Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

— Azt hiszem, igaz.

— És tudnának olyan robotot is gyártani, amelyről mindennapi körülmények között fel se lehetne ismerni, hogy nem ember?

Gerrigel homlokát ráncolva latolgatta a kérdést.

— Véleményem szerint, igen, Mr. Baley. De rettenetesen költséges volna, és nem hinném, hogy kifizetődnék.

— És el tudja képzelni — folytatta könyörtelenül Baley —, hogy olyan robotot is tudnának készíteni, amellyel még önt is megtéveszthetnék, vagyis elhinné róla, hogy ember?

A robotikus megint kuncogott.

— Ó, kedves Mr. Baley, ezt azért kétlem. Nagyon kétlem. Egy robotnak nem csak egyszerűen a külsejéből...

Dr. Gerrigelbe a mondat közepén belefagyott a szó. Lassan R. Daneel felé fordult, és rózsaszínű arca halotthalvánnyá vált.

— Ó, egek — suttogta —, egek! — Kinyújtotta a kezét, és óvatosan megtapintotta R. Daneel arcát. Az nem moccant, nyugodtan nézett a robotikusra. — Egek — ismételte dr. Gerrigel, és hangja már-már elcsuklott a zokogástól, — Maga robot!

— Elég hosszú ideig tartott, amíg rájött — jegyezte meg szárazon Baley.

— Nem voltam rá felkészülve. Ehhez hasonlót még sohase láttam. Űrországi gyártmány?

— Igen — válaszolta Baley.

— Most már nyilvánvaló. A testtartása. A beszédmódja. Nem egészen tökéletes utánzat.

— De azért elég jó, nem?

— Ó, csodás. Kétlem, hogy első pillantásra bárki is felismerné a csibészt. Nagyon hálás vagyok önnek, hogy összehozott vele. Szabad megvizsgálnom? — A robotikus mohón talpra ugrott.

De Baley elébe tartotta a karját.

— Kérem, doktor úr, egy pillanatra. Előbb intézzük el a gyilkosság ügyét.

— Hát nem csak mese volt? — Dr. Gerrigel nem is próbálta leplezni keserű csalódottságát. — Azt hittem, az egész csak egy trükk, hogy elterelje a figyelmemet, és lássa, meddig tud bolonddá tenni...

— Nem volt trükk, dr. Gerrigel. Most azt mondja meg nekem, kérem, ha egy ilyen emberszabású robotot, mint ez itt, kifejezetten azzal a szándékkal készítenek, hogy embernek tartsák, nem szükségszerű-e, hogy az agya is az emberéhez minél hasonlóbb sajátoságokkal rendelkezzék?

— De igen. Feltétlenül.

— Nagyon helyes. És az nem lehetséges, hogy egy ilyen emberszabású agyvelőre nem érvényes az első törvény? Talán véletlenül nem építették bele. Ön azt mondja, nem ismerjük az elméletet. De maga a tény, hogy nem ismerjük, még nem zárja ki, hogy a konstruktőrök esetleg ráhibázzanak egy olyan agyra, amely nincs alávetve az első törvénynek. Hiszen nem tudják, hogy lehet egy ilyen hibát elkerülni.

Dr. Gerrigel határozottan megrázta a fejét.

— Nem, nem. Ez lehetetlen.

— Biztos ebben? A második törvény érvényességét persze kipróbálhatjuk. Add ide a robbantópisztolyodat, Daneel.

Baley nem vette le szemét a robotról. És közben alaposan megmarkolta a magáét, amely az oldalánál lapult.

— Tessék, Elijah — mondta nyugodtan R. Daneel, és csövénél fogva Baley felé nyújtotta a pisztolyát.

— Egy detektívnek — jegyezte meg Baley — sosem szabad elhagynia a fegyverét, a robotok azonban kötelesek engedelmeskedni az embernek.

— Kivéve, Mr. Baley — tette hozzá Gerrigel —, ha épp az engedelmességükkel sértenék meg az első törvényt.

— Tudja azt, doktor úr, hogy Daneel egy csoport fegyvertelen férfira és nőre rászegezte a pisztolyát, sőt lelövéssel fenyegette meg őket?

— De nem lőttem — mondta R. Daneel.

— Ez igaz, csakhogy már maga a fenyegetőzés is elég szokatlan. Nem, doktor úr? Dr. Gerrigel az ajkába harapott.

— Ennek megítéléséhez ismernem kellene a körülményeket. Első hallásra mindenesetre szokatlannak tartom.

