Francis Carsac: A sehollakók

— Mit képzel ez a Brissan? Megőrült, vagy tán azt hiszi, hogy egy réobot vezet? A Mislix vigye el! Mindenképp túl gyorsan jön! Túl gyorsan! Sssiiih!

Az óriásgép nagyot zökkent a talajon, de még mindig óránként ezer kilométeres sebességgel száguldott tova. Körülötte a feltúrt föld pora lomha hullámokban gomolygott a fényszórók fényében. E sárgás porfelhőn át láthattuk, amint a ksill felszökken, visszazuhan, majd ismét felszökken, aztán, mint egy gigászi kerék, az élére fordul. Könnyedén súrolta a 2. számú ksillt — Akéion gépét —, átrohant az 1. számú és a 3. számú gép között, végül a Kaien-űrhajónak ütközve, összetört.

Akkor már mindnyájan rohantunk. A por lassan leülepedett. A 3. számú ksillből Hissek és Sinzuk ugráltak ki. Már az 1. számú gép előtt vágtattunk, és futás közben láttam, hogy bal felől Essine, jobb felől Ulna, Beichit, Souilik és Assza szalad. Gyors iramban robogtak a Kaienek mentőosztagokat szállító járművei.

A Kaien-űrhajó lángokban állt. Mellette hevert szinte teljesen ronccsá váltan az összevissza görbült, megrepedezett 8. számú ksill. A baloldali kijárat csapóajtaja nyitva volt, de senki nem lépett ki rajta. Behatoltunk a beszakadt folyosóra, és a lezuhant mennyezet alatt kúszva, az ott héverő Hiss- és Sinzu-holttesteket félretolva, bejutottunk a séallba. Itt még pislákolt némi fény, és a széthasadt ksill mélyéről felhallatszott a motorok gyenge zúgása. Hét ember tartózkodott a séallban, közülük hatan már meghaltak. Brissan még élt. Felismerte Souilikot és Asszát.

— Vigyázzatok, a Mislixek ellentámadást indítottak — suttogta erőtlenül, és mindörökre lehunyta a szemét.

A romokban heverő berendezés és a tönkrement készülékek halmazában Souilik egy pad alatt megtalálta a fedélzeti naplót. Elhagytuk a ksillt, és átengedtük a terepet a 3. számú ksill személyzetének, hogy módszeresen kutassák fel az esetleges túlélőket. Csak egy fiatal Kren-lányt találtak életben, akinek mind a négy végtagja eltörött. Azonnal a bázison berendezett kórházba szállították.

A Kaien-űrhajó még mindig lángolt. Nem tudom, hogy a Kaienek milyen anyagból készítik rakétáikat, de ez különösképpen gyúlékonynak bizonyult, és roppant hőt fejlesztett. A tűz lassan kialudt, mi pedig visszamentünk az ellenőrző toronyba, ahol azonnal összeült a haditanács.

Röviden: a fedélzeti napló elolvasása után a következőket tudtuk meg. Kezdetben minden szabályszerűen zajlott le. A kilsimet elhelyezték egy holt csillag felszínén. A ksill megfelelő távolságban várakozott a robbanásra, amely egyre késett. Brissan ötször annyi ideig várakozott, mint amennyi elő van írva. Arra nem is gondolhatott, hogy visszamenjen, és ellenőrizze a kilsimet. Már éppen készült kiadni a parancsot az ahunba való átkelésre, amikor gépét körülfogták a Mislixek. Az azonnal megindított termikus sugarak ugyan elhárították a közvetlen veszélyt, de addig már három Hiss súlyos sugárártalmakat szenvedett.

Brissan ekkor — vezérkarával egyetértésben — meggondolatlan lépésre szánta el magát. Ahelyett hogy visszatért volna bázisára, megközelítette e naprendszer utolsó bolygóját, amelyen hemzsegtek a Mislixek. A bolygó felszínén még bonyolultabb szerkezetű tornyokat láthatott, mint amilyeneket annak idején a Kalvénault csillag Hetedik Bolygóján semmisítettünk meg. A Nap felszínén elhelyezett kilsim még mindig nem robbant fel, és Brissan ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Mislixek bizonyára megtalálták a módját, hogyan akadályozzák meg működését. Feltételezhetően a Mislixek valamiképp értesültek a kilsim pusztító hatásáról, tehát nyilvánvaló, hogy valamely — ismeretlen módszerrel rendkívül gyors kapcsolatot tudnak létesíteni a naprendszerek között.

