Isaac Asimov: Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

— És ez mennyiben terhelő rád nézve, Elijah? Baley idegesen elmosolyodott, de hosszú arcán nyoma se volt a jókedvnek.

— Ügyesen kieszelték. Az alfaporlasztó a williams-burgi erőműtelepről származik. Te és én átmentünk ezen az erőműtelepen. Láttak bennünket. Így ez nem maradt titokban. Megvan tehát, hogy miképpen jutottam a fegyverhez, és megvan, hogy miért követtem el a bűntettet. És még az is kiderülhet, hogy utoljára mi láttuk és hallottuk R. Sammyt, kivéve persze az igazi gyilkost.

— De én ott voltam veled az erőműtelepen, és tanúsíthatom, hogy neked nem volt módod ellopni egy alfaporlasztót.

— Köszönöm — mondta szomorkásan Baley. — Csakhogy te robot vagy. Így a vallomásod nem jogérvényes.

— A rendőrfőnök a barátod. Ő majd a pártodra áll.

— A rendőrfőnök meg akarja tartani az állását, és már most is kényelmetlenül érzi magát miattam. Csak egy mód van rá, hogy kikerüljek ebből a csávából.

— Éspedig?

— Azt kérdem magamtól: miért akarják rám kenni a dolgot? Nyilvánvalóan azért, hogy megszabaduljanak tőlem. De miért akarnak megszabadulni tőlem? Újból csak nyilvánvaló, hogy azért, mert valakire nézve veszélyes vagyok. Minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy veszélyes legyek arra, aki az Űrváros-ban megölte dr. Sartont. Persze lehet, hogy a konzervatívokról van szó, vagy legalábbis a szervezetük belső magjáról. Ez a csoport tudomást szerzett arról, hogy átmentem az erőműtelepen. Úgy látszik, legalább egy közülük egészen odáig követett minket a szalagokon, bár te azt mondtad, hogy mind lemaradt. Tehát megvan az esély arra, hogy ha megtalálom dr. Sarton gyilkosát, megtalálom azt az embert vagy embereket is, akik engem félre akarnak állítani az útból. Ha megoldom a rejtélyt, de csakis ha megoldom a rejtélyt, akkor leszek biztonságban. És Jessie ugyanígy. Nem bírnám ki, ha vele... De nincs sok időm. — Görcsösen összeszorította és kinyitotta az öklét. — Nincs sok időm.

Hirtelen fellobbanó reménykedéssel nézett R. Daneel szépen metszett arcába. Akármiféle teremtmény is, erős, hűséges, önzetlen. Mi többet kívánhat valaki egy baráttól? Baleynek barátra volt szüksége, és jelenlegi hangulatában korántsem akadt fenn azon, hogy ennek a barátnak vérerek helyett huzalok vannak a testében.

R. Daneel azonban megcsóválta a fejét.

— Sajnálom, Elijah — mondta, de arcán, persze, nyoma se volt a sajnálkozásnak —, hogy mindezt nem láttam előre. Lehet, hogy a cselekedetemmel kárt okoztam neked. Sajnálom, de a közérdek mégis ezt kívánta.

— Miféle cselekedeteddel? — hebegte Baley.

— Összeköttetésbe léptem dr. Fastolfe-fal.

— Úristen! Mikor?

— Mialatt ettél.

Baley összeszorította ajkát.

— És... — nyögte ki végül — és mi történt?

— Valamilyen más módon kell magadat tisztáznod R. Sammy meggyilkolásának gyanúja alól. Nem dr. Sarton gyilkosának kinyomozásával. A mieink ott az Űrvárosban a jelentésem alapján arra az elhatározásra jutottak, hogy a mai nappal lezárják a nyomozást, és felkészülnek az Űrváros, illetve a Föld elhagyására.

Baley szinte közönyös pillantást vetett az órájára: 21.45; két és negyedóra múlva éjfél. Reggel hat előtt kelt, és immár két és fél napja állandóan feszültségben él. Mintha körülötte minden a valószínűtlenség ködébe burkolózna.

Elővette pipáját meg a zacskót, amelyben dohányának féltve őrzött morzsáit tartotta.

— Mi ennek a magyarázata, Daneel? — kérdezte. Kínosan igyekezett elfojtani hangja remegését.

— Hát nem látod? Pedig magától értetődő — mondta R. Daneel.

— Nem látom. És nem is magától értetődő.

— Mi, vagyis az űrvárosiak — magyarázta a robot — azért jöttünk ide, hogy áttörjük a Földet körülvevő kérget, és népét új terjeszkedésre és kolonizációra kényszerítsük.

— Ezt tudom. Ne részletezd, kérlek.

