Egervári Gertrúd Mária - A nyaklánc

Здесь есть возможность читать онлайн «Egervári Gertrúd Mária - A nyaklánc» — ознакомительный отрывок электронной книги совершенно бесплатно, а после прочтения отрывка купить полную версию. В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Жанр: unrecognised, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A nyaklánc: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A nyaklánc»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

Dr. Silbernágel Ernő egy középkorú, agglegény-allűrökbe csontosodott pszichológus. Kapcsolatai nincsenek, magának való ember, betegei azonban szeretik. Ő úgy gondolja, pontosan azért, mert ő maga csendes, befelé forduló személyiség, s mint ilyen, remekül tud hallgatni. Az adminisztrációban évek óta egy volt páciense, Lilia segíti, aki titkon régen vonzódik a férfihoz, ám az ebből semmit nem vesz észre. Lilia egyedül neveli két gyermekét, miközben próbálja fenntartani igényes minőségű ruhákat árusító butikját. Sorsuk fut egymás mellett, míg a pszichológus egyik páciensének halála el nem indít egy lavinát, mely szó szerint mintha az egész Univerzumot megmozdítaná. Az ennek nyomán esszenciálódó tiszta, szinte éteri szeretet átformálja életüket. Egervári Gertrúd Mária utánozhatatlan érzelemvilágú, csodálatos kötete korosztálytól függetlenül elvarázsolja olvasóját.

A nyaklánc — читать онлайн ознакомительный отрывок

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A nyaklánc», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Semmi. Ernő tanácstalan volt. Lilia simogatni kezdte a beteg sovány vállát.

– Juli, eljöttünk, ébredj!

Kisné kinyitotta szemét, és ahogy Ernőt felismerte, elmosolyodott.

– Doktor úr – szólalt meg halkan.

– Eljöttem, hívott.

Most Liliára esett az asszony pillantása.

– Ő ki?

– A menyasszonyom.

– Szép, egyszer én is menyasszony voltam. Vigyázzon rá, doktor úr.

Lilia simogatta a vállát.

– Én meg rá.

– Senkivel sem tudtam úgy beszélni, mint magával, doktor úr, köszönöm, és kérem, ha meghalok, gondoskodjon róla, hogy Zsuzsu jó helyre kerüljön.

– Gondoskodni fogok, nyugodjon meg.

– Most megnyugodtam.

A feje a párnára hanyatlott és elaludt. Kimentek. Jutka a folyosón várta őket.

– Menjünk le a kávézóba!

Leültek.

– Hol van most a kutya?

– Nálam – felelte Jutka.

– Meg tudja tartani?

– Nem, nagyon sokat vagyok úton. Egy kozmetikumokat gyártó cég ügynökeként járom az országot, még az is előfordul, hogy valahol megalszom, ha azon a vidéken van még dolgom.

– A nagynénje arra kért, hogy gondoskodjak a kutyájáról. Lilia, te nem tudnád magadhoz venni?

– Ernő, hogyan? Egész nap dolgozom.

– A gyerekeid otthon vannak.

– Csak az iskolaszünetekben és a hétvégén.

– Vidd el magaddal az üzletbe.

– Nekem nem szabad egy olyan helyen, ahol emberek öltöznek, állatot tartani, ez előírás, mint az élelmiszerüzletekben.

– Láttam már Londonban elég sok olyan üzletet, ahol a tulajdonos kutyája is ott volt.

– Az Londonban volt, nem Budapesten.

– Tehát nincs senki egész nap otthon.

A két nő kérdően tekintett rá.

– Valaki azért otthon van – jegyezte meg Lilia.

– Én? Na, ne!

– Akkor sajnos nem marad más, mint a kutyamenhely. Amennyiben meghal, elviszem oda.

– Ha nem hal meg, akkor sem fogja tudni már a kutyáját ellátni, ő szorul ápolásra.

– Ernő, felvállaltad, hogy gondoskodsz a kutyáról.

– Most gondolkodjunk közösen tovább a megoldáson. Judit, kérem, tájékoztasson bennünket naponta a nagynénje állapotáról.

– Hívni fogom.

– Engem napközben nem ér el, de hívja Liliát.

– Már akartam is kérdezni, Lilia a felesége?

– A menyasszonyom.

Lilia egy nagyot nyelt, aztán megkérdezte:

– Miért élt a nagynénje egyedül? Nem volt családja?

– Nem. Volt egy vőlegénye, de meghalt a háborúban. Nem akart soha senki mást, így csak a kutyája maradt neki. Visszamegyek hozzá.

– Viszontlátásra, és kapcsolatban maradunk.

A MENYASSZONY

Lilia és Ernő is hazafelé tartottak.

– Még túl korán van vacsorázni, velem tudsz maradni?

– Veled.

– Hová menjünk?

– Menjünk a belvárosba.

Leparkolták az autót.

– Most merre? – érdeklődött Lilia.

– Sétáljunk!

– Ernő, mi még soha nem sétáltunk.

– Próbáljuk ki! – és magától érthető mozdulattal átkarolta Lilia vállát.

– Gyere, drágám, ezt is gyakorolhatjuk. Ez a ruha gyönyörű rajtad, te vagy gyönyörű. Kár, hogy nem én vettem neked!

Lilia megállt, és szembefordult vele.

