Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

Csak amikor az utolsó falat élesztődiótortával is végzett, állt fel R. Daneel az íróasztalától, amelyet aznap reggel jelöltek ki neki, és lépett oda hozzá. A detektív kényszeredett pillantással fogadta. — No, mi újság?

— A rendőrfőnök nincs a szobájában — mondta R. Daneel —, és nem is tudják, mikor jön vissza. Szóltam R. Sammynek, hogy odamegyünk, és hogy a rendőrfőnökön kívül senkit se engedjen be.

— De minek nekünk a szobája?

— Nehogy kihallgassák, amit beszélünk. Bizonyára egyetértesz azzal, hogy meg kell fontolnunk a következő lépésünket. Gondolom, a történtek ellenére sem akarod abbahagyni a nyomozást, ugye?

Baleynek épp ez lett volna a leghőbb vágya, de persze nem vallhatta be. Fölállt és elindult a robottal Enderby szobája felé.

— Itt volnánk, Daneel — mondta odabent. — Miről van szó?

— Elijah kollégám — válaszolta a robot —, múlt éjjel óta nem vagy a régi. A szellemi aurád határozottan megváltozott.

Baley agyán szörnyű gondolat cikázott végig.

— Te gondolatolvasó is vagy? — robbant ki belőle. Kevésbé zavaros pillanatában egy effajta lehetőség eszébe se jutott volna.

— Nem. Dehogy vagyok gondolatolvasó — tiltakozott R. Daneel. Baley ijedtsége alábbhagyott.

— Akkor mi az ördögöt beszélsz itt az én szellemi aurámról?

— Ez csak egy egyszerű kifejezés. Olyan érzés leírására használom, amit te nem erezhetsz.

— Mi az az érzés?

— Nehéz megmagyarázni, Elijah. Bizonyára emlékszel rá, hogy engem eredetileg az Űrvárosban az emberi pszichológia tanulmányozására szerkesztettek.

— Igen, tudom. És azáltal tettek alkalmassá a detektívmunkára, hogy egyszerűen belédszerelték az igazságszeretet áramkörét. — Baley meg se próbálta tompítani a hangjából ki csendülő gúnyt.

— Pontosan, Elijah. De az eredeti szerkezetem azért lényegében változatlan maradt. Engem cerebroanalízis céljaira konstruáltak.

— Agyhullámok elemzésére?

— Úgy is mondhatod. Megfelelő vevőkészülék segítségével meg lehet oldani térmérés útján is, nincs szükség közvetlen elektródakapcsolatra. Az én agyam egy ilyen vevőkészülék. Nálatok nem alkalmazzák ezt a módszert?

Baleynek fogalma se volt róla, ezért elsiklott a kérdés felett.

— És ezzel az agyhullámméréssel mit lehet megállapítani? — tudakolta óvatosan.

— Gondolatokat semmiképpen sem, Elijah. Érzelmi villanásokat észlelek, mindenekelőtt elemezni tudom az emberek kedélyállapotát, az alapvető ösztönöket és a szellemi beállítottságot. Például én állapítottam meg, hogy Enderby rendőrfőnök a gyilkosság idején fennálló körülmények között képtelen volna megölni valakit.

— Tehát a te véleményed alapján mentesült a gyanú alól?

— Igen. Ezt minden kockázat nélkül megtehettük. Ebben a vonatkozásban igen megbízható gép vagyok.

Baley agyán újból átcikázott egy gondolat.

— Várj csak! Ezek szerint, ugye, Enderby rendőrfőnök nem is sejtette, hogy cerebroanalizáltátok?

— Teljesen indokolatlan lett volna, hogy megbántsuk érzelmeiben.

— Vagyis te csak ott álltál és nézted őt. Nem kellettek hozzá gépek, se elektródák. Se ionok, se diagrammok.

— Persze hogy nem. Én önállóan működő egység vagyok.

Baley bosszúsan harapott az alsó ajkába. Ez volt az utolsó ellentmondás, az egyetlen fennálló rés, amelyen át még egy kétségbeesett kísérletet tehetett volna, hogy a bűntényt az Űrváros nyakába varrja.

R. Daneel azt mondta, hogy a rendőrfőnökön cerebroanalízist végeztek, de egy órával később maga a rendőrfőnök szemmel láthatólag teljes őszinteséggel jelentette ki, hogy nem ismeri ezt a fogalmat. Holott nincs olyan ember, pláne gyilkossággal vádolva, aki az elektródákkal és diagrammokkal végzett, testet-lelket megrázó elektroenkephalografikus méréseken túlesne anélkül, hogy egy életre szóló tapasztalatot ne szerezzen a cerebroanalízis mibenlétéről.

