Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

— Amikor tegnap este Elijah felesége, Jessie eltávozott hazulról — válaszolta R. Daneel —, még igen barátságosan viselkedett velem. Egészen nyilvánvalóan semmi oka sem volt feltételezni rólam, hogy ne ember volnék. De visszatérve már tudta, hogy robot vagyok. Kézenfekvő gondolat volt, hogy ezt a felvilágosítást valahol a lakáson kívül szerezte. Ebből viszont az következik, hogy a tegnap éjjel Elijah-val folytatott beszélgetésünket kihallgatták. Mert igazi mivoltom titka semmilyen más módon nem válhatott köztudomásúvá. Elijah azt mondta nekem — folytatta —, hogy a lakása kellőképpen hangszigetelt. Mi meg halkan beszélgettünk. Ezért közönséges hallgatózásról nem lehetett szó. Az viszont köztudomású, hogy Elijah detektív. Mármost ha a Cityben létezik egy olyan összeesküvő társaság, mely kellő szervezettséggel végre tudta hajtani dr. Sarton meggyilkolását, akkor feltehetőleg azzal is tisztában vannak, hogy a gyilkosság ügyében Elijah vezeti a nyomozást. Ezért fennállt a lehetősége, sőt a valószínűsége annak, hogy a lakását kémsugarakkal figyelik. Amikor Elijah és Jessie lefeküdtek — fejtegette tovább R. Daneel —, a lakást, amennyire tudtam, átkutattam, de nem találtam semmiféle adókészüléket. Ez még bonyolultabbá tette a dolgot. Fókuszolt kettőssugárral efféle trükköt ugyan adó nélkül is végre lehet hajtani, de ehhez meglehetősen komplikált berendezésre van szükség. A helyzet elemzése során arra a következtetésre jutottam, hogy az egyetlen hely, ahol egy City-lakó háborítás vagy kérdőrevonás veszélye nélkül úgyszólván mindent megtehet, a mosdóhelyiség. Ott még egy kettőssugár-berendezést is felállíthat. A mosdóhelyiségekre vonatkozólag az illemszabályok olyannyira tartózkodó viselkedést írnak elő, hogy a többiek még csak rá se néznének az illetőre. A körzeti mosdóhelyiség pedig egészen közel fekszik Elijah lakásához, úgyhogy a távolsági tényező számításon kívül hagyható. Még egy hordozható típus is megfelel a kívánt célnak. Ezért kimentem a mosdóhelyiségbe, hogy körülnézzek.

— És találtál valamit? — vágott közbe Baley.

— Semmit, Elijah. Kettőssugár-berendezésnek még a nyomát se láttam.

— Nos, Mr. Baley, ezt elfogadható magyarázatnak tartja? — kérdezte dr. Fastolfe.

Baley közben teljesen visszanyerte önbizalmát.

— Elfogadhatónak talán igen, de attól, hogy teljesen kielégítő legyen, kilométerekre van. Mert azt ő nem tudja, hogy a feleségem elmondta nekem, hol és mikor szerezte az információit. Alighogy elment hazulról, megtudta, hogy a vendégünk robot. Sőt, ez a hír akkor már órák óta szájról szájra járt. Így hát az, hogy ő robot, nem a mi tegnap esti beszélgetésünk lehallgatása útján szivárgott ki.

— De szerintem — jegyezte meg dr. Fastolfe — arra nézve mégis magyarázatot kaptunk, miért ment ki tegnap éjjel R. Daneel a mosdóhelyiségbe.

— Csakhogy közben felmerült egy újabb kérdés, amelyre nem kaptunk magyarázatot! — replikázott hevesen Baley. — Mikor, hol és hogyan szivárgott ki a hír, hogy egy robot van a Cityben? Tudomásom szerint erről csak ketten tudtunk, Enderby rendőrfőnök meg jómagam, mi pedig senkinek se mondtuk el. Tudott erről bárki más a rendőrségen, főnök?

— Nem — válaszolta izgatottan Enderby. — Még a polgármester se. Csak mi ketten és dr. Fastolfe.

— Meg ő — mondta Baley, R. Daneelre mutatva.

— És én árultam volna el? — kérdezte R. Daneel.

— Miért ne?

— De hisz egész idő alatt veled voltam, Elijah.

— Nem voltál! — kiáltotta hevesen Baley. — Én egy félóráig vagy még tovább a mosdóhelyiségben voltam, mielőtt hazamentünk. Ez idő alatt még a színét se láttuk egymásnak. Ekkor léptél te érintkezésbe a Cityben levő szervezeteddel.

— Miféle szervezettel? — kérdezte dr. Fastolfe.

