Isaac Asimov: Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

Baley visszadugta robbantópisztolyát, de kezét feltűnés nélkül az agyán tartotta.

— Előre, Clousarr! — mondta. — Indítás a Tizenhetedik utca B kijáratához.

— Még nem ettem — jegyezte meg Clousarr.

— Az a maga baja — szólt türelmetlenül Baley. — Ott a vacsorája a földön, ahová kiborította. — Jogom van enni.

— Majd a fogdában eszik vagy ez egyszer nem eszik. Ettől még nem hal éhen. Indulás!

Egyetlen szó nélkül kanyarogtak végig az üzemóriás labirintusán. Clousarr merev testtartással ment elől, közvetlen mögötte Baley, a sort pedig R. Daneel zárta be.

Csak miután Baley és R. Daneel ki jelentkezett a titkárnő íróasztalánál, Clousarr pedig szabadságot vett ki és kérte, küldjenek valakit, hogy kitakarítsa a mázsálót, majd kiértek a szabadba, épp a riadóautó mellett, szólalt meg Clousarr:

— Egy pillanatra.

Megállt, R. Daneel felé fordult, és mielőtt Baley megakadályozhatta volna, egyet lépett előre, és nyitott tenyérrel képen törölte a robotot.

— Mi az ördög?! — kiáltotta Baley, és nagyot rántott Clousarren. Az ellenkezés nélkül tűrte, hogy megmarkolják.

— Jól van, na — vigyorgott. — Megyek magamtól is. Csak saját szememmel akartam meggyőződni róla.

R. Daneel, aki megpróbált félrehajolni, de mégse tudta teljesen kikerülni a csapást, nyugodt pillantást vetett Clousarre. Arca nem borult pírba, az ütés legcsekélyebb nyoma se látszott rajta.

— Ez veszélyes dolog volt, Francis — mondta. — Ha nem lépek hátra, könnyen megsérthette volna a kezét. Sajnálom, hogy még így is bizonyára fájdalmat okoztam magának.

De Clousarr erre is csak nevetett.

— Szálljon be, Clousarr — mondta Baley. — Te is, Daneel. A hátsó ülésre vele. És ügyelj rá, hogy meg ne moccanjon. Még ha közben el is töröd a karját. Ezt vedd parancsnak.

— És az első törvény az kutya? — gúnyolódott Clousarr.

— Daneel, azt hiszem, elég erős és elég gyors ahhoz, hogy minden baj nélkül féken tartsa magát. De csak jót tenne magának, ha akár mindkét karját eltörné.

Baley a kormánykerék mögé ült, és a riadóautó nekilendült. A könnyű szél felborzolta a detektív és Clousarr haját, R. Daneelé azonban változatlanul sima maradt.

— Az állását félti a robotoktól, Mr. Clousarr? — kérdezte nyugodt hangon R. Daneel.

Baley nem fordulhatott meg, hogy lássa, milyen arcot vág erre Clousarr, de biztos volt benne, hogy kemény, fagyos megvetés tükröződik rajta. És azt is sejtette, hogy olyan messzire húzódik R. Daneeltől, amennyire csak tud.

— Meg a gyerekeim állását — válaszolta Clousarr. — Meg valamennyi gyerekét.

— Ezen bizonyára lehetne segíteni — jegyezte meg a robot. — Ha például a gyerekei hajlandók volnának gyakorlóiskolába járni a kivándorlás...

— Te is fiam, Brutus? — vágott közbe Clousarr. — A zsaru is ezt a nótát fújta. Úgy látszik, jó robotiskolája volt. Vagy talán ő is robot.

— Elég volt ebből, hallja! — dörrent rá Baley.

— A kivándorlási gyakorlóiskola — mondta higgadtan R. Daneel — biztonságot, jó besorolást, biztos karriert garantálna. Ha valóban szívén viseli a gyermekei sorsát, ezt feltétlen figyelembe kellene vennie.

— Nekem nem kell semmi se a robotoktól, se az űrlakóktól, se pedig a maguk kormányának idomított vérebeitől.

Ennyiben maradtak. Az autóúton csönd borult rájuk, csak a riadóautó motorjának halk surrogása meg az úttesten futó kerekek sziszegése hallatszott.

A rendőrségre visszatérve, Baley aláírta Clousarr letartóztatási parancsát, és a férfit megfelelő kezekre bízta. Aztán ő meg R. Daneel motospirállal fölvitette magát a főkapitányság szintjére.