Ez az ellentmondás most feloldódott. A rendőrfőnököt cerebroanalizálták, de tudtán kívül. R. Daneel igazat mondott, és igazat mondott a rendőrfőnök is.

— No és az én cerebroanalízisemből mit tudtál meg? — firtatta éles hangon Baley.

— Hogy nyugtalan vagy.

— Óriási felfedezés! Persze, hogy nyugtalan vagyok.

— Igen, de pontosabban megfogalmazva: ez a nyugtalanság a benned dúló ellentétes indítékok összecsapásából ered. Egyfelől a hivatásod elvei iránti odaadás arra ösztökél, hogy tüzetesen megvizsgáld azoknak a földlakóknak összeesküvését, akik tegnap este nyomon követtek bennünket, de ugyanakkor egy hasonlóan erős indok az ellenkező irányba taszít. Ennyit világosan ki lehet olvasni az agysejtjeid elektromos teréből.

— Agysejtjeim!... Ostobaság! — heveskedett Baley. — Ide figyelj, megmondom én neked, miért nincs értelme kivizsgálni ezt a te úgynevezett összeesküvésedet. Mert semmi köze a gyilkossághoz. Eleinte azt hittem, lehet köze hozzá. Beismerem, hogy így volt. Tegnap az étkezőben azt hittem, veszélyben vagyunk. De mi történt? Követtek minket, a szalagokon egykettőre nyomunkat vesztették, és kész. Ez nem lehetett jól szervezett, mindenre elszánt emberek műve. A saját fiam könnyűszerrel kiderítette, hol lakunk — folytatta. — Egyszerűen felhívta a főkapitányságot. Még csak igazolnia se kellett magát. A mi drágalátos összeesküvőink is megtehették volna ugyanezt, ha valóban meg akartak minket támadni.

— És nem akartak?

— Nyilvánvaló, hogy nem. Ha lázadást szándékoznak szítani, megtehették volna a cipőboltban, ehelyett azonban szép engedelmesen meghátráltak egyetlen ember és egyetlen robbantópisztoly elől. Egyetlen robot és egyetlen robbantópisztoly elől, holott tudniuk kellett, hogy nem volnál képes tüzelni, hiszen felismerték, hogy mi vagy. Ezek a konzervatívok ártalmatlan, ütődött népség. Te ezt nem tudhattad, de én igen. És azonnal rá is jöttem volna, ha emiatt az ügy miatt nem támadnak holmi... bolond, melodramatikus gondolataim. És azt is megmondhatom neked, hogy miféle emberekből lesznek a konzervatívok. Azokból a puhány ábrándozókból, akik az itteni életet túlságosan nehéznek találják, és elmerülnek egy sohase létezett, idealizált múltban, Ha ezt a mozgalmat az egyes emberekhez hasonlóan cerebroanalizálni tudnád, kiderülne, hogy éppoly kevéssé képesek a gyilkosságra, mint Julius Enderby.

— Ezt a megállapításodat — válaszolta lassan R.

Daneel — szó szerinti értelemben nem fogadhatom el.

— Miért nem?

— Mert a pálfordulásod túl hirtelen következett be. Amellett vannak itt bizonyos ellentmondások is. Dr. Gerrigellel jóval vacsora előtt megállapodtál a mai találkában. Holott akkor még nem tudtál az ételzsákomról, és így nem gyanúsíthattál a gyilkossággal. De ha így van, miért akartál beszélni vele?

— Már akkor is gyanúsítottalak.

— És múlt éjjel álmodban beszéltél. Baley szeme tágra nyílt.

— Mit mondtam?

— Csak azt ismételgetted, hogy „Jessie”. Azt hiszem, a feleségedre céloztál.

A detektív megfeszült izmai fellazultak.

— Lidércálmom volt — mondta bizonytalanul. — Tudod, mi az?

— Személyes tapasztalatból persze nem tudom. De az értelmező szótár szerint rossz álmot jelent.

— És azt tudod, hogy mi az az álom?

— Erre nézve is csak az értelmező szótár meghatározását ismerem. Eszerint a valóság illúziója, amely a tudatos gondolkodás időleges szünetelése közben jelentkezik, amikor — ahogy ti mondjátok — alusztok.