Terry Pratchett - A kaszás

— Hát, igen.

MEGANNYI ESZTENDŐ ÉS SOSE GYANÍTOTTAD.

Motolla Alánk pontosan tudta, mi az az „irónia”, és föl tudta ismerni a „szarkazmust” is.

— Neked könnyű — motyogta.

LEHET.

Motolla megint letekintett a folyóra.

— Pompás volt — szögezte le. — Az után a tömérdek idő után. Fontos, hogy szükség legyen rád.

IGEN. DE MIÉRT?

Motolla meglepettnek tűnt.

— Nem tudom. Honnan tudjam? Mert mindnyájan együtt vagyunk ebben az egészben, gondolom azért. Mert nem hagyjuk a mieinket idebenn. Mert már régóta halott vagy. Mert bármi jobb az egyedüllétnél. Mert az emberek emberek.

ÉS HAT GARAS AZ HAT GARAS. DE A BÚZA NEM CSUPÁN BÚZA.

— Nem-e?

NEM.

Motolla hátradőlt. A híd köve még mindig meleg volt a nappal hőségétől.

Legnagyobb meglepetésére, a Halál is hátradőlt.

MERT ÖNMAGADON KÍVÜL NINCS SEMMID — állapította meg a Halál.

— Mi? Ó! Igen. Az úgyszintén. Az ott egy óriási nagy hideg világegyetem odakinn.

EL SE HINNÉD.

— Egyetlen élethossz egyszerűen nem elég.

Ó, NEM IS TUDOM.

— Hmm?

MOTOLLA ALÁNK?

— Igen?

EZ VOLT AZ ÉLETED.

És akkor, nagy megkönnyebbüléssel, teljes optimizmussal, és azzal az érzéssel, hogy mindent összevetve, sokkal rosszabb is lehetett volna minden, Motolla Alánk meghalt.

Valahol az éjszakában, Reg Patkó szétnézett jobbra is, balra is, elővett a zubbonyából egy lappangó ecsetet meg egy kis festékesibriket, és odafestette egy kapóra jövő falra: Minden Élő Lényben van egy Halott Lény, Várva, hogy Előbújhasson…

És aztán az egész befejeződött. Vége.

A Halál az ablaknál állt sötét dolgozószobájában, és kinézett a kertjére. Semmi sem moccant abban a nyugodalmas birodalomban. Sötét liliomok virágoztak a pisztrángos tó mellett, ahol kicsiny, gipszből készült, csontváz kerti törpék horgásztak. A távolban hegyek meredeztek.

Ez a saját világa. Nincs föltüntetve semmilyen térképen.

De most, valahogy, hiányzott belőle valami.

A Halál kiválasztott egy kaszát az állványról a hatalmas hallban. Ellépdelt a mutatók nélküli óriási óra mellett és kiment a szabadba. Átvonult a fekete gyümölcsösön, ahol Albert serénykedett a kaptárok körül, és tovább, míg meg nem mászott egy kis buckát a kert peremén. Azon túl, a hegyekig, amorf terület húzódott — elbírta a súlyt, bírt valamiféle léttel, ám soha sem volt ok arra, hogy a Halál ennél jobban részletezze.

Legalábbis mostanáig.

Albert megjelent mögötte, néhány sötét méh még mindig a feje körül döngicsélt.

— Mit csinál, gazdám? — kérdezte.

EMLÉKEZEM.

— Á?

EMLÉKSZEM, AMIKOR EZ AZ EGÉSZ CSUPA CSILLAG VOLT.

Mi is volt az? Ó, igen…

A Halál csettintett ujjával. Mezők jelentek meg, igazodva a föld enyhe görbületéhez.

— Aranyszínű — ámult Albert. — Szép. Mindig is azt gondoltam, jól jönne egy kicsivel több szín errefelé.

A Halál a fejét rázta. Még nem volt teljesen rendben a dolog. Aztán rájött, mi hiányzik. Az életfogytmérők, a roppant szoba tele az elenyésző életek morajával hatékonyak és szükségesek; valami ilyesmi kell a tisztességes rendhez. Ám…

Megint csettintett az ujjával és szellő kerekedett. A búzamezők mozogtak, hullám hullám hátán fodrozódott végig a lejtőkön.

ALBERT?

— Igen, gazdám?

NINCS VALAMI TEENDŐD? VALAMI APRÓ-CSEPRŐ MUNKA?

— Nem hinném — felelte Albert.

INNEN TÁVOL, ARRA GONDOLTAM.

— Á! Úgy érti, gazdám, egyedül akar maradni — bólogatott Albert.

MINDIG EGYEDÜL VAGYOK. DE ÉPP MOST EGYMAGAM SZERETNÉK EGYEDÜL LENNI.

— Rendben. Akkor megyek és, huh, elvégzek néhány apró-cseprő munkát hátul a háznál — jelentette ki Albert.

TEDD AZT.

