Isaac Asimov - Nemezis

— Lehet, hogy pontosan ezt teszi.

— Ennyi éven át? — vonta meg a vállát Wendel. — Szerintem elképzelhető, de azért, Crile, ne számíts erre!

A következő ütések még meghökkentőbbek voltak.

— Egy hold? — csodálkozott Tessa Wendel. — Miért is ne? A Jupiternek négy nagyobb holdja is van. Miért volna meglepő, hogy ennek a gázóriásnak is van egy?

— Ez nem olyan hold, kapitány, mint amilyenek a Naprendszerben vannak — magyarázta Henry Jarlow. — Az előzetes mérések alapján a mérete nagyjából megegyezik a Földével.

— No és? — Őrizte meg Wendel a hidegvérét. — Mi következik ebből?

— Semmi különös — felelte Jarlow —, ennek a holdnak azonban sok furcsa sajátossága van. Bárcsak értenék a csillagászathoz!

— E pillanatban én is azt szeretném, ha volna a hajón egy csillagász. De kérem, folytassa. Maga azért konyít valamit a csillagászathoz.

— A helyzet az, hogy mivel a gázóriás körül kering, csak egyik oldalát mutatja feléje, ami azt jelenti, hogy a gázóriás körüli keringése során az egész holdat bevilágítja a Szomszéd Csillag. A pálya jellegéből viszont az következik, hogy amennyire meg tudom állapítani, ennek a világnak a hőmérséklete a cseppfolyós víz tartományába esik. És légköre is van. Az összes részlet nincs a birtokomban. Mint mondtam, nem vagyok csillagász. De így is megkockáztathatom azt az állítást, hogy a hold lakható.

Crile Fisher széles mosollyal hallgatta a hírt.

— Engem nem lep meg a dolog — jelentette ki. — Igor Koropatsky megjósolta egy lakható világ létezését. Méghozzá anélkül, hogy konkrét adatok lettek volna a birtokában. Tiszta dedukció útján.

— Ezt Koropatsky mondta? Áruld el, mikor beszéltél vele?

— Valamikor az indulásunk előtt. Úgy érvelt, hogy valószínűleg semmi baj nem történt a Rotorral a Szomszéd Csillag felé vezető úton, és minthogy nem tértek vissza, bizonyára találtak egy letelepedésre alkalmas bolygót. És tessék, itt van.

— És ezt miért mondta el neked, Crile?

Crile kis ideig latolgatta magában a választ, aztán így felelt:

— Biztos akart lenni abban, hogy megvizsgáljuk ezt a bolygót abból a szempontból, hogy felhasználhatja-e a Föld, ha eljön az ideje öreg bolygónk kiürítésének.

— És mit gondolsz, mi az ördögért nem mondta el ezt nekem is? Van valami elképzelésed?

— Azt hiszem, azért, Tessa — felelte Crile gondosan mérlegelve a szavait —, mert kettőnk közül engem tartott hajlamosabbnak arra, hogy sürgessem a bolygó átvizsgálását…

— A kislányod miatt?

— Tisztában van a körülményeimmel, Tessa.

— És te miért hallgattál erről?

— Nem tartottam érdemesnek beszélni róla. Úgy gondoltam, megvárom, igaza lesz-e Koropatskynak. Minthogy igaza lett, most neked is elmondom. Az ő érvelése szerint a bolygónak lakhatónak kell lennie.

— Ez egy hold — mondta Wendel, majd szétrobbanva a haragtól.

— A különbség sem nem oszt, sem nem szoroz.

— Ide figyelj, Crile. Úgy látszik, velem senki sem számol ebben az egész dologban. Koropatsky teletömi a fejedet mindenféle hülyeséggel, hogy rábírjon bennünket ennek a rendszernek az átvizsgálására, hogy aztán ismeretekkel megrakodva térjünk vissza a Földre. Wu már akkor sürgette a visszatérést, amikor még ide sem értünk ebbe a rendszerbe.

Téged meg csak egy dolog izgat, hogy egyesülj a családoddal, és hogy azután mi lesz, az hidegen hagy. Ezenközben szinte senkinek eszébe sem jut, hogy én vagyok a kapitány, és én hozom meg a döntéseket.

Fisher hízelgőre fogta a dolgot.