— Miféle szervezettel? — visszhangozta szinte egyidejűleg Enderby rendőrfőnök.

Baley fölállt a székéről, és szembefordult a trimenzionális vevőkészülékkel.

— Kérlek, főnök, jól figyelj ide. És szólj, ha valami nem stimmel. Gyilkosság hírét jelentik, furcsa véletlen folytán épp akkor, amikor te az Űrvárosban vagy, hogy találkozz a meggyilkolt emberrel. Mutatnak neked egy állítólagosan emberi holttestet, de ezt időközben eltűntetik, úgyhogy tüzetesebben már nem lehet megvizsgálni. Az űrlakók azt állítják, hogy a gyilkosságot földi ember követte el, jóllehet ilyen vádat csak annak a feltételezésével emelhetnek, hogy egy City-lakó éjnek idején egyedül elhagyta a várost és a szabad térségen átvágva bement az Űrvárosba. Nagyon jól tudod, hogy ez mennyire valószínűtlen. Ezekután elküldenek egy állítólagos robotot a Citybe, sőt ragaszkodnak a kiküldéséhez. A robotnak az az első dolga, hogy lelövéssel fenyeget emberi lényeket. A második lépése pedig az, hogy szárnyra bocsátja a hírt: űrrobot van a Cityben. És ez a hír annyira minden részletre kiterjedő, hogy Jessie szavai szerint még azt is tudták, hogy a robot a rendőrséggel dolgozik együtt. Következésképpen hamarosan azt is tudni fogják, hogy ez a robot volt az, aki fegyvert emelt a tömegre. És talán az élesztőüzemek környékén meg a Long Island-i hidroponikus üzemekben máris szájról szájra adják a hírt, hogy egy gyilkos robot mászkál szabadon a Cityben.

— Ez lehetetlen... Lehetetlen... — nyögte Enderby.

— Egyáltalában nem lehetetlen. Sőt, épp ez történik, főnök. Nem látod? A Cityben igenis működik egy összeesküvő banda, de az Űrvárosból kapja az irányítást. Az űrlakók azt akarják, hogy gyilkosságról adhassanak hírt. Lázadást akarnak kelteni. Azt akarjak, hogy a tömeg támadást intézzen az Űrváros ellen. Minél rosszabbra fordul a helyzet, annál előnyösebb számukra: jöhetnek az űrhajók és elfoglalhatják a cityket.

— Erre már lett volna ürügyünk huszonöt esztendővel ezelőtt, a sorompó-zavargások idején — jegyezte meg elnéző mosollyal Fastolfe.

— Akkor még önök nem voltak felkészülve. De most már igen. — Baley szíve vadul kalimpált.

— Eléggé bonyolult összeesküvést tulajdonít nekünk, Mr. Baley. Ha el akarnánk foglalni a Földet, ezt sokkal egyszerűbben végre tudnánk hajtani.

— Ez nem olyan biztos, dr. Fastolfe. Az ön állítólagos robotja elmondta nekem, hogy az űrországokban a Földet illetően korántsem egységes a közvélemény. És szerintem ez egyszer igazat mondott. Egy nyílt támadást az űrországok esetleg nem néznének jó szemmel. Ezért feltétlenül szükség van valamilyen incidensre. Alapos felháborodást keltő incidensre.

— Mondjuk egy gyilkosságra, igaz? Erről beszél, ugye? De azt elismeri, hogy ez csak valamilyen látszatgyilkosság lehet. Mert remélem, azt mégse tételezi fel rólunk, hogy egy ilyen incidens kedvéért megölnénk magunk közül valakit?

— Dr. Sarton képmására csináltak egy robotot, robbantópisztollyal ledurrantották és a maradványait megmutatták Enderby rendőrfőnöknek.

— És ekkor — mondta dr. Fastolfe —, miután R. Daneelt felhasználtuk dr. Sarton megszemélyesítésére egy látszatgyilkosságban, mi egyebet tehettünk volna, mint hogy felhasználjuk dr. Sartont R. Daneel megszemélyesítésére a látszatgyilkosság látszatnyomozásában.

— Pontosan így történt. Ezt olyan tanú füle hallatára mondom, aki a maga testi valóságában nincs jelen, és így nem lehet kioltani az életét. És aki elég fontos személyiség ahhoz, hogy a City kormányzata, sőt Washington is hitelt adjon a szavának. Ismerjük az önök szándékait és felkészülünk a várható lépéseikre. Kormányunk, ha szükségesnek mutatkozik, közvetlenül tájékoztatni fogja az önök népét, feltárja előtte a való helyzetet. Kétlem, hogy egy efféle bolygóközi gyalázatosságot eltűrnének. Fastolfe megcsóválta a fejét.