Turchányi V. Zsófia - Zajlás

Inhalt

Impresszum 2 Impresszum Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás. © 2021 novum publishing ISBN Könyv: 978-3-99107-700-8 ISBN e-book: 978-3-99107-701-5 Lektor: Sósné Karácsonyi Mária Borítókép: Turchányi V. Zsófia Borítóterv, layout & szedés: novum publishing www.novumpublishing.hu

Megemlékezés 3 Megemlékezés S. Petics Kristófról „Egyszer egy valaha hűn szeretett Árnyék azt tanácsolta nekem, hogy a rémálmodás átkát áldásként használjam fel, s vessem papírra a lehunyt szemhéj alatt elém tetsző látványt, bármily hátborzongató is legyen.” Kristóf már ekkor is a részemet képezte, én pedig az övét, akárcsak test az árnyékét, a teázó kalapos az eltévedt kislányét. 2020-ban az én legkedvesebb barátom más világok vizeire evezett, így rám hárult a megtisztelő feladat, hogy a közös álmok egy részét valóra váltsam. Köszönettel tartozom Kristóf családjának, annak a végtelen bizalomnak, aminek hála a barátom versei így, e történetbe olvadva tovább élhetnek. „Csak szirmot váltunk…”

Megjegyzés 4 Megjegyzés A valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.

Ennek nem szabad újra megtörténnie. Pedig muszáj. 5 Ennek nem szabad újra megtörténnie. Pedig muszáj. Filozófusok, Forradalmárok, Dalnokok s bosszús Hadvezérek, Hívők, eretnekek, Tervezők s ártók Szelleme vezet. Papok és angyalok Sámánok s égő Látomások, Zaklató zenék, Zakatoló fémek, Csöngő vasláncok S csodás szirének Kísérik utam. Fogyasztók s termelők, Féltőn elengedők, Céltudatos szolgák, Büszke mag… Színükben állva Egyként mozognak. Velem az ördög És velem az Isten, S velük a véletlen. Ösztönből merített, Igazult szándékkal Szállok tovább.

Előszavak 6 Előszavak 1997. Nyár. Anyám születésnapja. Sok évnyi próbálkozás után megfogantam, és lettem Valentin Hedvig. Elődeim és utódaim, az embrió manegement asztrálemberei mind elbuktak a harcban, de én nem. Én makacsul megmaradtam. A bűntudat, amit a testvéreim helyett kapott élet miatt érzek, arra sarkall, hogy olyasvalaki legyek, aki minden utat megkockáztat. A baba csuklik, örül, ha anya bort iszik, talán a dohányosok illata iránti szeretete is magzati korából származik. Meggyőződésem, hogy nem lehettem egyedül az ultrahangképek kimutatásai ellenére. Mindenért, amit kaptam, csakis anyámnak és apámnak adhatok hálát. Anyámnak, annak a testnek, ami 1997 oroszlánjától 1998 bikájáig hintáztatott. Két héttel tovább maradtam odabent. Nyugtalan idegen voltam a méh mélyében. Féltem a kiúttól, méltán, hiszen ridegség fogadott. Egy kövér, fehér ruhás ápolónő keze a lilult végtagjaimon. Pár szót az ötéves korom előtti időkről. Budapesten, a fővárosban egy magas, galériázott polgári lakás. Ez dereng. Itt még együtt éltem az anyám első házasságából született testvéreimmel. Viktória és Vendel. Már a gimnáziumot is maguk mögött hagyták, mire utánuk pottyantam. Régen volt, inkább korán. Mégis emlékszem, hogy csecsemőkoromban megállapítottam; unom a játékaimat. Hogy új kell. Aztán rémlik, hogy már szaladva a tőlem alig pár méterre fotelizálódott nagypapa elérését tűztem ki célul, ami kilométeres kihívásnak látszott. A karácsonyifát is égig érőnek láttam. Volt egy éjszakai akció, amiben alvóhelyet váltok. A sajátom és a szülők ágya közötti úton leszereltem magamról a csordultig telített pelenkát, majd közéjük bújtam. Egyebek; a sárga póniló eltulajdonítása a bölcsődében, és a négy másik Hedvig arca, akik befészkelték magukat a kuckóba, de nekem nem hagytak helyet. A penta mindig kakukktojás maradt. Aztán elköltöztünk.

