Egervári Gertrúd Mária - A nyaklánc

Здесь есть возможность читать онлайн «Egervári Gertrúd Mária - A nyaklánc» — ознакомительный отрывок электронной книги совершенно бесплатно, а после прочтения отрывка купить полную версию. В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Жанр: unrecognised, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A nyaklánc: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A nyaklánc»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

Dr. Silbernágel Ernő egy középkorú, agglegény-allűrökbe csontosodott pszichológus. Kapcsolatai nincsenek, magának való ember, betegei azonban szeretik. Ő úgy gondolja, pontosan azért, mert ő maga csendes, befelé forduló személyiség, s mint ilyen, remekül tud hallgatni. Az adminisztrációban évek óta egy volt páciense, Lilia segíti, aki titkon régen vonzódik a férfihoz, ám az ebből semmit nem vesz észre. Lilia egyedül neveli két gyermekét, miközben próbálja fenntartani igényes minőségű ruhákat árusító butikját. Sorsuk fut egymás mellett, míg a pszichológus egyik páciensének halála el nem indít egy lavinát, mely szó szerint mintha az egész Univerzumot megmozdítaná. Az ennek nyomán esszenciálódó tiszta, szinte éteri szeretet átformálja életüket. Egervári Gertrúd Mária utánozhatatlan érzelemvilágú, csodálatos kötete korosztálytól függetlenül elvarázsolja olvasóját.

A nyaklánc — читать онлайн ознакомительный отрывок

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A nyaklánc», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Molnárné jött, a reménykedő nézésével. Leült egy székre.

– A lánya ma beszélt velem először, leteremtett és azt ajánlotta, hogy menjek el utcaseprőnek, arra talán alkalmasabb vagyok, mint pszichológusnak.

Az anya ijedten nézett rá.

– Nincs semmi baj, talán most sikerül megnyílnia. Mondja, mit csinál Kornélia egész nap?

– Ül, fülhallgatóval zenét hallgat. A macskát simogatja. Nem, hogy nem takarít, én sem takaríthatok nála. Maga elé néz és sír, aztán látszik az arcán az emlékezés és ragyog. Nem akar enni, nincs semmi kívánsága, olykor a szennyesét odaadja kimosni, és persze nem beszél, csak igennel és nemmel válaszol. Éjszaka szokott kimenni az udvarra.

– Hol van az apja?

– Ötéves volt, amikor a férjem elhagyott bennünket. Nagyon szerette az apját, mindig visszavárta. Már akkor volt egy időszak, amikor nem evett. Állt az ablakban és nézett kifelé. Az egyetlen gyermekem, doktor úr – sírta el magát Molnárné. Aztán gyorsan letörölte a könnyeit. – Nem szabad látnia, hogy sírtam.

– Még próbálkozunk, talán sikerül. – Ernő kikísérte Molnárnét. Kornélia várta, és szokása ellenére nem lehajtott fejjel ült, hanem az ajtót figyelte. Felállt.

– Anya, nem megyünk el még valahová egy fagyit enni?

– Dehogynem, csillagom!

– Itt a belvárosban jó cukrászdák vannak – szólt hozzá Ernő a témához. Kimentek, és az anya gyorsan visszanézett. Ernő becsukta az ajtót.

Most lemegyek és zuhanyozok, egy óra múlva találkozom Liliával.

A lakásában készülődött, összeszedte a ruháit, amiket fel akart venni. Csengettek.

Hát ez ki lehet?

Beleszólt a kaputelefonba:

– Igen.

– Doktor úr, Kornélia vagyok, hoztam fagyit.

LILIA

– Kérsz még egy kávét, Lilia?

– Kérek.

– Nem akarsz egy desszertet?

– Nem, tudod, hogy általában nem tudok megenni egy egészet és te nem felezel velem.

– Képzeld, ma este kaptam egy fagyit!

– Te? Hiszen nem is szereted.

– Nem az volt a lényege, hanem a gesztus. Csokoládét és kókuszt, megettem.

– Ernő, te fejlődsz!

– Remélem, ő is, aki hozta. Milyen volt a napod?

– Átlagos.

– Ez mit jelent?

– Minden úgy, mint mindig. Átlagos eladás és az átlagos problémák.

– Problémák?

– Neked nem olyan érdekes, hogy Milánóból már két hete késnek a megrendelt bő szoknyanadrágok a nyárra.

– A nyárról jut eszembe, augusztus közepén Chicagóba megyek, egy kongresszusra. Eljössz velem?

– Ernő, hogy képzeled az együttlakást egy hotelszobában?

– Miért ne?

Lilia hallgatott és a szemébe nézett. Ernő is a szemét nézte.

Liliának nagyon szép szeme van, ritka, zöldesbarna. Olyanok a szemei, mint a csillagok. Sokat mosolyog, és ilyenkor a csillagok ragyognak. Különben is csinos, és kifejezetten attraktív. Nem túl magas, a csípője picit széles, de így még karcsúbbnak tűnik a dereka. Az üzlete miatt jól kell öltözködnie, a haja mindig rendben van, és finoman van sminkelve. Igen, Lilia egy csinos, érdekesen szép negyvenéves nő, és az ő barátnője. Soha nem kérdezte meg, hogy van-e partnere. Nem tartozik rá. Vagy inkább nem is akarta tudni? Most viszont kicsúszott a kérdés:

– Van férfi az életedben?

