Isaac Asimov - Acélbarlangok (Gyilkosság az Űrvárosban)

A következő pohár puncsot együtt itták meg, és Lije mindjárt jobban érezte magát.

— Jessi. — Ízlelgette a lány nevét. — Szép név. Megengedi, hogy így szólítsam?

— Hát persze. Ha kedvére van. Tudja, minek a rövidítése?

— Jessica?

— Sose fogja kitalálni.

— Hát másra nem is tudok gondolni.

— Jezebel a teljes nevem — nevetett huncutul a lány.

Ez aztán felkeltette Baley érdeklődését. Letette a poharát.

— Tényleg?

— Becsszóra. Nem tréfálok. Jezebel a hivatalos nevem. Ez szerepel minden okmányomon. A szüleimnek tetszett a hangzása.

Nagyon büszke volt rá, jóllehet senkihez e kerek világon nem illett kevésbé a Jezebel név.

— Az én nevem pedig Elijah — mondta Baley komolyan. — Mármint a teljes nevem.

Úgy látszik, ez semmit se mondott a lánynak.

— Elijah Jezebel halálos ellensége volt — magyarázta a fiú.

— Igazán?

— Igen. A Bibliában.

— Ó! Ezt nem tudtam. Milyen vicces. Remélem, ez nem jelenti azt, hogy az életben is ellenségemnek kell lennie.

Ez az első perctől kezdve szóba se jöhetett. Nevüknek e furcsa találkozása tette, hogy Baley rögtön többet látott a lányban, mint egy kedves teremtést a puncsostál mellett. Később vidámnak, gyengéd szívűnek, sőt végül csinosnak is találta. Különösen a vidámságát becsülte. A maga gunyoros életszemléletének szüksége volt kiegyensúlyozó erőre.

És Jessie, úgy látszik, nem bánta hosszú, komoly arcát.

— Ó, egek — mondta —, mit számít az, hogy mindig úgy nézel ki, mint aki citromba harapott? Én tudom, hogy valójában nem vagy savanyú, és azt hiszem, ha örökké vigyorognál, mint egy fakutya, ahogy én, egyszerűen szétpukkadnánk, mihelyt együtt vagyunk. Te csak maradj olyan, Lije, amilyen vagy, engem meg tarts vissza attól, hogy jókedvemben elrepüljék.

Ő maga meg attól tartotta vissza Baleyt, hogy örök mélabúba süllyedjen. Lije egy kis családi lakásért folyamodott, és meg is kapta feltételesen, arra az esetre, ha megnősül.

— Hajlandó volnál úgy intézni a dolgokat, hogy kikerülhessek a legényotthonból, Jessie? — kérdezte a lánytól, amikor megmutatta neki a lakást. — Nem szeretek ott élni.

Éppenséggel nem volt valami túl romantikus leánykérés, de Jessie-nek tetszett.

Baley csak egyetlen alkalomra emlékezett, amikor Jessie-t cserbenhagyta megszokott jókedve, és akkor is a nevéről volt szó. Házasságuk első évében történt, Bentley még nem született meg. Mi több: épp abban a hónapban, amikor Jessie másállapotba került. (Az intelligenciahányadosuk, genetikai értékszámuk, valamint Lije rendőrségi állása két gyerekre jogosította fel őket, akik közül az egyiknek fogamzása házasságuk első évére eshetett.) Lehet, mondta magában Baley, amikor visszagondolt az esetre, hogy részben épp a terhesség volt az oka Jessie szokatlan szeszélyességének.

Jessie egy idő óta kissé zsörtölődött Baley állandó túlórázása miatt.

— Olyan kellemetlen — mondta —, hogy nap mint nap egyedül kell vacsoráznom az étkezőben. Baley fáradt volt és rosszkedvű.

— Miért volna kellemetlen? — kérdezte. — Hisz találsz ott épp elég rendes, nőtlen fiatalembert. Jessie persze azonnal felpaprikázódott:

— Azt hiszed, Lije Baley, hogy nem tudnám meghódítani bármelyiket?

Talán csak fáradt volt, talán az dühítette, hogy az iskolatársa. Julius Enderby megint egy fokkal feljebb lépett a C kategóriában, ő pedig nem. Vagy talán egyszerűen elunta már, hogy Jessie örökké a bibliai névadóját próbálja utánozni, holott nem is hasonlít rá és sohase válhat hozzá hasonlóvá. Bárhogy is volt, csípős hangon válaszolt:

— Talán igen, de mégse hiszem, hogy ilyesmivel próbálkoznál. Szeretném, ha elfelejtenéd a neved, és megelégednél azzal, amilyen vagy.

