J. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje

— Persze hogy az — bólintott Harry, sötét pillantást vetve az asztalon pihenő jobb kezére, melyen még mindig kirajzolódtak az Umbridge-féle szavak.

Ron szája viszont kaján vigyorra húzódott. Két barátja megütközve nézett rá.

— Minek örülsz annyira?

— Alig várom, hogy bejöjjön McGalagony órájára szemlét tartani — felelte a kezét dörzsölgetve Ron. — Akkor majd megkapja a magáét.

— Na gyerünk, indulás! — pattant fel Hermione. — Ha bejön Binns órájára, nem kéne elkésnünk.

Umbridge professzor azonban nem látogatta meg a mágiatörténet-órát, így az pontosan olyan unalmas volt, mint előző hétfőn, és nem volt ott Piton pincetermében sem, mikor Harryék megérkeztek dupla bájitaltanra. Harry visszakapta holdkődolgozatát; a lap jobb felső sarkában nagy, fekete B betű sötétlett.

— Azt a jegyet írtam a dolgozataitokra, amit az RBF-vizsgán kapnátok rájuk — szólt sötét félmosollyal Piton, miközben az asztalok között sétálva kiosztotta a munkákat. — Azt akartam, hogy lássátok, mire számíthattok.

Mikor kiért a padsorok közül, hirtelen hátraarccal szembefordult diákokkal.

— Házi feladataitok átlagos színvonala kritikán aluli volt. Ha ezt vizsgán produkáljátok, a többség megbukott volna. Az e heti dolgozatot a kígyóméreg-ellenszérumok változatairól gondosabban készítsétek el, különben kénytelen leszek a jövőben büntetőfeladattal párosítani a B érdemjegyet.

— Vannak, akik B-t kaptak? Haha! — suttogta jó hangosan Malfoy.

Piton nem szólt rá, csak somolygott.

Harry észrevette, hogy Hermione kíváncsi oldalpillantásokat vet dolgozatára — bizonyára a jegyét akarta kilesni. Harry jobbnak látta bizalmasan kezelni ezt az információt, gyorsan a táskájába süllyesztette hát a pergamenlapot.

Eltökélte, hogy ezen az órán nem ad alkalmat Pitonnak a megszégyenítésére, úgyhogy minden lépés előtt háromszor is elolvasta a táblára írt recept megfelelő sorát. Erősítő energiafőzete nem lett ugyan tiszta türkizkék, mint Hermionéé, de legalább kék volt és nem rózsaszínű, mint Neville-é. Az óra végén dacos arccal, de valójában inkább megkönnyebbülten tette le a mintát Piton asztalára.

— Ez most nem volt olyan nehéz, mint a múlt heti — jegyezte meg Hermione, mikor felértek a pincelépcsőn a bejárati csarnokba. — És a dolgozat is egész tűrhetően sikerült, nem?

Miután se Harry, se Ron nem válaszolt, Hermione tovább ütötte a vasat:

— Persze nem számíthatunk a legjobb jegyre, ha RBF-szinten osztályoz, de így az év elején már az elégséges szint is biztató, nem?

Harry megköszörülte a torkát, de esze ágában sem volt megszólalni.

— A vizsgáig még rengeteg időnk van — folytatta kitartóan Hermione. — Addig még sokat tanulhatunk, és ezek a jegyek nagyon jó viszonyítási alapot adnak. Lemérhetjük róluk, hogy mennyit fejlődtünk…

Közben besétáltak a nagyterembe, és leültek a Griffendél asztalához.

— Persze boldog lettem volna, ha K-t kapok, de…

Ronnak elfogyott s türelme.

— Hermione — szólt élesen — ha annyira érdekel, hogy milyen jegyet kaptunk, mért nem kérdezed meg?

— Én nem… nem azért… de ha meg akarjátok mondani…

— Én H-t kaptam — mondta Ron, miközben levest mert magának. — Most elégedett vagy?

— Nem kell azt szégyellni — szólt közbe Fred, aki épp akkor ült le Harry jobbjára George és Lee Jordan társaságában. — Nincs semmi baj egy jó erős H-val.

— De hát a H… — kezdte Hermione.

— Azt jelenti: „hitvány” — bólintott Lee Jordan. — Viszont még mindig jobb, mint a B vagyis a „borzalmas”.

Harry érezte, hogy elvörösödik, úgyhogy enyhe köhögési rohamot színlelve elfordult az asztaltól. Nagy bosszúságára azonban Hermione továbbra se szállt le a témáról.