— Ne bolondozz már, Tessa! Milyen döntéseket kell itt meghozni? Van talán választásod? Azt mondod, Koropatsky teletömte a fejem hülyeségekkel, de ez nem igaz. Hisz itt van a bolygó. Vagy a hold, ha neked így jobban tetszik. Ezt mindenképpen föl kell derítenünk. Ez a bolygó az életet jelentheti a Föld számára. Lehet, hogy ez lesz az emberiség jövendő otthona. Az is lehet, hogy egy része már most is ott lakik.

— Te se bolondozz, Crile! Attól, hogy megfelelő a mérete és a hőmérséklete, egy világ még számtalan ok miatt alkalmatlan lehet a megtelepedésre. Tegyük föl, hogy a légköre mérgező, vagy rendkívül erős rajta a vulkáni tevékenység vagy a radioaktív sugárzás. Csak egy vörös törpe csillag látja el világossággal és hővel, és egy gázóriás közvetlen szomszédságában található.

Ez nem a legnormálisabb környezet egy Föld típusú világ számára, és ki tudja, milyen hatással lesz rá az ilyen abnormális környezet?

— Attól még föl kell deríteni, ha másért nem, hát azért, hogy megtudjuk: valóban lakhatatlan-e.

— Ehhez nem kell föltétlenül leszállni rá — mondta Wendel borúsan. — Ha közelebb érünk, tisztábban látunk. Próbáld meg, Crile, nagyon kérlek, hogy ne lovald magad bele túlságosan. Nem tudnám elviselni, ha csalódnál.

— Megpróbálom — bólintott Fisher. — De Koropatsky egy lakható bolygóra következtetett, amikor ezt mindenki más teljességgel lehetetlennek tartotta. Te is, Tessa. Ismét és ismét. De lám, itt van, és nagyon is lehetséges, hogy lakható.

Ezért hagyd, hogy amíg lehet, reménykedjem! Lehet, hogy a rotoriak már ott élnek azon a világon, és lehet, hogy a kislányom is ott van közöttük.

Chao Li Wu közönyösen megjegyezte:

— A kapitány dúl-fúl haragjában. Azt szerette volna a legkevésbé, hogy itt lakható bolygóra bukkanjunk — vagy egy világra, minthogy nem tűri, hogy bolygónak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy kénytelenek vagyunk földeríteni és aztán hazatérni a beszámolóval. Te is tudod, hogy ő nem ezt szeretné. Ez az ő egyetlen és utolsó lehetősége, hogy nagyobb űrutazást tegyen. Ha ennek vége, akkor ő is befejezte egész életére.

Mások fognak dolgozni a szuperluminális technikán; mások fogják kutatni az űrt. Neki már csak a tanácsadói szerep marad. Ezt pedig utálni fogja.

— No és te, Chao Li? Ha alkalom adódik rá, kimégy még egyszer az űrbe? — firtatta Blankowitz.

Wu habozás nélkül válaszolt:

— Nem vagyok biztos benne, hogy kedvemre való lenne az űrben kószálni. Belőlem hiányzik a felfedezői viszketegség.

Ellenben, tudod… tegnap este az a fura gondolatom támadt, hogy nem is lenne rossz itt letelepedni, ha lakható. Mit szólnál hozzá?

— Még hogy itt letelepedni? Isten ments! Nem mondom azt, hogy örök időkig a Földön akarok rostokolni, de azért szeretnék, egy ideig legalábbis, otthon tartózkodni, mielőtt ismét nekivágnék a mindenségnek.

— Én sokat törtem rajta a fejem. Ez a hold itt — tízezerből ha egy ilyen akad. Ki az, aki lakható világot merne föltételezni egy vörös törpe rendszerében? Ezt föltétlenül meg kell vizsgálnunk. Én hajlandó volnék időt szánni erre és megbízni valakit, hogy képviseljen a gravitációs hatásra vonatkozó elsőbbségem ügyében. Te felvállalnád az érdekeim védelmét, Merry?

— Az csak természetes, Chao Li. De Wendel kapitány is megtenné. Nála vannak az összes aláírt és hitelesített adatok.

— Na ugye! És szerintem a kapitány rosszul teszi, ha neki akar vágni a Galaxisnak. Ha száz csillagot fölkeres is, akkor sem talál ilyen szokatlant, mint ez. Mi értelme a mennyiség után futni, amikor itt van a minőség az orrunk előtt?

— A magánvéleményem szerint őt Fisher csemetéje izgatja valójában. Mi lesz, ha rátalál?

— De van ott még egy feleség is.

— Hallottad valaha is, hogy emlegette volna?