Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

— Oké — szólt Baley. — Tudunk itt valahol beszélni?

— Esetleg — felelte lassan Clousarr. — De a műszaknak mindjárt vége. Hagyjuk talán holnapra.

— Holnapig még hosszú a nap. Essünk túl most rajta. — Baley kinyitotta a tárcáját és az élesztőmunkás felé fordította.

De Clousarr keze nem remegett meg; gondosan tovább törülközött:

— Nem tudom, maguknál a rendőrségen mi a szokás — jegyezte meg hűvösen —, de itt nálunk szigorúan betartják az étkezési időket. Vagy 17.00 és 17.45 között eszem, vagy éhen maradok.

— Értem — mondta Baley. — Majd intézkedem, hogy elhozzák a vacsoráját.

— Príma — bólintott Clousarr örömtelen ábrázattal. — Akár egy arisztokratának vagy egy C kategóriás zsarunak. És azután mi jön még? Privát fürdő?

— Maga csak feleljen a kérdéseinkre, Clousarr — figyelmeztette Baley. — A vicceivel a babáját szórakoztassa. Hol beszélhetünk?

— Ha beszélni akarnak, menjünk talán a mázsálóba. Ebben legyen a kedvük szerint. De ami a beszédet illeti, nekem nincs mondanivalóm.

Baley betolta Clousarrt a mázsálóba. Négyszögletes, higiénikusan fehérre mázolt szoba volt, a nagyobb teremtől független (és hatékonyabb) légszabályozó berendezéssel. A falak mentén üveggel körülzárt, elektronikus precíziós mérlegek álltak, amelyeket kizárólag elektromágneses tér révén lehetett működtetni. Baley egyetemi tanulmányai során e mérlegek olcsóbb típusaival már találkozott. Az egyik ittenit mindjárt felismerte: csekély egymilliárd atomot tudott mérni.

— Nem hiszem, hogy egy ideig bárki is bejönne — jegyezte meg Clousarr.

Baley erre csak morgott egyet, azután Daneelhez fordult.

— Légy szíves, intézkedj, hogy küldjenek ide egy vacsorát. És kérlek, várd meg odakint, amíg hozzák.

— A távozó R. Daneel után nézett, majd azt kérdezte: — Maga vegyész?

— Erológus vagyok, ha nincs ellene kifogása.

— Mi a különbség?

Clousarr fensőbbséges ábrázatot vágott.

— A vegyész csak amolyan létologató, bűzmanipulátor. Az erológus meg néhány milliárd ember táplálásához nyújt segédkezet. Én erjesztési szakember vagyok.

— Értem.

— Ez a laboratórium — folytatta Clousarr — a New York-i Élesztő szíve. Nincs egyetlen nap, egyetlen istenverte óra, amikor az üstjeinkben a vállalat összes fajta élesztőiből ne állítanánk elő tenyészetet. Mi ellenőrizzük és szabályozzuk a tápláléktényezővel kapcsolatos követelményeket. Mi kontrolláljuk, hogy jó-e a kitenyésztett fajta. Átalakítjuk öröklött sajátságait, új fajtákat hozunk létre, a rosszakat kigyomláljuk, tulajdonságaikat szétcsoportosítjuk, majd újból összevegyítjük. Az a földieper, amit a New Yorkiak két év óta idényen kívül esznek, barátom, nem földieper, hanem különlegesen magas cukortartalmú és a valódinak megfelelő színű élesztőtenyészet, épp csak egy kis ízesítő hozzáadásával. Itt, ebben a teremben tenyésztettük ki. Húsz esztendővel ezelőtt a Saccharomyces olei Benedictae csak egy undorító, faggyúízű, vacak cserje volt. Ma is faggyúízű, de a zsírtartalmát tizenöt százalékról nyolcvanhét százalékra tornásztuk fel. Ha utazik ma az expresszjáraton, jusson eszébe, hogy azt kizárólag S. O. Benedictae AG-7-tel zsírozzák. Itt kísérleteztük ki, ebben a teremben. Ne hívjon hát vegyésznek. Erológus vagyok.

Baley akarata ellenére is meghátrált Clousarr kérkedő, heves szóáradata előtt. De most közbevágott:

— És hol volt tegnap este tizennyolc és húsz óra között?

Clousarr vállat vont.

— Sétáltam. Szeretek vacsora után járni egyet.

— Ismerősökhöz ment? Vagy szubéterikusba?

— Nem. Csak sétáltam.

