Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

— Az én szobámat? Miért?

— Szerettem volna, amennyire lehet, zavartalanul megbeszélni az egész ügyet R. Daneellel. Te nem voltál benn, és így a te szobád volt a legalkalmasabb hely.

— Értem. — A rendőrfőnök kétkedő pillantást vetett Baleyre, de nem firtatta tovább a dolgot. — És te magad is láttad őt?

— Nem, de vagy egy órával később hallottam a hangját.

— Biztos vagy benne, hogy ő volt?

— Egész biztos.

— Ez tehát körülbelül 14.30-kor történt?

— Vagy talán egy kicsit korábban. A rendőrfőnök elgondolkozva harapott vastag alsó ajkába.

— Ez egy dolgot legalább tisztáz.

— Éspedig?

— Ma bent volt itt az a fiú. Vincent Barrett. Ezt tudod?

— Igen. De ő nem volna képes ilyesmire, főnök. A rendőrfőnök Baleyre függesztette a szemét.

— Miért ne? R. Sammy miatt vesztette el az állását. El tudom képzelni, mit érez. Bizonyára rettenetes igazságtalanságnak tartja, és valahogy bosszút szeretne állni. Te nem így volnál vele? De tény, hogy 14 órakor elhagyta az épületet, te pedig 14.30-kor hallottad R. Sammy hangját. Persze, mielőtt elment, odaadhatta R. Sammynek az alfaporlasztót azzal az utasítással, hogy egy óráig ne használja, de hol szerezhetett ő egy alfaporlasztót? Nincs értelme ezen törni a fejünket. Térjünk vissza R. Sammyhez. Amikor 14.30-kor beszéltél vele, mit mondott? Baley egy kurta pillanatig habozott.

— Nem emlékszem — válaszolta óvatosan. — Nem sokkal később elmentünk.

— Hová mentetek?

— Az élesztővárosba. Mellesleg, szeretnék érről majd beszélni veled.

— Később, később. — A rendőrfőnök az állat dörzsölgette. — Jessie szintén itt volt ma, igaz? Ellenőriztük az összes mai látogatókat, és véletlenül észrevettem a nevét.

— Igen, itt volt — felelte hűvösen Baley.

— Miért?

— Családi ügyben.

— Majd őt is ki kell hallgatnunk. Persze csak puszta formaságról van szó.

— Tisztában vagyok a rendőrségi gyakorlattal, főnök. Mellesleg, hogy áll a dolog magával az alfaporlasztóval? Megállapították, honnét való?

— Ó, igen. Az egyik erőműtelepről.

— És mit mondanak, hogyan kerülhetett ki onnét?

— Nem tudják. Fogalmuk sincs róla. De ide figyelj, Lije, eltekintve a rutinvallomástól, te ezzel a dologgal ne foglalkozz. Folytasd csak a magad ügyét. Pusztán arról van szó... Igen, folytasd csak az űrvárosi nyomozást.

— Nem lehetne, hogy csak később tegyek vallomást, főnök? — kérdezte Baley. — Őszintén szólva, még nem ettem.

Enderby rendőrfőnök Baley felé villantotta a szemüvegét.

— Hát persze, egyél csak előbb. De maradj a kapitányságon, jó? Egyébként a kollégádnak igaza van, Lije — úgy látszik, el akarta kerülni, hogy Daneel-hez szóljon, vagy hogy a nevét használja —, az indítékot kell megtalálnunk. Az indítékot.

Baley hirtelen úgy érezte, megfagy ereiben a vér.

Valami rajta kívül álló, valami tőle teljesen idegen erő felmarkolta a mának, a tegnapnak és a tegnapelőttnek az eseménymozaikjait, és összerázta őket. És a kövek megint szépen összeilleszkedtek és egységes mintázattá alakultak.

— Melyik erőműtelepről lopták el az alfaporlasztót, főnök?

— A williamsburgiból. Miért?

— Semmi. Semmi.

Amikor Baley és közvetlenül a nyomában R. Daneel elhagyta a szobát, a detektív még hallotta, ahogy a rendőrfőnök maga elé motyogja: — Az indítékot, az indítékot...

Baley a rendőrség kicsi és ritkán látogatott büféjében ette meg szerény ebédjét. Csak befalta a töltött paradicsomot meg a salátát anélkül, hogy valójában tudta volna, mit eszik, és amikor lenyelte az utolsó falatot is, villája egy-két másodpercig még céltalanul csúszkált tányérja sima felületén, olyasmit keresve, ami már nem volt ott.

Végre ráeszmélt, hogy mit művel és letette a villát.

