Terry Pratchett - Vége a mesének

Mrs. Gogol teljes, imponáló magasságában kiegyenesedett.

— Kicsoda kegyed, hogy megmondja, mit tehetek itt, mit nem?

— Mi vagyunk a lány keresztanyjai — válaszolta Néne.

— Úgy van — erősítette meg Ogg Ángyi.

— Van varázspálcánk is — tódította Magrat.

— De kegyed gyűlöli a keresztanyákat, Mistress Mállotviksz — tiltakozott Mrs. Gogol.

— Mi másfélék vagyunk — jelentette ki Néne. — Mi az a fajta vagyunk, aki megadja az embereknek azt, amiről tudják, hogy tényleg szükségük van rá, s nem azt, amiről mi gondoljuk, hogy azt kéne akarják.

A lenyűgözött tömegben számos ajak moccant, miközben az emberek ezt kibogozták.

— Akkor hát elvégezték kegyedék a keresztanyáskodást — vágta rá Mrs. Gogol, akinek a többségnél gyorsabban vágott az esze. — Nagyon jól csinálták.

— Nem figyelt ide — felelte Néne. — Mindenféle dolgok tartoznak a keresztanyasághoz. A lány akár egész jó is lehet az uralkodásban. Lehet, hogy rosszul csinálja majd. De erre neki, magának kell rájönnie. Beavatkozás nélkül bárki részéről.

— És mi van, ha nemet mondok?

— Akkor, gondolom, egyszerűen csak folytatnunk kell a keresztanyáskodást — vélekedett Néne.

— Tudja azt, hogy milyen sokáig dolgoztam ezért a győzelemért? — kérdezte dölyfösen Mrs. Gogol. — Tudja, hogy mit vesztettem?

— És most győzött és ezzel vége is — szögezte le Néne.

— Azon van, hogy kihívjon engem, Mistress Mállotviksz?

Néne tétovázott, aztán kihúzta a vállát. Karja elmozdult az oldala mellől, szinte észrevehetetlenül. Ángyi és Magrat kissé elhúzódtak tőle.

— Ha kegyed ezt kívánja.

— Az én vudum a kegyed… kobakológiája ellen?

— Ha kegyednek úgy tetszik.

— És mi a tét?

— Nem lesz több mágia Génua ügyeiben — felelte Néne. — Nem lesz több mese. Nem lesz több keresztanya. Csak emberek, akik maguk döntenek. Jóban-rosszban. Jót vagy rosszat.

— Oké.

— És kegyed rám bízza Lily Mállotvikszet.

Mrs. Gogol lélegzetvétele hallható volt az egész csarnokban.

— Soha!

— Hmm? — jegyezte meg Néne. — Nem gondolja, hogy veszíteni fog, ugye?

— Nem akarok fájdalmat okozni kegyednek, Mistress Mállotviksz.

— Ez remek — helyeselt Néne. — Én sem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem.

— Nem akarom, hogy bármiféle küzdelem legyen itt — közölte Pipőke.

Mindnyájan ránéztek.

— Most ő az uralkodó, nem igaz? — kérdezte Néne. — Hallgatnunk kell arra, amit mond.

— Kívül maradok a városon és ügyein — mondta Mrs. Gogol, fütyülve a lányra. — De Lilith az enyém.

— Nem.

Mrs. Gogol benyúlt a táskájába és meglengette a viseltes babát.

— Látja ezt?

— Igen. Látom — válaszolta Néne.

— Úgy volt, hogy ez Lily lesz. Ne akarja, hogy kegyed legyen!

— Sajnálom, Mrs. Gogol — felelte eltökélten Néne. — De én világosan látom a kötelességem.

— Kegyed okos asszony, Mistress Mállotviksz. De messze van az otthonától.

Néne vállat vont. Mrs. Gogol a derekánál fogva föltartotta a babát. Annak zafírkék volt a szeme.

— Ismeri a tükrökkel végzett varázslást? Ez itt az én tükörféleségem, Mistress Mállotviksz. Kegyeddé tehetem. És aztán szenvedést okozhatok neki. Ne kényszerítsen arra, hogy ezt tegyem. Kérem.

— Tegyen, ahogy jónak látja, Mrs. Gogol. De én fogok elszámolni Lilyvel.

— Én a helyedben egy kissé dörzsöltebben bunyóznék, Eszme — mormolta Ogg Ángyi. — Mrs. Gogol szakértője az ilyesminek.

— Azt hiszem, nagyon könyörtelen tud lenni — jegyezte meg Magrat.

