Stanislaw Lem - Kiberiáda

— Hallottál erről a Bazilról? — kérdezte Trurl.

— Hallottam.

— És mit szólsz hozzá?

— Nem tetszik nekem a dolog.

— Nekem sem. De mégis, mi a véleményed róla?

— Szerintem erősítőt használ.

— Valószínűségerősítőt?

— Hát persze. Vagy rezonáló rendszereket.

— Vagy sárkánygenerátort.

— A drakotronra gondolsz?

— Arra.

— Hát igen, az is lehet.

— Tudod — kiáltott fel Trurl —, ez mégiscsak disznóság! Hiszen akkor tulajdonképpen magával viszi a sárkányokat, csak éppen potenciális állapotban, a nullához közeli valószínűségi fokon. Mikor aztán körülnézett, és betájolta magát, fokozni kezdi a valószínűséget, felerősíti majdnem a bizonyosság határáig, és akkor persze bekövetkezik a virtuális konkretizáció.

— Világos. És mit gondolsz, aztán meg is semmisíti őket nihilizációs retrokreátorral, vagy egyszerűen csökkenti az aktuális valószínűséget, és zsebre vágja a pénzt?

— Ki tudja? De ha csak valószínűtleníti őket, ez még nagyobb disznóság, elvégre kritikus ingadozás is van a világon!

A nullafluktuáció következtében a sárkánymátrix előbb-utóbb aktivizálódik, és akkor kezdődik minden elölről.

— De addigra ő már továbbállt a pénzzel… — dörmögte Klapanciusz.

— Nem gondolod, hogy ebben az ügyben tulajdonképpen be kellene írni a Sárkányellenőrző Főhivatalnak?

— Azt azért nem. Hiszen végső soron mindez csak feltevés. Semmit sem tudunk biztosan, és nincs bizonyítékunk. Utóvégre statisztikus fluktuációk erősítő nélkül is előfordulnak; régebben nem voltak sem mátrixok, sem erősítők, és sárkányok mégis felbukkantak időnként.

Csak úgy, akcidentálisan.

— Hát igen… — töprengett Trurl — de viszont… ezek a sárkányokmindig csak azután jelennek meg, hogy ez a Bazil a bolygóra érkezett!

— Igaz. No de, beírni a Hivatalnak… Nem, azt nem, hiszen mégiscsak kollégáról van szó… Inkább magunk tehetnénk bizonyos lépéseket. Mit szólsz hozzá?

— Tetszik az ötlet.

— Akkor jó, mert nekem is. De mit csináljunk?

A két kiváló drakológus ezután szakmai eszmecserébe merült, amelyből az avatatlan hallgató egy árva szót sem értett volna, hiszen csupa olyan talányos szó röpködött, mint „drakométer”, „farkatlan transzformáció”, „gyenge sárkányhatás”, „sárkánydifrakció és szétszóródás”, „kemény sárkány”, „puha sárkány”, „draco probabilisticus”, „inkontinuus baziliszkusz-spektrum”, „rezonancia-sárkány”, „ellentétes izoperdületű sárkánypár anihilációja általános farkatlansági mezőben” stb.

A jelenség ilyetén mélyreható elemzésének eredménye volt az a bizonyos harmadik utazás, amelyre a két mérnök nagyon gondosan felkészült, nem egy bonyolult készüléket rakva hajójára. Nem feledkeztek meg a diffuzátorról és az antifej-ágyúról sem.

Utazás közben, miután sorra leszálltak Uncili, Smuncili és Truncili bolygón, rájöttek, hogy aligha tudják átfésülni az egész sárkány sújtotta területet, mert ehhez több részre kellene szakadniuk.

Egyszerűbb volt természetesen, ha legalább különválnak. Ezért rövid munkaértekezlet után mindkettő másfelé indult. Klapanciusz sokáig dolgozott Voltondia bolygón, Ampericiusz császár szolgálatában, aki még a leányát is kész volt hozzáadni feleségül, csak hogy megszabaduljon a fenevadaktól. A legmagasabb valószínűségi fokú sárkányok már a főváros utcáira is bemerészkedtek, a virtuálisaktól meg csak úgy nyüzsgött az ország. Igaz ugyan, hogy a virtuális sárkány, mint az együgyű átlagember mondaná, „nincsen”, tehát semmiképpen sem lehet észrevenni, és nem is csinál semmi olyat, ami kiváltaná tiltakozását, de a Kiber-Trurl-Klapanciusz-Nor számítás és különösen a sárkányhullám egyenlete világosan kimutatja, hogy a sárkány könnyebben megy át a konfigurációs térből a reális térbe, mint a gyermek hazulról az iskolába. Így hát a valószínűség általános növekedése esetén a lakásban, a pincében vagy a padláson bármelyik pillanatban felbukkanhatott egy sárkány, sőt szupersárkány.