R. Daneel nem mutatott semmi meglepetést, amiért nem liften mennek föl, és Baley nem is várta, hogy meglepődjék. Lassan kezdte megszokni a robot képességeinek és engedelmességének furcsa vegyülékét, és már-már teljesen kihagyta őt számításaiból. A lift lett volna a logikus eszköz a fogda és a főkapitányság közötti függőleges távolság áthidalására. A motospirálnak nevezett hosszú mozgólépcsőt ugyanis általában csak rövidebb távú föl- vagy leutazásra, legfeljebb két-három emeletnyi szintváltoztatásra használták. Minden rendű és rangú és beosztású emberek léptek föl rá és hagyták el egy percen belül. Csak Baley meg R. Daneel maradtak. Egyhangú, lassú ütemben haladtak vele felfelé.

Baley úgy érezte, időre van szüksége. Legjobb esetben is csak percekről volt szó, de fent a főkapitányságon tüstént fejest kell ugrania a probléma újabb szakaszába, és előbb egy kicsit pihenni akart. Gondolkodni, tájékozódni. És bár a motospirál nagyon lassan haladt, Baley még ezt is túlságosan gyorsnak találta.

— Úgy látszik, egyelőre nem fogjuk kihallgatni Clousarrt — mondta R. Daneel.

— Ami késik, nem múlik — válaszolta ingerülten Baley. — Előbb lássuk, mi a csuda történt R. Sammy-vel. — Aztán motyogva hozzátette, inkább magához, mint R. Daneelhez intézve szavait: — Ez a két eset nem lehet független egymástól. Valami kapcsolatnak kell lenni közöttük.

— Kár — jegyezte meg R. Daneel. — Clousarr ce rebrális sajátságai...

— Mi van velük?

— Igen érdekes változáson mentek át. Mi történt kettőtök között a mázsálóban, amíg én távol voltam?

— Csak egy kis prédikációt tartottam neki — válaszolta szórakozottan Baley. — Tovább adtam Szent Fastolfe evangéliumát.

— Ezt nem értem, Elijah.

Baley felsóhajtott.

— Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a Föld okosabban tenné, ha hasznosítaná a robotokat és a fölös népességét más bolygókra küldené át. Megpróbáltam a konzervatív szólamok egy részét kiverni a fejéből. Tudj' isten, miért. Sose gondoltam volna, hogy egy misszionárius veszett el bennem. Elég az hozzá, csak ez történt.

— Aha. Ez egy s mást megmagyaráz. Be is illik talán az összképbe. És mondd csak, Elijah, mit beszéltél neki a robotokról?

— Igazán tudni akarod? Azt mondtam, hogy a robotok nem egyebek, mint gépek. Ezt meg Szent Gerrigel evangéliuma alapján hirdettem. Úgy látszik, számtalan evangélium létezik.

— És véletlenül nem tettél olyan megjegyzést, hogy ha valaki megüt egy robotot, éppoly kevéssé kell félnie attól, hogy az visszaüti, mintha bármilyen más mechanikus tárgyat ütne meg?

— Kivéve persze a boxolók pofozó labdáját. Valóban ezt mondtam. Honnét jöttél rá? — nézett Baley kíváncsian a robotra.

— Mert ez felel meg a cerebrális változásoknak — válaszolta R. Daneel. — És magyarázatul szolgál arra is, miért ütött arcon, mihelyt elhagytuk a gyárat. Úgy látszik, gondolkozott azon, amit mondtál neki, és egyidejűleg ellenőrizte állításod helyességét; kiélte agresszív érzéseit, és ráadásul abban a kielégülésben is részesült, hogy engem olyan helyzetbe hozott, ami az ő szemében kisebbrendűségemet bizonyítja. Ahhoz, hogy ilyen indítékai legyenek, és figyelembe véve a deltavariációkat a kvintális... — Hosszú szünetet tartott, majd hozzátette: — Igen, ez nagyon érdekes, és azt hiszem, most már az adataim alapján összefüggő képet alkothatok.

Közeledtek a főkapitányság szintjéhez.

— Hány óra van? — kérdezte Baley.

Ostobaság, gondolta bosszúsan, megnézhetném magam is az órámat.

De tudta, miért a robotot kérdezi. Az indok nem sokban különbözött Clousarrétől, amikor megütötte R. Daneelt. A robotnak adott csip-csup parancs, amelyet az kénytelen teljesíteni, hangsúlyozza, hogy R. Daneel robot, Baley pedig ember. Mindannyian egyívásúak vagyunk, morfondírozott Baley. Testben-lélekben. Az áldóját!