A Halál magányosan állt és nézte a búza táncát a szélben. Na persze, ez csupán hasonlat. Az emberek többek búzánál. Végigkavarják apró, mozgalmas életük, a szó szoros értelmében óraszerkezet hajtja őket, az élés puszta erőfeszítése teljes egészében megtölti napjaik. És minden élet hossza pontosan ugyanannyi. Még a nagyon hosszúaké és nagyon kurtáké is. Legalábbis az örökkévalóság szempontjából.

Valahol, Bill Kapu fojtott hangja azt mondta: a tulajdonos szempontjából, minél hosszabb, annál jobb.

CIN.

A Halál lenézett.

Egy parányi alak állt a lába mellett.

Lenyúlt, fölvette, s odatartotta egy fürkésző szemüreg elé.

TUDTAM, HOGY KIHAGYTAM VALAKIT.

A Patkányok Halála bólintott.

CIN?

A Halál a fejét rázta.

NEM, NEM ENGEDHETEM, HOGY MEGMARADJ — közölte. — SZÓ SEM LEHET ARRÓL, HOGY LEÁNYVÁLLALATOKAT MŰKÖDTESSEK VAGY ILYESMI.

CIN?

TE MARADTÁL MEG EGYEDÜL?

A Patkányok Halála széttárt egy pöttöm csontkezet. A parányi Bolhák Halála fölállt; feszélyezettnek, de reménykedőnek látszott.

NEM. EZ NEM FOG BEKÖVETKEZNI. KÉRLELHETETLEN VAGYOK. ÉN VAGYOK A HALÁL… EGYEDÜL.

Ránézett a Patkányok Halálára.

Eszébe jutott Azrael, elhagyatottsága tornyában.

EGYEDÜL…

A Patkányok Halála visszanézett rá.

CIN?

Képzelj magad elé egy magas, sötét alakot, búzamezőkkel körülvéve…

NEM, NEM KAPSZ MACSKÁT HÁTASNAK. KI HALLOTT OLYANRÓL, HOGY A PATKÁNYOK HALÁLA MACSKÁN NYARGALJON? A PATKÁNYOK HALÁLA VALAMI KUTYAFÉLÉN KELL LOVAGOLJON.

Képzelj magad elé még több mezőt, a széles láthatár átível a lágy hullámokban ringó földek hálóján…

NE ENGEM KÉRDEZZ! NEM TUDOM. VALAMILYEN TERRIEREN, TALÁN.

…búzatáblák, elevenen, susogva a szélben…

RENDBEN, ÉS A BOLHÁK HALÁLA SZINTÉN LOVAGOLHATJA. ÍGY KÉT LEGYET ÜTSZ EGY CSAPÁSRA.

…várva az évszakok óraütését.

KÉPLETESEN SZÓLVA.

És az összes történet végén Azrael, aki be van avatva a titokba, azt gondolta:

EMLÉKSZEM ARRA, AMIKOR EZ AZ EGÉSZ ÚJRA MEG FOG TÖRTÉNNI.

Ebben a konkrét esetben, három jobb helyre. Méghozzá a Szilfa utca 37, 7, és 34 kapujára Ankh-Morporkban.

Legalábbis, addig nem, amíg egy nap váratlanul föl nem ragadnak egy papírvágó kést és utat nem vágnak maguknak a Könyvviteli Osztályon keresztül, egyenest a törvényszéki orvostan történetébe.

A Rangidős Lovász szokatlan tisztség, ugyanúgy, mint maga az elnevezés. A tudomány egyes fellegváraiban a Rangidős Lovász a filozófusok vezére; máshol csupán olyasvalaki, aki a lovakról gondoskodik. A Rangidős Lovász a Láthatatlan Egyetemen filozófus volt, aki úgy nézett ki, mint egy ló, ily módon frappánsan foglalta egybe az összes meghatározást.

Teljes mértékben igaz, hogy az élőholtak nem tudnak átkelni folyóvizen. Azonban a természettől fogva zavaros, már a síkságok hordalékával terhelten érkező Ankh folyó, miután áthaladt a városon (lakosság 1.000.000), nem szükségszerűen sorolható be a „folyó”, vagy mi azt illeti, a „víz” kategóriákba.

Bár nem mindennapos, a Korongvilágon tényleg létezik olyasmi, hogy ellenbűncselekmény, összhangban az alapvető törvénnyel, mely szerint a multiverzumban mindennek megvan az ellentéte. Ezek azonban nyilvánvalóan ritkák. Pusztán adni valakinek valamit nem a rablás ellentéte; ahhoz, hogy ellenbüntett legyen, oly módon kell elkövetni, hogy az áldozatnak sérelmet és/vagy megaláztatást okozzon. Szóval előfordul betörés-és-tapétázás, főlajánlás-zavarba-ejtéssel (mint amilyen a legtöbb nyugalomba vonulási ajándék) és antizsarolás (például azzal fenyegetőzni, hogy fölfedik ellenségei előtt egy gengszter titkos adományait, mondjuk, egy jótékonysági intézménynek). Az ellenbüntények sosem jöttek igazán divatba.