– Mi van, Ernő, mi történt? Mit akarsz? Nem tudok ellenállni, de hogy most engem kísérleti nyúlként használj vagy kezelj, arra nincs szükségem. Bókolsz, fogsz, kedves vagy, mi akar ez lenni?

– Tegnap éjjel elképzeltem, hogy milyen lenne, ha nem lennél az életemben. Legalább a felét elveszíteném. Nem bírnám ki, és akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok beléd. Szeretlek, Csillag.

Lilia megölelte, és ráemelte a vizes csillagokat. Ernő érezte a teste melegét és puhaságát.

Nem, nélküle nincs élet!

– Menyasszonyom, eljegyezhetlek? Keressünk egy ékszerboltot!

Ölelkezve indultak tovább, aztán bementek a legközelebbi ékszerüzletbe.

– Mit szeretnél, Lilia?

– Neked kell tudni, hogy most mi van soron.

– Elég régimódi vagyok ahhoz, hogy gyűrűt vegyek. Válasz egyet.

– Te válasz.

Elkezdték az üveg mögött kiállított gyűrűket nézni. Ernő meglátott egy mélyzöld tűzű smaragdgyűrűt, oválisra csiszolt kővel és kis briliánsokkal kerítve. Kérte az eladó lánytól. Lilia az ujjára húzta – egy kicsit szűk volt.

– Ki tudják tágítani? – kérdezte Ernő.

– Természetesen, holnap érte jöhetnek.

– Nem lehetne most?

– Megkérdezem az aranyművesünket.

Visszajött.

– Megcsinálja, húsz perc múlva kész lesz.

– Megvárjuk, most kifizetem.

Ernő nem nézte az árát, csak kifizette.

– Üljenek ide, ehhez a kisasztalhoz. Megkínálhatnám önöket egy kávéval?

– Köszönjük – mosolygott rá Lilia.

Az eladólány most nézett rá igazán először.

– Kérdezhetek valamit? Nem öné az a tüneményes olaszruha-üzlet itt, két sarokkal arrébb?

– De.

– Ez a ruha is onnan van? – mutatott a ruhájára.

– Igen.

– Száz kilométeres körzetben a legjobb butik! Tényleg megérdemli üzletünk egyik legszebb és legdrágább gyűrűjét! Hozom a kávét.

Leültek, Lilia kisé pimasz mosollyal nézett Ernőre.

– Nem ment volna szerényebben?

– Tegnap azt mondtad, hogy annyi a pénzem, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Ez most egy nagyon jó befektetés.

– A gyűrű nem a tiéd!

– Nem is a gyűrű, te.

Megkapták a kávét, és már jött is aranyműves a gyűrűvel. Megmutatta nekik, Lilia felpróbálta, tökéletes volt. Egy előkelő díszdobozkába tették. Mielőtt indultak volna, Ernő kinyitotta a dobozt.

– Add ide a bal kezed!

– Itt?

– Ha akarod, az utcán is lehet, vagy a pizzériában.

– Akkor már ez a jobb környezet.

Lilia felé nyújtotta a kezét, és Ernő ráhúzta a gyűrűt az ujjára. Aztán lehajolt, és puhán megcsókolta. Az eladólány nézte őket.

– Ha jól látom, most egy eljegyzésen vettem részt. Nagyon sok boldogságot kívánok önöknek, ritkán látni két ilyen szépen egymáshoz illő embert.

Elköszöntek, és egymásba fonódva mentek az utcán.

– Nem mondasz semmit, Lilia?

– De. Eljövök veled Chicagoba, és szó sem lehet két külön szobáról.

– Jobb is, mert akkor én nem tudnék aludni. Menjünk vacsorázni.

Egy pizzériában ültek. Ernő csak Liliát nézte. Olykor megsimogatta, vagy megcsókolta a gyűrűs kezét. Lilia szemme ragyogott. Senkit és semmit sem láttak maguk körül.

– Nem is tudom, hogy mi a legszebb… a ruhád, a gyűrűd vagy a szemed.

– Szerintem a gyűrűm. Ma este érdekes lesz, hogy mit szólnak hozzá a gyerekeim.

– Gondolod, hogy egyáltalán észreveszik?

– Ők? Még azt is észreveszik, amit nem látnak.

– Mennyi idősek most?

– Gábor tizenhárom, Bea tizenhat lesz.

– Nem ismerem őket, és nem is beszéltél róluk.

– Nem is nagyon érdeklődtél utánuk.

Megérkezett a pizza, ettek. Ernő észrevette, hogy Liliának folyik a könnye.

– Mi van, szerelmem, miért sírsz?

– Erre a Hawaii pizzára megint kukoricát tettek, és nem való rá.

– Azért ne sírj, piszkáld félre vagy add nekem.

Lilia úgy meglepődött az ajánlaton, hogy abbahagyta a sírást.

– Neked adjam?

– Én szeretem a kukoricát. Vagy rendeljek egyet kukorica nélkül?

– Nem, ezt a lehetőséget ki nem hagyom – és átkotorta a kukoricát Ernő tányérjára.

– Most komolyan, miért sírsz?

– Olyan sokáig vártam rád, erre a pillanatra, annyit reménykedtem, és most, amikor beteljesült, fáj. Ernő, ha eszedbe jutna idővel feleségül kérni, akkor nemet kellene mondanom.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A nyaklánc»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A nyaklánc» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Отзывы о книге «A nyaklánc»

Обсуждение, отзывы о книге «A nyaklánc» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.

x