Terry Pratchett - Vége a mesének

Átadta a topánt a Királyfinak, ám anélkül, hogy levette volna a szemét Nénéről.

— Illeni fog a lányra — mondta.

Két udvaronc tartotta Magrat lábát, míg a Királyfi fölküszködte a cipellőt a tiltakozó lábujjakon túl.

— Tessék — mondta Lily még mindig oda se nézve. — És légy szíves, hagyd abba ezt a zugboszorkány hipnotizálást velem szemben, Eszme.

— Ráillik — állította a Királyfi, ám kételkedő hangnemben.

— Igen, bármi ráillene — vetette ellen egy vidám hang valahonnan a tömeg háta mögül -, ha először szabad neked ráadnod két pár vastag gyapjúzoknit.

Lili lenézett. Aztán Magrat álarcára pillantott. Odanyúlt és lerántotta.

— Aú!

— Téves leányzó — állapította meg Lily. — De még mindig nem számít, Eszme, mert ez a kellő cipellő. Szóval nem kell mást tennünk, csak megtalálni a lányt, akinek a lába beleillik…

Fölbolydulás támadt a tömeg hátsó részén. Kétfelé váltak az udvaroncok föltárva Ogg Ángyit, akit olaj borított és pókhálók lógtak róla.

— Ha ez öt és feles, keskeny fazon, én vagyok a maguk embere — jelentette ki. — Csak hadd vegyem le ezt a csizmát…

— Nem magára utaltam, vénasszony — tiltakozott Lily fagyosan.

— Ó, dehogynem — válaszolta Ángyi. — Tudjuk, hogyan szól ez a rész, tudja. A Királyfi körbejárja a várost a cipellővel, próbálva megtalálni a lányt, akinek ráillik a lábára. Ez az, amit kegyed tervezett. Szóval én megspórolhatok maguknak egy kis fáradságot, mit szól hozzá?

Bizonytalanság villant át Lily arckifejezésén.

— Egy lány — mutatott rá -, aki házasulandó korban van.

— Ezzel semmi gond — vágta rá Ángyi derűsen.

Casanunda, a törpe büszkén megbökte egy udvaronc térdét.

— Ő nagyon közeli, személyes barátnőm — kérkedett.

Lily a nővérére nézett.

— Ezt te csinálod. Ne hidd, hogy nem tudom — dühöngött.

— Nem csinálok semmit — közölte Néne. — Ez a valódi élet, ami teljesen magától zajlik.

Ángyi kirántotta a cipellőt a Királyfi kezéből és mielőtt bárki más megmoccanhatott volna, fölhúzta a lábára.

Aztán meglengette a lábát a levegőben.

A topán tökéletesen passzolt.

— Tessék! — mondta. — Látják? Elvesztegethették volna az egész napot.

— Különösen, mert százával kell legyenek öt és feles…

— …keskeny méret…

— …keskeny méretet viselők egy ekkora városban — folytatta Néne. — Hacsak, természetesen, véletlenül valahogy nem mennek a jó házba rögtön az elején. Ha disznó szerencsével, tudják, véletlen eltalálják?

— De az csalás lenne — vélte Ángyi.

Megbökte a Királyfit.

— Csak annyit szeretnék hozzátenni — mondta -, hogy nem bánom azt az összes integetést meg dolgok megnyitását meg a hasonló királyi vicik-vackot, de meghúzom a határt az egy ágyban alvásnál ezzel a derűs palival itt.

— Mert ő nem ágyban alszik — fűzte hozzá Néne.

— Nem, ő medencében alszik — pontosított Ángyi. — Láttuk. Csak egy óriási nagy, fedett medence volt ott.

— Merthogy ő egy béka — mondta Néne.

— Telis-tele legyekkel az egész helyiség arra az esetre, ha fölébred éjjel és kedve támad falatozni — mesélte Ángyi.

— Gondoltam! — csattant föl Magrat, kitépve magát az őrök markából. — Nyirkos volt a keze!

— Rengeteg pasinak van nyirkos keze — mutatott rá Ángyi. — De ennek azért, mert ő béka.

— Én királyi herceg vagyok! — háborgott a Királyfi.

— Meg béka — egészítette ki Néne.

— Nem bánom — közölte Casanunda valahonnan lentről. — Élvezem a nyitott kapcsolatokat. Ha egy békával akarsz járni, semmi kifogásom ellene…

Lily a tömegre pillantott. Aztán pattintott az ujjával.