— Olyan vagyok, amilyen akarok.

— Azzal, hogy Jezebel próbálsz lenni, nem jutsz semmire. És különben is, ha tudni akarod az igazat, a név nem is azt jelképezi, amire te gondolsz. A bibliai Jezebel hűséges feleség volt és a saját meggyőződése szerint tisztességes asszony. Nem tudunk róla, hogy szeretőket tartott volna, nem rúgott ki a hámból, és semmiféle erkölcsi szabadosságokat nem engedett meg magának.

Jessie haragosan rámeredt:

— Ez nem igaz! Hallottam azt a kifejezést, hogy „kimázolt Jezebel”, és tudom, mit jelent.

— Te azt csak hiszed. Figyelj ide. Amikor Jezebel férje, Akhab király meghalt, a fia, Jórám ült a trónra. Egyik vezére, Jéhu azonban fellázadt ellene és megölte. Ezután Jéhu Jezréelbe lovagolt, ahol az öreg anyakirályné, Jezebel székelt. Mikor a királyné hírét vette Jéhu érkezésének, rögtön tudta, hogy más szándéka nem lehet, mint hogy megölje őt is. És ekkor a büszke, bátor királyné kifestette az arcát, felöltötte legszebb ruháját, hogy gőgösen, dacosan nézzen szembe gyilkosával. Jéhu pedig kidobatta a palota ablakán, de szerintem szépen halt meg. És az emberek ezért beszélnek kimázolt Jezebelről, akár tudják mit jelent, akár nem.

Másnap este Jessie halk hangon így szólt:

— Olvasgattam a Bibliát, Lije.

— Mit mondasz? — Baley egy pillanatig valóban nem tudta, mit gondoljon.

— Elolvastam a Jezebelről szóló részt.

— Ó, Jessie. Igazán sajnálom, hogy megbántottalak érzéseidben. Gyerekes dolog volt.

— Nem! — Jessie eltolta férje kezét, leült a díványra, hidegen, mereven, korlátot állítva kettejük közé. — Jó, ha az ember megtudja az igazat. Nem akarom tudatlanságból becsapni magamat. Ezért elolvastam, mit ír róla a Biblia. És igenis gonosz asszony volt, Lije.

— Azokat a fejezeteket az ellenségei írták. Az ő álláspontját nem ismerjük.

— Az Úr valamennyi prófétáját megölte, akit csak elért.

— Igaz, azt mondják, ezt tette. — Baley a zsebébe nyúlt, hogy rágógumit halásszon elő. (Később leszokott a rágógumiról, mert Jessie azt mondta, hosszú arcával, bánatos, barna szemével olyan, mint egy öreg tehén, amint egy ízetlen fűcsomót rágcsál, nem tudja lenyelni, mégse akarja kiköpni.) — Ha ismerni akarod az ő álláspontját — folytatta —, jó néhány mellette szóló érvet el tudok sorolni. Tisztelte a maga vallását, az őseiét, akik jóval a héberek odaérkezése előtt már azon a földön éltek. A hébereknek megvolt a maguk istene, mi több: kizárólagos istene. Nem elégedtek meg azzal, hogy csak ők imádják, azt akarták, hogy körülöttük is mindenki őt imádja. Jezebel konzervatív volt — fejtegette tovább —, a régi hithez ragaszkodott az új ellenében. És ha igaz is, hogy az új hitnek magasabb erkölcsi tartalma volt, a régi viszont érzelmileg jobban kielégítette az embereket. Az, hogy megölte a papokat, éppen kora gyermekévé avatja. Azokban az időkben ez hittérítői tevékenységnek számított. Ha elolvastad a Királyok I. könyvét, emlékezhetsz rá, hogy Illés (az én akkori névrokonom) versenyre hívta ki Baál nyolcszázötven prófétáját, hogy melyikük tud tüzet leküldetni az égből. Illés győzött, és tüstént parancsot adott a nézőseregnek, hogy öljék meg Baál prófétáit. És azok meg is tették.

Jessie ajkába harapott.

— És hogy volt az Nabót szőlejével, Lije? Ez a Nabót nem bántott senkit, csak épp megtagadta, hogy eladja a királynak a szőlejét. Jezebel pedig elrendezte, hogy hamis vádat koholjanak ellene, azt, hogy istenkáromlást vagy valami ehhez hasonlót követett el.

— Állítólag „szidalmazta az Istent és a királyt” — mondta Baley.

— Igen. Így aztán kivégezték, és utána elkobozták a birtokát.