Ivan Jefremov - Az Androméda-Köd

Erg Noor határozott mozdulattal kihúzott egy összecsukható széket az elektronikus számológép asztala alól. Ez a gép az MNU-II kis modellje volt. A nagy súly és méret meg a törékenység miatt még nem lehetett beépíteni a csillaghajókon az ITU elektronikus gépagyat, amely a legkülönfélébb műveleteket végzi, s amelyre teljesen rá lehetett volna bízni a csillaghajó kormányzását. A kormányzáshoz ügyeletes navigátorra volt szükség, annál is inkább, mert a csillaghajó irányvonalának pontos betájolása ilyen nagy távolságra nem volt lehetséges.

A vezető ujjai oly gyorsan futottak végig a számológép fogantyúin és gombjain, akár egy zongoraművész keze a billentyűkön. Sápadt, éles vonású arca valósággal kővé dermedt. Komoran hajolt az asztal fölé. Magas homlokát összeráncolta, mintha dacolni akart volna a sors elemi erőivel, amelyek fenyegették ezt az űr tilos mélységeibe behatolt kicsiny világot.

Nisa Crit, a fiatal űrhajós, aki először vett részt ilyen csillagexpedícióban, teljesen elnémult, szinte lélegzeni sem mert, ahogy a teljesen magába mélyedt Noort figyelte. Milyen nyugodt, tele van energiával, milyen nagy tehetségű ez az ember, akit ő szeret!… Szereti már régen, öt esztendeje. Nem látja értelmét, hogy eltitkolja előle… S Noor tudja, Nisa érzi, hogy tudja… Most, amikor ez a szerencsétlenség bekövetkezett, abban a boldogságban lehet része, hogy együtt teljesíthet szolgálatot vele. Három hónapig vannak egyedül, amíg a csillaghajó személyzetének többi tagja mély, édes hipnotikus álomba merülten alszik. Még tizenhárom napja maradt ebből a három hónapból, aztán álomba merülnek ők is, egy fél esztendőre, amíg le nem telik a többiek — az űrhajósok, az asztronómusok és a mechanikusok — két ügyeleti műszakja. A többiek: a biológusok és a geológusok, akiknek munkája majd csak akkor kezdődik, amikor rendeltetési helyükre érnek, tovább alhatnak, de az asztronómusokra a legkeményebb munka vár!

Erg Noor felegyenesedett, s Nisa gondolatai félbeszakadtak.

— Elmegyek a csillagtérképek fülkéjébe — a falióra számlapjára pillantott. — Tíz óra múlva maga megy pihenni. Mielőtt felváltom, még ki is alszom magam egy kicsit.

— Nem fáradtam el, itt maradok, amíg szükség lesz rám — csak maga pihenje ki magát! Erg Noor elkomorodott, ellenkezni akart, de meggondolta magát a lány gyöngéd szavainak és bizalommal feléje forduló aranyosbarna tekintetének hatása alatt; elmosolyodott, s szótlanul kiment.

Nisa leült egy karosszékbe, s gyakorlott tekintettel végignézett a műszereken, majd gondolataiba mélyedt.

Fölötte ott feketéilettek a visszaverő képernyők, amelyeken a központi vezérlőállás szemmel tartotta a hajót körülvevő végtelenséget. A csillagok sokszínű fényszilánkjai villantak szemébe.

A csillaghajó maga mögött hagyta a bolygót, melynek vonzására többször megingott a gravitációs mező változó feszültsége mentén. A fenséges, de gonosz csillagok vadul ugráltak az ernyőkön. A csillagképek rajza felfoghatatlan gyorsasággal váltakozott. A K-2-2N-88 bolygót, amely messze volt a saját napjától, és most hidegen, élettelenül fénylett, úgy ismerték, mint megfelelő helyet a csillaghajók találkozójára… Ez a találkozó azonban nem történt meg. Az ötödik kör… Nisa maga elé képzelte a hajót: csökkentett sebességgel száguld az egymilliárd kilométer sugarú, hatalmas körben, s állandóan maga mögött hagyja a teknősbéka módjára mászó égitestet. Száztíz óra múlva a hajó befejezi az ötödik kört… s mi lesz akkor? Erg Noor hatalmas agya most összeszedte minden erejét és képességét, hogy megtalálja a legjobb megoldást. Az expedíció vezetője, a hajó parancsnoka nem tévedhet, mert ha téved, a Tantra, ez az elsőosztályú csillaghajó, a legjobb tudósokból álló személyzetével együtt soha nem tér vissza a végtelen világűrből. De Erg Noor nem téved…