— Az áldóját! — dünnyögte maga elé. — Daneel!

R. Daneel egy másik asztalnál ült, mintha nem akarta volna háborgatni a szemmel láthatóan gondolataiba merülő Baleyt, vagy mintha ő is szeretett volna kicsit magára maradni. Most fölállt, átjött Baley asztalához, és ott megint leült.

— Tessék, Elijah kollégám? Baley nem nézett rá.

— Daneel, a segítségedre van szükségem.

— Miben?

— Ki fognak hallgatni minket, Jessie-et és engem. Ez biztos. Hagyd, hogy a magam módján válaszoljak a kérdésekre. Érted?

— Értem persze, amit mondasz. De ha nekem tesznek fel kérdéseket, miképpen tehetném, hogy mást mondjak, mint az igazat?

— Ha kérdeznek, az más. Én csak arra kérlek, hogy magadtól ne mondj semmit. Ezt megteheted, ugye?

— Azt hiszem, igen, Elijah, feltéve, hogy a hallgatásommal nem okozok kárt emberi lénynek.

— Ha az ellenkezőjét teszed, nekem okozol kárt — jegyezte meg komoran Baley. — Erről biztosíthatlak.

— Nem. egészen értem az álláspontodat, Elijah kollégám. Hisz ez az R. Sammy-ügy téged nem érinthet.

— Nem? Minden az indíték körül forog, ugye? Te is az indíték után érdeklődtél. A rendőrfőnök is. Miért akarhatta valaki megölni R. Sammy t? Gondold meg, itt nem arról van szó, hogy általában ki pusztítana el egy robotot. Ezt gyakorlatilag minden földlakó megtenné. Az a kérdés, ki akarhatta éppen R. Sammyt megölni? Vincent Barrettről el lehetne képzelni, de a rendőrfőnök azt mondta, hogy nem juthatott alfaporlasztóhoz, és ebben igaza van. Máshol kell a tettest keresnünk, és történetesen egyvalakinek minden oka megvolt rá, hogy elpusztítsa R. Sammyt. Ez a napnál is világosabb. Szinte ordít. Egyenesen bűzlik.

— De kinek, Elijah?

— Nekem, Daneel — válaszolta halkan Baley.

R. Daneel arca erre a meglepő kijelentésre is változatlanul kifejezéstelen maradt. Csak a fejét rázta meg.

— Látom, nem értesz egyet velem — mondta Baley. — Hát ide figyelj. A feleségem ma bejött a hivatalba. Ezt már tudják. Sőt, a rendőrfőnök nagyon kíváncsi, hogy miért jött be. Ha nem volnék a barátja, nem is hagyta volna olyan hamar abba a kérdezősködést. De majd ki fogja deríteni. Holtbiztos. Jessie részt vett egy összeesküvésben, igaz, hogy ostoba, ártalmatlan dolog, de mégis összeesküvés. És egy rendőr nem engedheti meg magának, hogy a felesége ilyesmibe keveredjék. Tehát nekem elsőrendű érdekem, hogy az ügyet eltussolják. És ki tudott róla? Te, én meg Jessie és R. Sammy. Látta, hogy Jessie-t milyen páni félelem fogta el. Amikor megmondta neki, hogy mi olyan utasítást adtunk, hogy senki se háborgasson minket, Jessie bizonyára elvesztette a fejét. Láttad, milyen állapotban jött be a szobába.

— Nem valószínű, hogy bármiféle, önmagára terhelő kijelentést tett volna előtte.

— Lehet. Én azonban úgy rekonstruálom az ügyet, ahogy ők fogják. Ők pedig azt fogják állítani, hogy igenis tett valami efféle kijelentést. És itt az indíték. Azért öltem meg R. Sammyt, hogy elhallgattassam.

— Nem fogják ezt gondolni.

— De igen. A gyilkosságot szándékosan úgy rendezték el, hogy a gyanú rám essen. Mit gondolsz, miért használtak alfaporlasztót, holott ez meglehetősen kockázatos? Nehéz hozzájutni, de könnyű megállapítani, honnét való. Szerintem pontosan ezek miatt az okok miatt használták. A gyilkos még azt is megparancsolta Sammynek, hogy a fényképészeti alkatrészraktárba menjen, és ott ölje meg magát. Kézenfekvőnek tartom, hogy azért tette, hogy a gyilkosság módja félreérthetetlen legyen. Még ha valaki olyan tudatlan volna is, hogy nem ismerné fel azonnal az alfaporlasztót, akkor is egykettőre felfedeznék, hogy a filmeket szürke fátyol borítja.