— De muszáj, mert ez a dolog lényege. Mi nem azért kívántuk dr. Sarton gyilkosának megbüntetését, mintha azt hittük volna, hogy ezzel dr. Sartont életre kelthetjük. Hanem azért, mert ha ezt elmulasztjuk, anyabolygónkon megszilárdítanánk azoknak a politikusoknak a helyzetét, akik eleve ellenzik az Űrváros fenntartását.

— De hisz az imént azt mondtad — vágott közbe hevesen Baley —, hogy most saját elhatározásotokból haza akartok menni! Miért? Az ég szerelmére, miért? Nagyon közel vagyunk a Sarton-ügy megoldásához. Ez egészen biztos, másképp nem igyekeznének annyira, hogy kinyírjanak engem. Az az érzésem, már az összes tény együtt van a rejtély megfejtéséhez. A megoldásnak itt kell valahol lennie! — Vadul a homlokára csapott. — Egyetlen mondat kihozhatja. Egyetlen szó.

Hirtelen erőszakosan behunyta szemét, mintha az utóbbi hatvan óra áthatolhatatlan köde valóban mindjárt fölszakadna és a kép kitisztul. De a köd nem szakadt fel. Nem!

Mély lélegzetet vett. Elszégyellte magát. Micsoda mamlaszt csinál magából ez előtt a hideg, részvétlen masina előtt, amely csak szótlanul néz rá!

— No, hagyjuk ezt — mondta érdes hangon. — Miért akarnak az űrlakók odábbállni?

— A tervünket végrehajtottuk — válaszolta a robot. — Most már biztosak vagyunk benne, hogy a Föld megkezdi a kolonizációt.

— Szóval egyszerre optimisták lettetek? — A detektív a dohányfüst első, megnyugtató szippantására érezte, hogy lassanként úrrá lesz idegein.

— Igen. Mi űrvárosiak hosszú idő óta arra törekedtünk, hogy a gazdasági körülmények megváltoztatásával érjük el célunkat a Földön. Itt akartuk bevezetni a magunk C/Fe kultúráját. A ti planetáris és city-kormányzataitok együttműködtek velünk, mert célirányosnak tartották. És mégis kudarcot vallottunk. Minél inkább erőltettük a dolgot, annál erősebb lett az ellenzéki konzervatív mozgalom.

— Ezt mind tudom — jegyezte meg Baley. Hiába, gondolta, a maga módján kell elmondania a dolgot, mint egy indukciós felvevőgépnek. Gondolatban R. Daneelre ordított: Te masina!

— Elsőnek dr. Sarton vetette fel azt a gondolatot — folytatta R. Daneel —, hogy épp az ellenkező taktikához kell folyamodnunk. Először egy olyan népréteget kell találnunk a Földön, amely ugyanazt kívánja, amit mi, vagy amelyet szándékaink helyességéről meg tudunk győzni. Ha ennek a rétegnek bátorítást és segítséget nyújtunk, elérhetjük, hogy a mozgalom hazai, nem pedig idegen talajból táplálkozzék. A nehézség abban állt, hogy megtaláljuk a céljainknak legjobban megfelelő hazai elemeket. És épp rajtad, Elijah, igen érdekes kísérletet hajtottunk végre.

— Rajtam?! — kiáltotta Baley. — Hogyhogy?

— Örültünk, hogy a rendőrfőnök téged ajánlott a nyomozáshoz. A lélektani portrédból arra következtettünk, hogy igen hasznos kísérleti alany leszel. A cerebroanalízis, amelyet, mihelyt találkoztunk, végrehajtottam rajtad, igazolta feltevésünket. Te gyakorlatias ember vagy, Elijah. Te nem szövögetsz romantikus ábrándokat a Föld múltjáról, bár egészséges érdeklődést mutatsz iránta. De nem is helyesled fenntartás nélkül a jelenlegi city-kultúrát. Úgy gondoltuk, hogy a magadfajták újból elindíthajták a földlakókat a csillagok felé. Többek között ezért is óhajtott dr. Fastolfe tegnap reggel találkozni veled. Igaz — folytatta a robot —, a te praktikus beállítottságod zavarba ejtően erősnek bizonyult. Nem voltál hajlandó belátni, hogy egy eszmény fanatikus szolgálata, legyen az bármilyen téves, egészen rendkívüli tettekre sarkallhat valakit, mondjuk arra, hogy a szabad térségen éjnek idején áthaladva elpusztítsa ennek az eszménynek a feltételezett főellenségét. Épp ezért nem is voltunk túlságosan meglepve, hogy a gyilkosságot makacsul és merészen csalásnak akartad minősíteni. Bizonyos értelemben épp azt igazoltad, hogy a kísérlet végrehajtásához te vagy a mi emberünk.