Terry Pratchett - Vége a mesének

Lenézett a körmére.

— Szóval azt hiszem, hűvösre teszlek titeket valahol, amíg ez le nem zajlik. És aztán… ki tudjátok találni, hogy mit fogok csinálni utána?

— Számítani fogok arra, hogy elmenekültök. Mert, elvégre, én vagyok a jó tündér.

Pipőke óvatosan gyalogolt keresztül a hold megvilágította mocsáron, Legba peckes alakját követve. Tudatában volt a mozgásnak a vízben, de semmi sem bukkant felszínre — a Legbához hasonló rossz hírek elterjednek, még az aligátorok között is.

Narancssárga fény tűnt föl a távolban. Kiderült, hogy Mrs. Gogol vityillója, vagy hajója, vagy akármije. Az ingoványban a különbség víz és szárazföld között tulajdonképpen tetszés szerinti.

— Helló? Van itt valaki?

— Gyere be, gyermek! Foglalj helyet! Pihenj meg egy kicsit!

Pipőke elővigyázatosan lépett föl a ringatózó verandára. Mrs. Gogol a székén ült, ölében egy fehér ruhás, elnyűtt babával.

— Magrat azt mondta…

— Mindent tudok. Gyere ide Erzulie-hez!

— Maga kicsoda?

— Én a te… barátod vagyok, leányzó.

Pipőke menekülésre kész testtartásba helyezkedett.

— Maga nem valamiféle keresztanya, ugye?

— Nem. Semmi kereszt. Csak barát. Követett valaki?

— Én… nem hinném.

— Az se számít, ha követtek, te lány. Nem számít, ha követtek. De ennek ellenére talán egy időre ki kellene fussunk a folyóra. Sokkal nagyobb biztonságba leszünk, ha mindenütt víz vesz körül.

A vityilló zökkent egyet.

— Jobb lesz, ha leülsz. A lábak miatt imbolyog a ház, amíg mély vízbe nem érünk.

Pipőke mindazonáltal megreszkírozott egy pillantást.

Mrs. Gogol kunyhója négy hatalmas kacsalábon közlekedett, amik most kiemelkedtek a mocsárból. Nagyokat fröcskölve áttocsogtak a sekélyesen és szelíden kieveztek a folyóra.

Csöves fölébredt és nyújtózkodott.

És rosszféle karok meg lábak is!

Mrs. Kellemes, aki addig ült és figyelte, letette a poharát.

— És most mit akar csinálni, Miszter Macska? — kérdezte. Csöves odalépdelt a külvilágba vezető ajtóhoz és megkaparászta.

— Ki aaakarrrok menni, Misssziz Kellemesss — válaszolta.

— Csak el kell fordítani azt a kilincset ott — mondta a nő.

Csöves rámeredt az ajtókilincsre olyképpen, mint az, aki megpróbál dűlőre jutni a roppant fejlett technológia egy darabjával, aztán könyörgő pillantást vetett a szakácsnőre.

Mrs. Kellemes kinyitotta neki az ajtót, félreállt, amíg Csöves kisomfordált, aztán becsukta, bezárta és nekidőlt.

— Hamuka minden bizonnyal biztonságban van Mrs. Gogolnál — jelentette ki Magrat.

— Hah! — mondta Néne.

— Egész megkedveltem — jegyezte meg Ogg Ángyi.

— Nem bízom senkiben, aki rumot iszik és pipázik — szögezte le Néne.

— Ogg Ángyi pipázik és bármit megiszik — mutatott rá Magrat.

— Igen, de csak azér’, mert ő egy undorító vén szatyor — válaszolta Néne anélkül, hogy fölnézett volna.

Ogg Ángyi kivette szájából a pipát.

— Úgy van — értett egyet barátságosan. — Nem vagy semmi se, ha nem tartod fenn az imázsod.

Néne fölnézett a zárról.

— Nem tudom elmozdítani — vallotta be. — Ráadásul oktiron. Varázslattal se tudom kinyitni.

— Ostobaság bezárni minket — vélte Ángyi. — Én megölettem volna magunkat.

— Azért, mert te alapjában jó vagy — állította Magrat. — A jók ártatlanok és megteremtették az igazságot. A rosszak bűnösök s ezért eszelték ki a könyörületet.

— Nem, én tudom, hogy miért tette ezt — jelentette ki komoran Néne. — Azért, hogy tudjuk, vesztettünk.

