Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

— Ez gonosz cselekedet volt. Persze, a modern időkben Nabóttal sokkal egyszerűbben el lehetett volna bánni. Ha a City vagy akár valamelyik régi állam akarta volna megszerezni a birtokát, bírósági határozattal távolította volna el, legfeljebb szükség esetén hatóságilag kilakoltatja, de a méltányosnak mondott árat akkor is kifizette volna neki. Akháb király ilyen eszközökhöz nem folyamodhatott. Ennek ellenére Jezebel csúnyán járt el. Egyetlen mentsége, hogy Akháb testileg-lelkileg belebetegedett a dologba, és Jezebel úgy vélte, a király iránti szerelme előbbre való Nabót javánál. Ismétlem, Jezebel a hűséges feleség mintaképe...

Jessie kivörösödött arccal, mérgesen felpattant:

— Gonosz vagy és utálatos!

Baley megrökönyödve nézett rá:

— Mit követtem el? Mi bajod?

Jessie azonban, válaszra se méltatva őt, elment hazulról, és az estét meg a fél éjszakát a szubéterikus videókban töltötte, ingerülten vándorolt egyik teremből a másikba, és felhasználta két havi járandóságát (ráadásul a férjéét is).

Hazatérve Baleyt még ébren találta, de nem volt számára semmi mondanivalója.

Később — sokkal később — Baley ráeszmélt, hogy Jessie életének egyik fontos elemét zúzta szét. Neve valami ingerlően gonoszát jelképezett az asszony számára. És ez a gonosz valami csodálatos ellentétet képezett az ő túlságosan is tisztes, puritán múltjával. A feslettség aromájával lengte körül, és Jessie ezt imádta.

Most pedig mindez szertefoszlott. Soha többé nem említette teljes nevét, se Lije-nak, se barátainak, sőt talán — már amennyire ezt Baley tudhatta — önmagának se. Jessie lett, és ezúttal így is írta alá a nevét.

Ahogy múltak a napok, Jessie kezdett ismét tudomást venni Lije-ról, egy-két hét múlva pedig helyreállt köztük a régi békesség, és ha néhanapján veszekedtek is, ez sohase érte el ennek az egyetlen fájdalmas esetnek hevességét.

Csak egyszer célzott még az asszony erre az epizódra: terhességének nyolcadik hónapjában. Addigra már kilépett munkahelyéről — az A-23 számú körzeti étkezőben volt konyhafőnök-helyettes —, és a megszokottnál több szabad idejét azzal ütötte agyon, hogy készült a kicsi érkezésére. Egyik este így szólt:

— Bentley hogy tetszene neked?

— Mit mondasz, drágám? — Baley felpillantott az iratcsomóból, amelyet itthoni munkára hozott magával. (Kénytelen volt különmunkát vállalni, hisz hamarosan még egy éhes száj lesz a családban; Jessie nem kapott már fizetést, az ő előléptetése pedig valamilyen körmölést nem igénylő beosztásba változatlanul a jövő zenéje volt.)

— Úgy értem, ha fiú lesz. Hogy tetszene, ha Bentley-nek hívnánk?

Baley lebiggyesztette a szája sarkát:

— Bentley Baley? Nem gondolod, hogy egy kicsit egyformán hangzanak?

— Nem hiszem. Lendületesnek érzem. És különben is, ha idősebb lesz, bármikor választhat egy neki tetsző második keresztnevet.

— Hát, részemről rendben van.

— Biztos? Azt akarom mondani... talán szívesebben vennéd, ha Elijah-nak hívnák?

— Hogy ifjabb Elijah Baley legyen? Szerintem ez nem jó ötlet. Majd ő Elijah-nak nevezheti a fiát, ha akarja.

— Csak még egyet szeretnék... — kezdte Jessie, de aztán nem folytatta.

Egy idő után Lije fölpillantott:

— Mi az, amit szeretnél?

Jessie nem nézett egyenesen a férje szemébe, de azért kellő határozottsággal kérdezte:

— Ugye, Bentley nem bibliai név?

— Nem — felelte Baley. — Egész biztos, hogy nem.

— Akkor jól van. Mert nem akarok bibliai nevet választani.

És többé nem is idézték fel ezt az epizódot, egészen addig a napig, amikor Elijah Baley hazavitte magával a robot Daneel Olivaw-t, amikor már több mint tizennyolc éve voltak házasok, és amikor a fiúk, Bentley Baley (anélkül, hogy második keresztnevet választott volna) már tizenhatéves múlt.