A sárkányok üldözése helyett, amivel úgysem ment volna sokra, Klapanciusz, igazi teoretikus révén, módszeresen látott dologhoz: a tereken, parkokban és városokban probabilisztikus sárkányredaktorokat állított fel, és a szörnyetegek hamarosan a legnagyobb ritkasággá váltak. Klapanciusz átvette a kitűzött pénzjutalmat, a díszoklevelet és a vándorzászlót, majd elindult, hogy találkozzék barátjával.

Útközben meglátott egy bolygót, ahonnét kétségbeesetten integetett valaki. Mivel arra gondolt, hogy talán Trurl az, és valami baj érte, gyorsan leszállt. De csak Madura bolygó lakosai, Gondál király alattvalói integettek. Igen babonás nép volt ez, kezdetleges hiedelmeket vallottak, és drakonisztikus pneumatológiának nevezett vallásuk azt hirdette, hogy a sárkányok a bűnök büntetéseképpen jelennek meg, és lelkük van, de tisztátalanok. Klapanciusz, látván, hogy vitába szállni a királyi drakológusokkal értelmetlen dolog volna, hiszen azok módszerei a sárkányjárta helyek tömjénnel való kifüstölésére és amulettek osztogatására szorítkoztak, inkább gyakorlati vizsgálódáshoz fogott. A bolygón akkoriban csak egyetlensárkány lakott, de a legszörnyűbb fajtából; neve Ocsmonda volt.

Klapanciusz felajánlotta szolgálatait a királynak; az nem adott rögtön egyenes választ, nyilván a bolygón dívó balga hiedelem hatására, amely a sárkányok keletkezésének okát az érzékfeletti szférába helyezte. A helyi lapok tanulmányozásából Klapanciusz megtudta, hogy a bolygón garázdálkodó Ocsmonda sárkányt némelyek egyetlen példánynak tartják, mások viszont többes számú lénynek, amely képes több helyen lenni egyszerre. Ez elgondolkodtatta, bár nem lepődött meg, hiszen a ronda fenevadak lokalizálását gyakran nehezítik meg az úgynevezett sárkányanomáliák, és nem egy példány, főleg a szórakozottabbja, mintegy „szétkenődik” a térben, ami a kvantummomentum izospines erősítésének közismert hatása. Amiképpen a vízből kinyúló kéz a víz felszíne fölött öt, látszólag teljesen független ujjat mutat, éppúgy a konfigurációs térből a reális térbe átemelkedő sárkányok több példánynak látszanak, holott csak egyről van szó. Az egyik kihallgatáson Klapanciusz megkérdezte a királyt, vajon nem járt-e a bolygóján Trurl; pontosan le is írta barátja küllemét. Milyen nagy volt meglepetése, mikor azt hallotta válaszul, hogy dehogyisnem, kollégája nemrég járt Gondál országban, sőt vállalkozott Ocsmonda eltávolítására, előleget vett föl, és elment a közeli hegyekbe, ahol a sárkányhölgyet különösen gyakran látták, másnap visszatért az egész jutalomért, és diadala jeléül felmutatott negyvennégy sárkányfogat. De bizonyos félreértésekre került sor, ezért a jutalom kifizetését az ügy tisztázásáig felfüggesztették.

Trurl ekkor állítólag nagyon mérges lett, több ízben és fennhangon a felségsértést súroló módon nyilatkozott az uralkodóról, majd ismeretlen irányba távozott. Azóta semmit sem tudnak róla, az Ocsmonda sárkány viszont ismét megjelent, mintha mi sem történt volna, még galádabbul szipolyozza őket, a nép általános megdöbbenésére.

Klapanciusz elég zavarosnak találta ezt a históriát, de a király szavait nem illett kétségbe vonni. Megrakta hát tarisznyáját a leghathatósabb sárkányölő fegyverekkel, és magányosan nekivágott a hegyeknek, a keleti látóhatáron magasodó havas csúcsok irányában.