– Nincs.

– Bocsáss meg, ez nem tartozik rám.

– Ernő, csak rád tartozik!

– Hogyhogy?

– Annyit tudsz, úgy értesz az emberi lélekhez, mégis, a legelemibb emberi dolgokat nem veszed észre.

– Ezt ma már egyszer hallottam attól a lánytól, aki a fagyit hozta. Azt ajánlotta, hogy menjek el utcaseprőnek, mert mint pszichológus, nem érek semmit.

Lilia nevetett.

– Abból a szempontból igaza van, hogy Budapest belvárosa olyan tiszta lenne, mint még soha!

– Lilia, mi van veled? Így még soha nem beszéltél velem.

– Ernő, elfáradtam, belefásultam ebbe az állapotba.

– Nem értem. Nem akarsz már együtt lenni velem?

– Nem érted? Pont erről beszéltem az előbb, hogy nem érted. Mióta ismerlek?

– Négy éve.

– Négy éve szeretlek.

– Én is szeretlek.

– Nem erről van szó, nem a barátságunkról, a szerelemről.

– Soha nem mondtad, és nem is mutattad.

– Nem, mert akkor elküldtél volna, és nem akartalak elveszíteni.

– Azóta vársz?

– Így is lehet mondani, vagy úgy, hogy azóta remélek.

– Ezt nem értem, Lilia.

– Nem is értheted, mert te nem tudsz szeretni!

– Ez aztán nem igaz! Téged is szeretlek, az öcsémet a családjával, még a kezeltjeimet is egy bizonyos szinten.

– Mondd, az idén nem jönnek Péterék?

– Nem szóltak.

– És te nem tudsz rákérdezni?

– Ők szoktak jelentkezni.

– De ha szereted őket, akkor téged nem érdekel?

– Persze, hogy érdekel, főleg a lakásbérlés miatt, meg a szabadságomat is be kell osztani, aztán a szállodát lefoglalni a Balaton mellett.

– Ugye az még soha nem jutott az eszedbe, hogy az ittlétük alatt te felmehetnél a rendelődbe aludni, nekik pedig átadod a lakásodat?

– Nincs elég ágy.

– Tényleg akkora nehézség ez? A gyerekek matracon is elalszanak. A te ágyad meg kétszemélyes. Ne mondd, hogy ezt nem tudod beszerezni vagy kifizetni. Annyi a pénzed, hogy már nem is tudsz mit kezdeni vele.

– Jó, jó, csak a rendetlenség, amit csinálnak.

– Addig, amíg ők laknak ott, ne törődj vele, aztán majd amikor elmentek, rendet raksz. Ha jól tudom, még egy takarítónőd is van.

– Van. Na, most eljössz velem Chicagoba?

– Nem.

– Miért nem?

– Melletted egy ágyban, akár csak egy szobában lenni kínszenvedés.

– Kapsz egy saját szobát.

– Jaj, Ernő, az még rosszabb.

– Lilia, az előbb mondtad, hogy négy éve szeretsz, most meg az a baj, ha velem vagy.

– Mondom, hogy nem érted! Te mindig velem vagy, én meg veled, amikor nem vagy mellettem, akkor is érezlek. Hallom a hangod, látom a mosolyodat, már ha rád a gondolok, is boldog vagyok.

– Lilia, segíts! Ugyanezt mondta ma a fagylaltos lány is.

– Én már nem tudok mit mondani, és segíteni főleg nem.

– Feljössz még hozzám?

– Nem, a gyerekeim otthon vannak és egész nap nem láttam őket. Menjünk, Ernő.

– Most hagyd, hogy fizessek.

– Fizess.

Kimentek az utcára, elbúcsúztak. Ernő megfogta Lilia szép fejét, a szemébe nézett, azokba a ragyogó csillagokba, lehajolt hozzá és óvatosan megcsókolta. Nem ez volt a szokásuk. Lilia halkan csak annyit mondott:

– Szia – és indult a másik irányba.

Ernő a lakásában leült az ebédlőasztalhoz és hozott magának egy üveg ásványvizet meg egy poharat. Lilia szavai kerengtek benne.

Most mi a megoldás? Úgy, ahogy eddig volt, nem fog tovább menni.

Lilia őszinte vallomása megzavarta a jelenlegi viszonyukat. Talán jobb lenne, ha többé nem találkoznánk. Liliának is jobb lenne. Tényleg, ez a megoldás!

Elővette a laptopját és írt Péternek. Megkérdezte, hogy szándékoznak-e jönni. A végén még odaírta, hogy várja őket. Ahogy becsukta a laptopot, feldöntötte a poharat a vízzel. Az asztal lapja üvegből volt, nem ártott neki. Már indult volna, hogy feltörülje, aztán visszaült:

– Nem, ez most így marad, és a pohár is! Nem érdekel.

Állandóan Lilia arcát látta maga előtt, hallotta a hangját, látta ragyogó szemeit, érezte meleg ajka érintését az ajkán.

Milyen lenne az életem nélküle? El sem tudom képzelni. Nem tudok lemondani róla. Nem is kell, hiszen szeret.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A nyaklánc»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A nyaklánc» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Отзывы о книге «A nyaklánc»

Обсуждение, отзывы о книге «A nyaklánc» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.

x