I. 7 I.

1 Nyersanyag 8

2 Patrónus 37

3 Pengeél 63

4 Totem 72

5 Rügyfakadás 79

6/1 Vándor 97

6/2 Kalózok 99

7 Káprázat 110

8 Prizma 134

II. 150

9 Zen 151

10 Eszmélet 180

11 Zajlás 197

12 Lilith 213

13 Átkötés 228

Impresszum

Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

© 2021 novum publishing

ISBN Könyv: 978-3-99107-700-8

ISBN e-book: 978-3-99107-701-5

Lektor: Sósné Karácsonyi Mária

Borítókép: Turchányi V. Zsófia

Borítóterv, layout & szedés: novum publishing

www.novumpublishing.hu

Megemlékezés

S. Petics Kristófról

„Egyszer egy valaha hűn szeretett Árnyék azt tanácsolta nekem, hogy a rémálmodás átkát áldásként használjam fel, s vessem papírra a lehunyt szemhéj alatt elém tetsző látványt, bármily hátborzongató is legyen.”

Kristóf már ekkor is a részemet képezte, én pedig az övét, akárcsak test az árnyékét, a teázó kalapos az eltévedt kislányét. 2020-ban az én legkedvesebb barátom más világok vizeire evezett, így rám hárult a megtisztelő feladat, hogy a közös álmok egy részét valóra váltsam. Köszönettel tartozom Kristóf családjának, annak a végtelen bizalomnak, aminek hála a barátom versei így, e történetbe olvadva tovább élhetnek.

„Csak szirmot váltunk…”

Megjegyzés

A valósággal való bármilyen egyezés

csupán a véletlen műve.

Ennek nem szabad

újra megtörténnie.

Pedig muszáj.

Filozófusok,

Forradalmárok,

Dalnokok s bosszús

Hadvezérek,

Hívők, eretnekek,

Tervezők s ártók

Szelleme vezet.

Papok és angyalok

Sámánok s égő

Látomások,

Zaklató zenék,

Zakatoló fémek,

Csöngő vasláncok

S csodás szirének

Kísérik utam.

Fogyasztók s termelők,

Féltőn elengedők,

Céltudatos szolgák,

Büszke mag…

Színükben állva

Egyként mozognak.

Velem az ördög

És velem az Isten,

S velük a véletlen.

Ösztönből merített,

Igazult szándékkal

Szállok tovább.

Előszavak

1997. Nyár. Anyám születésnapja. Sok évnyi próbálkozás után megfogantam, és lettem Valentin Hedvig. Elődeim és utódaim, az embrió manegement asztrálemberei mind elbuktak a harcban, de én nem. Én makacsul megmaradtam. A bűntudat, amit a testvéreim helyett kapott élet miatt érzek, arra sarkall, hogy olyasvalaki legyek, aki minden utat megkockáztat.

A baba csuklik, örül, ha anya bort iszik, talán a dohányosok illata iránti szeretete is magzati korából származik. Meggyőződésem, hogy nem lehettem egyedül az ultrahangképek kimutatásai ellenére. Mindenért, amit kaptam, csakis anyámnak és apámnak adhatok hálát. Anyámnak, annak a testnek, ami 1997 oroszlánjától 1998 bikájáig hintáztatott. Két héttel tovább maradtam odabent. Nyugtalan idegen voltam a méh mélyében. Féltem a kiúttól, méltán, hiszen ridegség fogadott. Egy kövér, fehér ruhás ápolónő keze a lilult végtagjaimon.

Pár szót az ötéves korom előtti időkről. Budapesten, a fővárosban egy magas, galériázott polgári lakás. Ez dereng. Itt még együtt éltem az anyám első házasságából született testvéreimmel. Viktória és Vendel. Már a gimnáziumot is maguk mögött hagyták, mire utánuk pottyantam. Régen volt, inkább korán. Mégis emlékszem, hogy csecsemőkoromban megállapítottam; unom a játékaimat. Hogy új kell. Aztán rémlik, hogy már szaladva a tőlem alig pár méterre fotelizálódott nagypapa elérését tűztem ki célul, ami kilométeres kihívásnak látszott. A karácsonyifát is égig érőnek láttam.