Mállotviksz Néne érzékelte a hirtelen támadt csöndet.

Ogg Ángyi fölnézett az emberekre jobbra is, balra is. Meglengette kezét az egyik őr arca előtt.

— Tyű! — ámult el.

— Nem tudod ezt sokáig fenntartani — szögezte le Néne. — Nem vagy képes ezer embert hosszasan leállítani.

Lily vállat vont. — Ők nem fontosak. Ugyan ki fog emlékezni arra, ki volt ott a bálon? Csak a megfutamodásra fognak visszaemlékezni meg a cipellőre meg a boldog befejezésre.

— Megmondtam neked. Nem tudod újra elindítani. És az ipse béka. Csak hát még te sem vagy képes formában tartani őt egész nap. Éjjelente visszaváltozik régi alakjába. A hálószobájában van egy medence. Merthogy ő egy béka — jelentette ki kereken Néne.

— De csak belül — hárított Lily.

— A belső az, ami számít — nyilvánított véleményt Néne.

— Jelzem, azért a külső is eléggé lényeges — vélekedett Ángyi.

— Rengeteg ember állat belül. Rengeteg állat ember belül — állította Lily. — Mi ebben a rossz?

— Az ipse béka.

— Különösen éjjel — erősítette meg Ángyi. Fölmerült benne, hogy egy férj, aki egész éjjel férfi és egész nap béka csaknem elfogadható lenne; nem kapnád ugyan meg a fizetési borítékot, de kevesebbet rongálná a bútorzatot. Valamint bizonyos magánjellegű tűnődéseket se tudott kiverni a fejéből a pasas nyelvének hosszát illetően.

— És megölted a Bárót — vádolta meg Lilyt Magrat.

— Azt hiszed, különösebben rendes ember volt? — kérdezte Lily. — Egyébként is, nem tanúsított tiszteletet irántam. Ha nem kapsz tiszteletet, nincs semmid.

Ángyi és Magrat azon kapták maguk, hogy Nénére pillantanak.

— Az ipse béka.

— A mocsárban találtam rá — mesélte Lily. — Láttam, hogy elég értelmes. Szükségem volt valakire, aki… rábeszélhető. A békáknak talán nem jár egy esély? Nem lesz rosszabb férj, mint sok más. Egyetlen csók a királykisasszonytól pontot tesz a varázsige végére.

— Rengeteg férfi állat — jelentette ki Magrat, aki valahol fölszedte ezt az elképzelést.

— Igen. De ez a férfi béka — mondta Néne.

— Nézd az én szemszögemből — javasolta Lily. — Látod ezt az országot? Csupa mocsár meg béka. Nincs irányítás. De én nagyszerű várost faraghatnék ebből. Nem egy összevissza terpeszkedő helyet, mint Ankh-Morpork, hanem olyat, ami működik.

— A lány nem akar hozzámenni egy békához.

— Mit fog ez számítani száz év múlva?

— Most számít.

Lily széttárta a kezét. — Akkor hát mit akarsz? Te döntesz. Itt vagyok én… vagy ott az a perszóna a mocsárban. Fény vagy sötét. Köd vagy napsütés. Komor káosz vagy boldog befejezés.

— A fickó béka és te megölted az öreg Bárót — felelte Néne.

— Te is ezt tetted volna — védekezett Lily.

— Nem — válaszolta Néne. — Ugyanezt gondoltam volna, de nem tettem volna meg.

— Mi a különbség a kettő közt, mélyen legbelül?

— Úgy érted, nem tudod? — firtatta Ogg Ángyi.

Lily nevetett.

— Nézzétek csak meg magatokat, ti hárman! — mondta. — Majd’ szétvet titeket a hiábavaló jó szándék. A hajadon, az anya és a banya.

— Kit nevezel hajadonnak? — tudakolta Ogg Ángyi.

— Kit nevezel anyának? — firtatta Magrat.

Mállotviksz Néne rövid ideig mogorván nézett, mint az olyan ember, aki fölfedezi, hogy csak egyetlen szalmaszál maradt és mindenki más hosszút húzott.

— Na már most, mit tegyek veletek? — kérdezte Lily. — Tényleg ellenzem az emberek megölését, hacsak nem szükséges, de nem hagyhatom, hogy szabadon futkározzatok ostobaságokat cselekedve…