hickman. — Én Brémában voltam, a Pápa meg fenn a kútban valami művészeti témában, ugye, Dávid? — A rendezőre nézett, hogy jól mondja-e.

Pope, aki lovaglóülésben helyezkedett el az egyik XVI. Lajos korabeli széken, vaskos karját a törékeny támlán nyugtatva, fáradtan elmosolyodott; sötét haja keskeny arcába lógott. Amikor Angie időbeosztása lehetővé tette, Pope dokumentumfilmeket forgatott a Net/Knowledge-nek. Nem sokkal azután, hogy a Net alkalmazta, Angie névtelen szerepet kapott Pope egyik minimalista művészfilmjében: végtelen séta nyirkos, rózsaszín szaténdűnéken, a feje fölött a mesterséges acélégbolt. Három hónap múlva a karrierje meredeken ívelt fölfelé, a kazetta kalózváltozata klasszikus underground darab lett.

Karen Lomas, Angie dublőze, elmosolyodott a Pápa baloldalán álló széken. Jobboldalt Kelly Hickman, a kellékes üldögélt a fakófehér padlón Brian Ng, Piper vezető asszisztense mellett.

— Nos — mondta Angie —, megjöttem. Bocs, hogy felborítottam az időrendeteket, de ezt muszáj volt megcsinálni.

Csend lett. Az aranyozott székek vékony hangon nyikorogtak. Brian Ng köhintett.

— Csak örülünk neki, hogy itt vagy — mondta a konyha felől érkező Piper, mindkét kezében egy-egy csésze kávéval.

Megint ujjongani kezdtek, ezúttal némileg öntudatosabban, aztán jót nevettek.

— Hol van Robin? — kérdezte Angie.

— Mistah Lanier jelenleg Londonban tartózkodik — felelte Porphyre csípőre tett kézzel.

— Bármelyik percben megjöhet — jegyezte meg Pope szárazon; felállt, és elfogadott egy kávét Pipertől.

— Mit csináltál az orbitális pályán, Dávid? — kérdezte Angie, és elvette a másik csészét.

— Magánosokat kerestem.

— Magányt?

— Magánosokat. Remetéket.

— Angie — mondta Hickman, és talpon termett —, látnod kell azt a szatén kisestélyit, amit Devicq küldött a múlt héten! És megvettem az összes Nakamura-úszódresszt…

— Igen, Kelly, de…

Ám Pope már oldalt fordult, és Raebellel tárgyalt valamiről.

— Hé — mondta Hickman, és csak úgy sugárzott a lelkesedéstől —, gyere már! Próbáljuk fel!

A Pápa a nap hátralévő részét főleg Piperrel, Karén Thomasszal és Raebellel töltötte; meghányták-vetették az Usher-teszt eredményét, és elmerültek a végtelen részletekbe Angie visszailleszkedésével kapcsolatban, ahogy ők hívták a dolgot. Ebéd után Brian Ng elkísérte az orvosi vizsgálatra, amit egy magánklinikán tartottak, a Beverly Boulevard egyik tükördíszes zugában.

A nagyon rövid várakozás során a fehér falú, virágdíszes előtérben — ez biztos szertartásos ügy volt, mintha az orvosi vizsgálatok várakozás nélkül tökéletlenek és megbízhatatlanok volnának — Angie azon tűnődött, amin korábban is oly sokszor: miért nem tudják kimutatni egyetlenegy kórházban sem apja titokzatos örökségét, a fejébe rótt vévéket?

Az apja, Christopher Mitchell vezette azt a hibridizációs projektet, amelynek eredményeképpen a Maas Biolabs gyakorlatilag monopolhelyzetbe került az első biochipek előállítása terén. Turner, az ember, aki New Yorkba vitte, adott neki egy dossziéféleséget az apjáról, egy biosoftot, amit a Maas biztonsági szolgálatát koordináló MI állított össze. Az évek során négyszer töltötte be magának azt a dossziét; végül egy nagyon mámoros görögországi éjszakán a tengerbe hajította a biosoftot egy ír iparbáró jachtjáról, miután kiabálva veszekedtek Bobbyval. Már nem emlékezett, min vesztek össze, de arra a különös, szégyennel vegyes megkönnyebbülésre igen, amit akkor érzett, amikor az asszimetrikus kis memóriacsomag csobbanva eltűnt a vízben.

Talán az apja úgy tervezte meg a művét, hogy egyszerűen lehetetlen volt érzékelni a neurotechnikusok műszereivel. Bobbynak erről is megvolt a maga elmélete, és Angie gyanította, hogy ez közelebb áll a valósághoz. Talán Legba, a loa, aki Beauvoir szerint korlátlanul hozzá tudott férni a cybertéri mátrixhoz, módosítani tudta a szkennerekbe áramló adatfolyamot, láthatatlanná varázsolva ezzel a vévéket… Elvégre Legba indította el Angie pályafutását a szórakoztatóiparban, az ő műve volt, hogy sikerült fölülmúlnia Tally Isham tizenöt éves megasztár-karrierjét a Netnél.

De olyan régóta volt már, hogy a loák meglovagolták, és most Brigitte szerint újrarótták a fejében a vévéket…

— Hilton bábut csináltatott ma rólad Continuity-vel — mondta neki várakozás közben Ng.

— Igen?

— Nyilvánosan bejelentette a döntésedet a jamaikai utazással kapcsolatban, dicsérte a klinika módszereit, felhívta a figyelmet a drogok veszélyességére, kijelentette, hogy újult lelkesedéssel látsz munkához, kifejezte a háládat a közönségnek, megemlítette a malibui partot…

Continuity ilyenkor videoképmásokat generált Angieről, és a stimfilmekből kigyűjtött sablonok alapján megelevenítette őket. Ha megnézte ezeket a felvételeket, enyhe, de nem túl kellemetlen szédülés fogta el; ez egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor közvetlenül fel tudta fogni saját hírnevét.

A zöld növények mögött felberregett egy elektronikus csengő.

Mikor visszatért a városból, kukták várták a tornácon; nyárson sült csirkét készítettek a vendégseregnek.

Végignyúlt egy heverőn a Valmier alatt, és hallgatta a hullámverést. Hallotta, hogy a konyhában Piper magyarázza Pope-nak az orvosi vizsgálat eredményeit. Igazából nem lett volna rá szükség — minden szempontból a lehető legtisztábbnak találták —, de Pope is. Piper is megszállottja volt a részleteknek.

Mikor Piper és Raebel szabadidőruhát húzott, és kimentek a tornácra, hogy megmelengessék a kezüket a parázs fölött, Angie magára maradt a nappaliban a rendezővel.

— El akartad mesélni nekem, David, hogy mit kerestél odafönt a kútban…

— Igazi remetéket — A Pápa ujjaival borzas hajába túrt. — Még tavaly támadt egy ilyesféle ötletem, csak akkor még az afrikai zárt közösségekre gondoltam. Az volt a baj, hogy mikor felmentem, megtudtam, hogy aki ilyen messzire megy, aki valóban elszánja magát a remeteéletre az orbitális pályán, annak általában esze ágában sincs látogatókat fogadni.

— Forgattál? Interjúkat?

— Nem. Elő akartam ásni pár ilyen csodabogarat, és rábírni őket, hogy beszéljenek egy kicsit magukról.