— Akkor vegye figyelembe még a következőket. R. Daneel a gyilkosság alkalmával annak színhelyén tartózkodott, és ha kizárjuk annak lehetőségét, hogy egy földi ember fegyveresen átvágjon a szabad térségen, a gyilkosság színhelyén levő összes személyek közül csakis Daneel rejthette el a fegyverét.

— Mit ért azon, hogy elrejthette a fegyverét?

— Mindjárt megmagyarázom. A fegyvert, amellyel a gyilkosságot elkövették, nem találták meg. A gyilkosság színhelyét alaposan átkutatták, de semmit se találtak. De hát mégse szívódhatott fel. Csak egyetlen helyen lehetett, mégpedig olyan helyen, amelyre senki se gondolt.

— Hol, Elijah? — kérdezte R. Daneel. Baley előkapta pisztolyát, és csövét a robotra szegezte.

— Az ételzsákodban — mondta. — Az ételzsákodban, Daneel!

— Ez tévedés — mondta nyugodtan R. Daneel.

— Igen? Nos, bízzuk a doktor úrra a döntést. Dr. Gerrigel!

— Tessék, Mr. Baley. — A robotikus szeme, amely eddig vadul cikázott a detektív és a robot között, aszerint, hogy melyikük beszélt, most az emberen pihent meg.

— Azért kértem önt ide, hogy hitelt érdemlő elemzést kapjak erről a robotról. Intézkedem, hogy igénybe vehesse a City Szabványügyi Hivatalának laboratóriumát. Ha bármi olyan műszerre volna szüksége, amellyel ott nem rendelkeznek, megszerzem önnek. Szeretnék gyors és határozott választ kapni. Költség és fáradság nem számít.

Baley felállt. Szavai elég nyugodtan hangzottak, de ő maga érezte a mögöttük rejtőző, egyre fokozódó idegességét. Ebben a pillanatban szinte úgy érezte, ha torkon ragadhatná dr. Gerrigelt és kikényszeríthetné belőle a remélt választ, nem érdekelné semmiféle tudományos vizsgálat.

— Nos, dr. Gerrigel?

Dr. Gerrigel idegesen elkuncogta magát.

— Ó, kedves Mr. Baley, ehhez nekem nincs szükségem laboratóriumra.

— Hogyhogy? — nézett rá nyugtalanul Baley. Érezte, hogy izmai megfeszülnek, és egész teste rángatózik.

— Az első törvény érvényességét nem nehéz ellenőrizni. Igaz, eddig erre sose volt szükségem, de a vizsgálat egészen egyszerű.

Baley nagy lélegzetet vett, majd lassan kiengedte tüdejéből a levegőt.

— Megmagyarázná, mit ért ezen? Azt akarja mondani, hogy akár itt is el tudja végezni a vizsgálatot?

— Igen. Természetesen. Nézze, Mr. Baley, hadd mondjak egy hasonlatot. Ha orvos volnék és meg akarnám mérni valakinek a vércukrát, ehhez vegyészeti laboratóriumra volna szükségem. Ha meg akarnám állapítani az alapanyagcsereértékét, ellenőrizni kívánnám a kéregfunkcióit vagy meg szeretném vizsgálni a génjeit, hogy nincsenek-e valamiféle vele született működési zavarai, ehhez bonyolult műszerekre volna szükségem. De annak megállapításához, hogy vak-e az illető, csak egyszerűen elhúzom a kezemet a szeme előtt, ahhoz pedig, hogy tudjam, halott-e, csak kitapintom az érverését. Mindezzel azt akarom mondani, hogy minél fontosabb tulajdonságok vizsgálatáról van szó, annál egyszerűbb műszerekre van szükség. És ez érvényes a robotokra is. Az első törvény alapvető tulajdonság. Mindenre kihat. Ha nem állna fenn, a robot egész sereg tekintetben szembeszökően hibás reakciókat mutatna.

Magyarázat közben elővett egy lapos, fekete tárgyat, amely egy kis könyvnézőkében végződött. Kopott orsóját belehelyezte az aljzatba, aztán előhalászott egy stopperórát meg egy sorozat fehér lapocskát, amelyek valamiféle logarlécnek látszó szerszámmá illeszkedtek össze. Három önállóan mozgó skála volt rajta, jelöléseihez hasonlót Baley — emlékezete szerint — még sose látott.

Dr. Gerrigel a könyvnézőkére koppintott, és arcára kiült az előbbi halvány mosoly, mintha az előtte álló kísérlet jókedvre derítette volna.