Nisa Crit hirtelen émelygést, hányingert érzett; a csillaghajó tehát eltért az irányvonaltól. Bár ez az eltérés egy foknak is egészen jelentéktelen része, mégiscsak csökkentett sebesség mellett engedhető meg, mert különben a személyzetnek egyetlen tagja sem maradna az élők sorában. Alig oszlott el a leány szemét elborító köd, máris újabb rosszullét környékezte; a hajó visszatért pályájára. A csodálatosan érzékeny lokátorok a csillaghajó legnagyobb veszedelmét, egy meteort éreztek meg maguk előtt a fekete űrben. Csupán a hajót vezérlő elektronikus gépek képesek arra, hogy kellő gyorsasággal elvégezzenek minden számítási és egyéb műveletet — az emberi idegek viszont nem bírják a kozmikus sebességet. Ezek a gépek a másodpercnek egy kis réasze alatt eltérítették útjáról a Tantrát, s amikor az túl volt a veszélyen, ugyanilyen gyorsan visszavitték eredeti pályájára. Ugyan mi lehet az oka, hogy még az ilyen gépek sem menttették meg az Algrábot? — töprengett magába mélyedten Nisa. Valószínűleg kárt tett benne egy meteor. Erg Noor azt mondta, hogy eddig minden tizedik űrhajó meteorok miatt pusztult el, s ezen nem segített még az olyan érzékeny lokátorok feltalása sem, amilyen Voll Hod készüléke, s nem változtattak az energetikai védőtakarók sem, amelyek visszavetik az apró részecskéket.” Az Algráb pusztulása őket magukat is veszélybe sodorta, pedig már úgy látszott, hogy mindent jól meggondoltak, figyelembe vettek. S a leány most emlékezetébe idézte mindazt, ami elindulásuk óta történt.

A 37. csillagexpedíció a Kígyó csillagképben fekvő közeli csillag bolygórendszerének meglátogatására indult; ennek egyetlen lakott bolygója, a Zirda, már régóta kapcsolatban volt a Földdel a Nagy Gyűrű többi lakott világával. Aztán hirtelen elhallgatott. Már több, mint hetven éve egyetlen hír sem érkezett. Minthogy a Föld volt a Zirdához legközelebb a Gyűrű bolygói közül, ő kapta azt a feladatot, derítse ki, mi történt. Ezért az expedíció hajója sok műszert és több kiváló tudóst vitt magával: e tudósok idegrendszere sok kísérlet után már képes volt arra, hogy éveket töltsön a csillaghajó zárt világában. A hajó szükséges üzemanyagnak, az anamezonnak csak egy részét vitte magával; nem az anamezon súlya, hanem a tároló tartály óriási térfogata miatt. Az anamezon olyan anyag, amelyben szétrombolt nukleáris mezonkapcsolatok vannak, s amely csaknem a fény ességével folyik ki. Az anamezonkészletet a Zirdán akarták kigészíteni. Arra az esetre, ha a bolygóval valami súlyos dolog tént volna, a másodosztályú Algráb csillaghajónak a K-2-2N-88 bolygó röppályája mellett kellett volna fogadnia a Tantrát.

Nisa finom hallásával hirtelen észrevette, hogy a mesterséges gravitációs mező behangoltjának zümmögése megváltozott. Tőle jobbra három készülék korongjai nem pislogtak egyenletesen, és bekapcsolódott a jobboldali fedélzet elektronikus csápja. A felragyogó képernyőn egy szögletes, ragyogó folt tűnt fel. Ügy száguldott, akár egy lövedék, egyenest a Tantra felé, következésképpen még elég messze volt. Ez valami óriás anyagtömeg lehetett, amilyen rendkívül ritkán tűnik fel a világűrben. Nisa tehát iparkodott mielőbb meghatározni térfogatát, tömegét, sebességét és repülésének irányát. Amikor aztán meghallotta a megfigyelőnapló automata tekercsének kattanását, visszatért előbbi emlékezéseihez.

A legélesebben vésődött agyába a komor, vérvörös Nap; ez a látvány a képernyők látómezején az út negyedik évének utolsó hónapjaiban tükröződött. A negyedik év volt ez a csillaghajó lakói számára; a hajó az abszolút egység, a fénysebesség öthatodának megfelelő sebességgel száguldott. A Földön azonban már körülbelül hét esztendő telt el; ezt a földi időt a hajóban a sebességtől független időnek nevezték.