Baley összeszorította ajkait. Ha Clousarr szubéterikusba ment volna, akkor ez megmutatkoznék a jegytömbjén. Ha meg valamelyik ismerősénél járt volna, akkor meg kellene neveznie egy férfit vagy nőt, és ezt ellenőrizni lehetne.

— Szóval senki se látta?

— De lehet, hogy látott. Nem tudom.

— És előző este?

— Akkor is sétáltam.

— Tehát egyik estére sincs alibije?

— Ha valami bűnt követtem volna el, biztos uram, akkor lenne. De mért volna nekem szükségem alibire?

Baley a noteszát vizsgálgatta.

— Maga egyszer már állt bíróság előtt. Lázongás miatt.

— Úgy van. Egy R-pofa elment előttem, és én felbuktattam. Ezzel lázongásra szítottam?

— A bíróságnak az volt a nézete. Bűnösnek mondták ki és megbírságolták.

— De ezzel az ügy le van zárva, nem? Vagy újból meg akar bírságoltatni?

— Tegnapelőtt este egy bronxi cipőboltban kisebb zavargás volt. Magát is ott látták.

— Ki látott?

— Magának akkor itt vacsoraideje lett volna. Vacsorázott tegnapelőtt este?

Clousarr habozott, majd megrázta a fejét.

— El volt rontva a gyomrom. Az élesztőtől megesik néha. Még az olyan öreg fiúknál is, mint én.

— Múlt éjjel Williamsburgben is zavargás-féle volt, és ott is látták magát.

— Ki látott?

— Tagadja, hogy mindkét esetnél jelen volt?

— Nem állít semmi olyat, amit tagadhatnék. Hol történtek pontosan ezek az esetek, és ki mondja, hogy látott engem?

Baley erősen az erológus szemébe nézett.

— Maga nagyon jól tudja, miről beszélek. Maga szerintem egy illegális konzervatív szervezetben fontos szerepet tölt be.

— Azt gondol, biztos úr, amit akar. De ez még nem bizonyíték. Ezt valószínűleg maga is tudja — és Clousarr elvigyorogta magát.

— Valószínűleg — felelte Baley, és mereven szembenézett vele. — De majd kiszedjük magából az igazat. — A mázsáló ajtajához lépett, kinyitotta és megkérdezte az odakint türelmesen várakozó R. Daneel-től: — Megjött már Clousarr vacsorája?

— Már jön, Elijah.

— Hozd be majd, kérlek.

R. Daneel egy perc múlva bejött egy fémrekeszekre osztott tállal.

— Tedd le Mr. Clousarr elé, Daneel — mondta Baley. Leült a mérlegfal előtt álló egyik székre, keresztbe rakta lábait, és cipőjét ritmikusan ide-oda lengette. Látta, hogy Clousarr idegesen elhúzódik, amikor R. Daneel leteszi mellé a tálat egy székre.

— Mr. Clousarr — mondta Baley —, bemutatom magának a kollégámat, Daneel Olivaw-t. Daneel kinyújtotta a kezét.

— Jó napot, Francis.

Clousarr egy szót se szólt. És nem is fogadta el Daneel felé nyújtott kezét. A robot csak állt változatlan testtartásban, mire Clousarr lassanként elvörösödött.

— Miért ilyen udvariatlan, Mr. Clousarr? — kérdezte halkan Baley. — Talán méltóságán alulinak tartja, hogy kezet fogjon egy rendőrrel?

— Ha nincs kifogása ellene, éhes vagyok — motyogta Clousarr. Elővett egy zseb-evőeszközkészletet, kihajtotta a villát, leült és az étel fölé hajolt.

— Daneel — mondta Baley —, a barátunk, úgy látszik, megsértődött, mert túl hűvösen viselkedsz vele. De te, ugye, nem haragszol rá?

— Nem én, Elijah — felelte R. Daneel.

— Akkor mutasd meg, hogy nincs harag közöttetek. Tedd a vállára a kezedet.

— Szívesen — mondta R. Daneel, és egyet lépett a férfi felé. Clousarr letette a villát.

— Hát ez meg mi? Mit akar maga?

R. Daneel háborítatlan nyugalommal kinyújtotta a kezét.

Clousarr visszakézből vadul ellökte R. Daneel karját.

— Ne nyúljon hozzám, a fene egye meg! — Felpattant a székről, odábbugrott, és közben felborította a tálat, amely nagy lármával a padlóra esett. Az étel kiömlött.