— Szóval a legjobb jegy a K, azaz a „kiváló” — csicseregte. — Utána jön az E…

— Nem, a V jön utána — javította ki George. — „Várkozáson felüli”. Szerintem nekünk Freddel mindenből V-t kellett volna kapnunk, hiszen már azzal felülmúltuk a várakozásokat, hogy beültünk vizsgázni.

Ezen mindenki nevetett, kivéve Hermionét, aki tovább lovagolt a témán:

— Jó, akkor a V után következik az E, ami „elfogadható”-t jelent. Aki annál rosszabbat kap, az megbukik, igaz?

— Aha — felelte Fred, és belemártott egy zsömlét a levesébe, hogy aztán egészben a szájába tömje.

— Az E alatt már csak a hitvány H van… — Ron széttárta karját, mintha ünnepeltetné magát. — …meg a borzalmas B.

— És a T — szólt George.

— T? — csodálkozott Hermione. — Az még rosszabb, mint a B? Mi a jelentése?

— Troll — felelte gondolkozás nélkül George.

Harry megint nevetett, bár nem volt benne biztos, hogy George viccelt. Elképzelte, milyen lesz, ha az RBF-vizsgákon szerzett T-it kell majd rejtegetnie Hermione elől — és szentül megfogadta, hogy ezentúl gőzerővel fog tanulni.

— Nektek volt már olyan órátok, amire bement Umbridge? — kérdezte Fred.

— Nem — felelte Hermione. — És nektek?

— Épp most, ebéd előtt — mondta George. — Bűbájtan.

— És mi volt? — kérdezte kórusban Harry és Hermione.

Fred vállat vont.

— Semmi különös. Umbridge végig a sarokban álldogált és jegyzetelt. Tudjátok, milyen Flitwick; nem zavartatta magát, úgy kezelte, mint egy vendéget. Umbridge nem nagyon szólt bele semmibe. Aliciát kérdezgette róla, hogy általában milyenek Flitwick órái, Alicia meg mondta, hogy nagyon jók. Ennyi volt.

— Nem hiszem, hogy kicikizi Flitwicket — vélekedett George. — Az öreg vizsgáján mindenki simán át szokott menni.

— Kivel lesz órátok délután? — fordult Harryhez Fred.

— Trelawneyval…

— Nagy-nagy T betű…

— …és Umbridge-dzsel is.

— Akkor fékezd a nyelved, és legyél jó kisfiú — csóválta a fejét George. — Angelina leharapja a fejed, ha még egy edzésről lemaradsz.

Harrynek azonban nem kellett a sötét varázslatok kivédése óráig várnia rá, hogy találkozzon Umbridge-dzsel. Épp elővette álomnaplóját a jóslástanterem egyik homályos zugában ülve, mikor Ron oldalba bökte. A helyiségbe vezető csapóajtó nyílásában Umbridge alakja jelent meg. Az addig vidáman cseverésző diákok egy csapásra elnémultak. Trelawney, aki épp akkor osztotta ki Az álom a jóslásban példányait, felkapta a fejét a hirtelen támadt csendre, és körülnézett.

— Jó napot, Trelawney professzor — köszönt széles mosollyal Umbridge. — Remélem, megkapta az üzenetet, amiben jeleztem óralátogatásomat.

Trelawney tartózkodóan bólintott, majd hátat fordított Umbridge-nek, és folytatta a könyvek kiosztását. Umbridge — továbbra is mosolyogva — megfogta a legközelebbi üres karosszéket, és odahúzta Trelawney széke mellé. Leült, elővette virágmintás táskájából a jegyzettömbjét, majd felnézett, és várta, hogy elkezdődjön az óra.

Trelawney professzor kissé remegő kézzel megigazította kendőjét.

— A mai órán folytatjuk a profetikus álmok tanulmányozását — fogott bele a mondókájába. Bár igyekezett hozni a tőle megszokott, sejtelmes duruzsolást, egy kicsit remegett a hangja. — Alkossatok párokat, gyermekeim, és Az álom a jóslásban segítségével értelmezzétek egymás legutóbbi éji látomásait!

Megfordult, hogy leüljön, de mikor látta, hogy székét már elfoglalta Umbridge, inkább Parvati és Lavender mellé lépett, akik már elmélyülten vitatkoztak Parvati legújabb álmáról.