— De azt mondta, el fogunk menekülni — vetette ellen Magrat. — Nem értem. Muszáj tudnia, hogy a végén a jók mindig győznek!

— Csak a mesékben — felelte Néne az ajtó zsanérjait vizsgálva. — És azt hiszi, hogy ő irányítja a meséket. Maga köré tekeri őket. Azt hiszi, hogy ő a jó tündér.

— Jelzem — szólalt meg Magrat -, én nem szeretem a mocsarakat. Ha nem lenne a béka meg minden, megérteném Lily álláspontját…

— Akkor te nem vagy más, mint egy ostoba keresztanya — csattant föl Néne, még mindig a zárat babrálva. — Nem foghatsz hozzá jobb világot teremteni az embereknek. Csak az emberek teremthetnek jobb világot az embereknek. Máskülönben az csak kalicka. Ráadásul nem azzal teremtesz jobb világot, ha egyeseket lefejeztetsz meg békákkal vezettetsz tisztességes lányokat az oltárhoz.

— De a haladás… — kezdte Magrat.

— Ne beszélj nekem haladásról! A haladás csak azt jelenti, hogy a rossz dolgok gyorsabban történnek meg. Van valakinek még egy kalaptűje? Ez itt hasznavehetetlen.

Ángyi, aki rendelkezett Csöves képességével, hogy azonnal otthon érezze magát, bárhol is tartózkodjék éppen, leült a cella sarkában.

— Egyszer hallottam ezt a mesét — vágott bele -, amiben ez a pasas be volt kasztlizva évekig és elképesztő dolgokat tanult meg a világegyetemről meg mindenről egy másik rabtól, aki hihetetlenül okos volt, és aztán elmenekült és bosszút állt.

— Miféle hihetetlenül okos dolgokat tudsz te a világegyetemről, Gytha Ogg? — érdeklődött Néne.

— Túrót se! — válaszolta derűsen Ángyi.

— A francba, akkor jobb lesz, ha most rögtön elmenekülünk.

Ángyi előhúzott a kalapjából egy papundeklidarabot, talált ott egy ceruzacsonkot is, megnyalta a végét, és egy ideig gondolkozott. Aztán ezt írta:

Kedves Jászón unt szó vájt ér (ahogy a külrészeken mondják)

Hát na tesék, a ti vén Mamitok megint börtönbüntetését tölti, viszaeső bűnös vagyok, muszáj lesztek küldeni nekem egy tortát bene egy fiolával és akor majd lesznek kis nyilaim a köszelharchoz, csak viceltem. Ez it a tömlöc Vázlata. X-et teszek óda, ahol vagyunk, ami a Belseje. Magrat flancos ruhát viselve mutogatya magát, úgy viselkedett edig, mint egy Ringló. Szintén b.foglaltatik Eszme kezd torkig leni mert nem tudja működésbe hozni a zárat de én arra számítok hogy minden OK lesz mert a jók mindig győznek a végén és azok MINK vagyunk. És az egész amiatt mer valami lány nem akar hozzámeni egy Királyfihoz aki egy Dúc de valójában egy Béka és nem álíthatom hogy hibáztatom érte az ember nem akar olyan ivadékokat akiknek Gémjei vanak és elkezdenek lekvárosüvegbe lakni aztán szerteugrándozni és szétlapulni…

Egy mandolin hangja szakította félbe, amin igen jól játszottak, pont a fal másik oldalán és egy vékony, de eltökélt hang dalra fakadt.

— … si consuenti d’amoure, ventre dimo tondreturo-ooo…

— Hogyan éheztetem szerelmem meleg áztatásod ebédlőjére — tolmácsolta Ángyi anélkül, hogy fölnézett volna.

— … della della t’ozentro, audri t’dren vontarieeeeee…

— A bolt, a bolt, van egy lózungom, az ég rózsaszín — ültette át Ángyi.

Néne és Magrat összenéztek.

— … guarunto del tari, bella pore di larientos…

— Örvendj, gyertyamártó, van egy óriási nagy…

— Egy szót se hiszek ebből — szögezte le Néne. — Az ujjadból szopod az egészet.

— Szó szerinti fordítás — állította Ángyi. — Úgy beszélek külhoniul, mint az anyanyelvűek, te is tudod.

— Mrs. Ogg? Kegyed az, szerelmem?

Mindnyájan fölnéztek a rácsos ablak irányába. Egy apró arc kukucskált be.

— Casanunda? — kérdezte Ángyi.

— Én vagyok az, Mrs. Ogg.

— Szerelmem — motyogta Néne.