— Mást se érzek Mrs. Gogol iránt, mint a legnagyobb tiszteletet — válaszolta Néne. — Nagyszerű asszony. De egy kissé túl sokat beszél. A helyében én mostanra már keresztüldöftem volna azt az izét vagy két nagy szöggel.

— Te aztán megtennéd — bólogatott Ángyi. — Jó dolog, hogy te jó vagy, nemde.

— Na jó — mondta Néne újfent fölemelve a hangját. — Meg fogom keresni a nővérem, Mrs. Gogol. Ez családi ügy.

Rendületlenül sétált a lépcső felé.

Magrat elővette a varázspálcát.

— Ha ez a nő bármi rosszat tesz Nénének, élete hátralévő részét élénk narancssárgán és gömbölyűen fogja tölteni, belül magokkal — közölte.

— Nem hiszem, hogy tetszene Eszmének, ha valami ilyesmit tennél — vélte Ángyi. — Ne aggódj! Nem hisz abban az egész hóbelevancban tűkről meg babákról.

— Néne nem hisz semmiben. De ez nem számít! — indulatoskodott Magrat. — Mrs. Gogol hisz benne! Ez az ő ereje! Az számít, amit ő gondol.

— Nem gondolod, hogy Eszme is tudja ezt?

Mállotviksz Néne elért a lépcső aljához.

— Mistress Mállotviksz!

Néne megfordult.

Mrs. Gogol kezében volt egy hosszú faszilánk. Elkeseredetten rázva fejét, beleszúrta a baba lábába.

Mindenki látta, hogy Eszme Mállotviksz összerázkódik.

Egy másik szálka fúródott egy elnyűtt karba.

Lassan, Néne fölemelte a másik kezét és megborzongott, amikor megérintette a ruhája ujját. Aztán, némileg bicegve, folytatta a lépcső megmászását.

— Legközelebb választhatom a szívet, Mistress Mállotviksz! — kiáltotta Mrs. Gogol.

— Biztos vagyok benne, hogy képes rá. Kegyed jó ebben. Kegyed tudja, hogy jó ebben — válaszolta Néne anélkül, hogy körülnézett volna.

Mrs. Gogol újabb szilánkot szúrt az egyik lábba. Néne megroggyant és megkapaszkodott a korlátban. Mellette az egyik nagy fáklya föllángolt.

— Legközelebb! — helyezte kilátásba Mrs. Gogol. — Rendben? Legközelebb. Képes vagyok rá!

Néne megfordult.

Ránézett a fölfelé fordított arcok százaira.

Amikor megszólalt, a hangja olyan halk volt, hogy mindenkinek erőlködnie kellett, hogy hallja.

— Én is tudom, hogy képes rá, Mrs. Gogol. Kegyed tényleg hisz benne. Emlékeztessen csak újra — ugye, mi most Lilyért mérkőzünk? És a városért?

— Mit számít az már? — kérdezte Mrs. Gogol. — Kegyed föladja, nemde?

Mállotviksz Néne kisujját a fülébe dugta és töprengve huzigálta ki-be.

— Nem — felelte. — Nem, nem hiszem, hogy ezt fogom most tenni. Figyel, Mrs. Gogol? Igazán tüzetesen figyel?

A tekintete végigvándorolt a termen és — csak egy másodperc töredékéig — megpihent Magraton.

Aztán kinyúlt, elővigyázatosan, és könyékig belökte a karját az égő fáklya lángjai közé.

És a baba Erzulie Gogol kezében lángra gyulladt.

Még akkor is folytatta a lángolást, amikor a varázslónő fölsikoltott és a padlóra ejtette. Addig égett egyfolytában, míg Ogg Ángyi oda nem baktatott egy kancsó gyümölcslével a büféből, fütyörészve a foga közt, és el nem oltotta.

Néne visszahúzta a kezét. Az sértetlen maradt.

— Ez a kobakológia — jelentette ki. — Az egyetlen dolog, ami számít. Minden más csak vacakolás. Remélem, nem okoztam fájdalmat kegyednek, Mrs. Gogol.

Azzal fölment a lépcsőn.

Mrs. Gogol nem tudta levenni szemét a nedves hamvakról. Ángyi nyájasan megveregette a vállát.

— Ezt hogy csinálta? — firtatta Mrs. Gogol.

— Sehogy. Hagyta, hogy kegyed tegye meg — válaszolta Ángyi. — Az embernek ügyelnie kell magára Eszme Mállotviksz körül. Szeretném látni az egyik olyan Zen flótást, amint összeütközésbe kerül vele egy nap.

— És ő a jó kettejük közül? — kérdezte Szombat báró.