Brissan csak ekkor gondolt a visszatérésre. Eltávolodott a bolygótól, hogy átmenjen az ahunba. Útközben, a Térben óriási fémtömbök, elpusztult Mislixek zúdultak a ksill felé, s rázuhanva bezúzták az Ulna-ten-Sillon burkolatánál jóval vékonyabb páncélját. A súlyosan megrongálódott gépnek sikerült bejutnia az ahunba, de a motorok és a készülékek nagy része ekkor már nem működött, és a fedélzeti napló utolsó bejegyzése szerint: «Bázis már látható. Túl gyorsan ereszkedünk lefelé.»

A többi ksillre hiába vártunk. A hat gép személyzetének háromszáz tagjából mindössze egy maradt életben, aki később megerősítette a fedélzeti naplóban foglaltakat. A Kaienek közül nyolcvanheten haltak meg a katasztrófa következtében.

Visszatértünk az Ellára. A Világok Tanácsa két hónapon keresztül tanulmányozta az újonnan felmerült problémákat. És a következő megoldásra jutottunk — azt mondom: jutottunk, mert ez alkalommal én is ott ültem a gyülekezetben, egyébként nem mint Föld-lakó, hanem mint Hiss! — a jövőben is óriás ksillek indulnak majd az ilyen jellegű expedíciókra, de több kisebb, Ulna-ten-Sillon típusú ksill kíséretében. S amíg a nagy gépek egy-egy kihunyt csillagon elhelyezik a kilsimet, addig a kisebbek a bolygókon lerombolják a Mislix-tornyokat. De hogy a Mislixekkel való megütközések során a veszteségek ne legyenek túl súlyosak, a kis ksilleket Sinzuk… vagy Föld-lakók fogják vezetni!

Elbeszélésem a végéhez közeledik. Még két expedícióban vettem részt. Az első vállalkozás célpontja az a naprendszer volt, amelyben a 8. számú ksill megrongálódott. Ez alkalommal a Souilik vezette óriás ksill helyezte el a kilsimet a kihunyt Napon. A kilsim annak rendje és módja szerint felrobbant, mert ugyanakkor egyszerre száz kisebb ksill támadta meg a bolygókat, és infranukleáris bombáikkal megsemmisítették a tornyokat. A bombázó rajt én vezettem az Ulna-ten-Sillon fedélzetén.

Amikor visszatértem a második expedícióról, a Bölcsek Tanácsa elé kellett járulnom, ahol egy különös ajánlattal fogadtak.

A földi civilizáció fejlődésének jelenlegi szakaszában szó sem lehet arról, hogy a Hissek hivatalos kapcsolatot létesítsenek ezzel a bolygóval. Egyszer régen már megkísérelték, hogy békét kényszerítsenek azokra a planétákra, amelyeken még háborúk dúltak. Nem telt bele sok idő, és minden esetben ők maguk is háborúba keveredtek e bolygók emberiségeivel. Ezért alkották meg az Exklúziós Törvényt. A Bölcsek tehát azt ajánlották nekem, hogy térjek vissza a Földre, és keressek önkénteseket, akik hajlandóak kivándorolni az Ellától kilenc fényévnyire lévő Séfan-Théséon csillag egyik szűz bolygójára. Ezen a bolygón élve békében sokasodhatnak, amíg, elegendően nem lesznek, hogy hatékonyan részt vehessenek a Mislixek elleni harcban. Az idő nem sokat számít, mivel ez a küzdelem mindenképp évezredekig fog tartani.

Souilikkal és Ulnával ellátogattam erre a bolygóra. Valamivel nagyobb, mint a Föld, de nem annyira, hogy a gravitáció zavaró legyen számunkra. Ezen a bolygón csupán állatok élnek, de közülük egyik sem túl veszélyes vagy visszataszító. A Hissek egyébként felajánlották, hogy minden szükséges eszközzel ellátják az odaköltözőket. A növényzet zöld, akárcsak nálunk, az éghajlat kellemes. Éjszakánként két hold ragyog az égen, bevilágítva a hegységeket és óceánokat. Az ajánlatot elfogadtam.

És három esztendei távollét után ezért tértem vissza a Földre. De szülőházamat már nem éreztem többé otthonomnak. Mintha nem is Földlakó lennék. Azt hiszem, Souiliknak van igaza: Hissebb lettem, mint egy igazi Hiss.