Baley megállt a nagy, kétszárnyú ajtó előtt, amelyen jókora betűkkel FÉRFIMOSDÓ felírás ragyogott. Alatta pedig kisebb betűkkel ez állt: 1/a-1/e alkörzetek. Majd közvetlenül a kulcslyuk fölött még kisebb betűkkel: A kulcs elvesztése esetén azonnal értesítendő a 27—101—51.

Egy ember surrant el Baley mellett. Egy alumíniumdarabkát illesztett a kulcslyukba, majd bement. Az ajtót becsukta maga mögött, esze ágába se volt, hogy nyitva tartsa Baley számára. És ha így tesz, Baley mélyen megsértődött volna. Az emberekbe beidegződött a szokás, hogy a mosdóhelyiségben és annak közvetlen környékén egyszerűen nem vesznek tudomást egymás jelenlétéről. Baley a házastársi bizalmas kapcsolat egyik érdekes megnyilvánulásaként tartotta számon Jessie-nek azt a kijelentését, hogy a női mosdóhelyiségben teljesen más szokás dívik.

Jessie ilyesmiket mondott:

— Ma találkoztam a mosdóban Josephine Greely-vel, és azt mesélte...

A hivatali ranglétrán való előmenetel egyik hátrányos következménye volt, hogy amikor Baleyék engedélyt kaptak a hálószobájukban levő kis mosdó üzembehelyezésére, ennek Jessie társadalmi élete egyenesen kárát látta.

Baley most nem tudta teljesen leplezni zavarát.

— Kérlek, várj meg itt kint, Daneel.

— Meg akarsz mosakodni? — kérdezte R. Daneel.

Baley összerezzent. A fene egye meg ezt a robotot, gondolta magában. Ha már mindenre kioktatták, amit az acélvárossal kapcsolatban tudni kell, miért nem tanították meg egy kis jómodorra is? És én leszek a felelős, ha bárkinek ilyesféle kérdéseket tesz fel.

— Lezuhanyozok. Később, este felé nagy a zsúfoltság. Sok időt elvesztegetnék. Ha meg most rögtön elintézem, az egész esténk szabad.

R. Daneel arcán változatlan nyugalom ült.

— A társadalmi szokások úgy írják elő, hogy idekint várakozzam? — kérdezte.

Baleyn még nagyobb zavar lett úrrá.

— Miért mennél be, ha... nincs rá semmi okod?

— Ó, értem. Persze, persze. De azért, Elijah, az én kezem is bepiszkolódik, és szeretném megmosni.

— Baley elé tartotta a kezét. Rózsaszínű, sima tenyere, amelyet szabályszerű vonalak árkoltak, minden szempontból tökéletes mestermunkára vallott, és olyan tiszta volt, amilyennek lennie kellett.

— Tudod, a lakásunkban is van mosdó — jegyezte meg Baley, de csak úgy közömbösen, hiszen egy robot előtt hiábavaló dolog lett volna felvágni.

— Köszönöm a szívességedet. De végeredményben, gondolom, mégis okosabb volna, ha ide mennék be. Ha már itt vagyok közöttetek a Földön, leghelyesebb, ha minél inkább alkalmazkodom a szokásaitokhoz és viselkedésetekhez.

— Hát akkor gyere.

A mosdó belsejének derűs ragyogása éles ellentétben állt a Cityben általánosan uralkodó szorgos utilitarizmussal, de hatása ezúttal nem jutott el Baley tudatáig.

— Tán egy félórába telik — suttogta Daneelnek.

— Várj meg. — Már elindult, de aztán visszajött, és még hozzáfűzte: — Ide figyelj, ne beszélj senkihez, és ne is nézz senkire! Itt ez a szokás.

Gyorsan körülnézett, hogy meggyőződjék, nem figyelt-e fel valaki már erre a párszavas beszélgetésre is, és nem találkozik-e a szeme megrökönyödött pillantásokkal. Szerencsére az előtérben nem tartózkodott senki, amellett ez végül is csak az előtér volt.

Végigsietett rajta, kissé illetlennek érezve magát, majd elhaladt a közös termek mellett, és a privátfülkékhez ért. Öt esztendővel ezelőtt kapott jutalmul egy ilyen fülkét, elég nagyot ahhoz, hogy egy zuhanyozó, egy kis mosógép és más szükséges dolgok elférjenek benne. Még egy kis vetítő is állt itt, amelyet híradófilmekre lehetett behangolni.