Arthur Clarke - Randevú a Rámával

És volt még valami, az eddigieknél biztosabb pont: a gigantikus bombát nem pazarolnák el egy aprócska űrjárműre. Óriási veszteség lenne, ha húsz kilométerrel a cél előtt felrobbantanák. Előbb tovább kellene vinniük. Ó, rengeteg ideje van… és mégis fel akart készülni a legrosszabbra.

Úgy akarta végrehajtani, mintha a kioldás a lehető legrövidebb időn belül bekövetkezne — vagyis öt percen belül. Az utolsó néhány száz méteren Rodrigo gyorsan összevetette a látványt a távolból készült fényképekkel. Ami eddig nem volt egyéb fényképgyűjteménynél, most kemény fémmé és sima műanyaggá vált — többé nem elvont dolog, hanem halálos valóság lett.

A bomba tíz méter hosszú és három méter átmérőjű henger volt — különös egybeesésként arányai megegyeztek a Rámáéival. Rövid oszlopokkal erősítették a hordozórakétához, s valami miatt, talán a súlypont elhelyezkedése következtében derékszögben illeszkedett a hordozó tengelyéhez, ilyenformán furcsa, kalapácshoz hasonló látványt nyújtott. Valóban kalapács volt, mely képes egy egész világot megsemmisíteni.

A bomba mindkét végéből kiindulva összefont kábelek futottak végig a henger oldalán, majd egy rácsozaton keresztül eltűntek a jármű belsejében. Valamennyi hírközlő és ellenőrző berendezés itt volt — magán a bombán semmiféle antennát nem látott. Rodrigónak mindössze ezt a két kábelköteget kell elvágnia, és máris ártalmatlan, tehetetlen fémtömeg marad a bombából.

Bár pontosan erre számított, a dolog most mégis túl egyszerűnek tűnt. Órájára pillantott: még 30 másodperce van, mielőtt a merkuriak — még ha figyelték is, amint megkerülte a Rámát — tudomást szereznek létezéséről. Öt perce biztosan van, hogy zavartalanul dolgozzék, és 99 % az esélye arra, hogy ennél sokkal több.

Mihelyt a jármű álló helyzetbe ért, Rodrigo a bomba merev vázához rögzítette, úgy, hogy teljes egységet alkottak. Mindez másodpercek alatt történt: előre kiválasztotta szerszámait, azonnal kiszállt pilótaüléséből, erősen szigetelt ruházata is csak alig-alig akadályozta.

Az első dolog, amit megpillantott, egy kis fémtábla, rajta a következő felirat

ALKALMAZOTT ENERGIA TANSZÉK

D Osztály

47, Sunset Boulevard,

Vulcanopolis, 17 464

Felvilágosítás Mr. Henry K. Jonesnál

Rodrigo gyanította, hogy Mr. Jones néhány perc múlva rendkívül elfoglalt lesz.

Az erős drótvágók hamar végeztek a kábelekkel. Amint az első kötegek szétestek, Rodrigo már nem sokat törődött az alig centiméternyi távolságra bekövetkező zűrzavarokkal; ha okozott is zavarokat, még nem tudott róla.

Ismét órájára pillantott, a munka nem tartott egy percig sem, tehát a terv szerint falad. Most következik a biztosítókábel — aztán indulhat haza; a dühöngő és csalódott merkuriak szeme láttára:

Éppen hozzákezdett a második kábelköteghez, amikor enyhe rázkódást érzett a fémen, amelyhez hozzáért. Meghökkenve futtatta végig tekintetét a bomba fémtestén.

A nyomáskiegyenlítő plazma jellegzetes kékes-ibolya színű anyaga ott lebegett a hajtómű körül. A bomba indulásra kész állapotban volt.

A Merkurról érkező üzenet rövid és megsemmisítő volt. Két perccel azután érkezett, hogy Rodrigo eltűnt a Ráma mögött.

MERKUR ŰRKÖZPONT, NYUGATI INFERNO AZ ENDEAVOUR PARANCSNOKÁNAK. AZ ÜZENET VÉTELÉTŐL SZÁMTTVA EGY ÓRÁJA VAN, HOGY ELHAGYJA A RÁMA KÖRZETÉT; JAVASOLJUK, HOGY MAXIMÁLIS SEBESSÉGGEL INDULJON EL A FORGÁSTENGELY MENTÉN. VISSZAIGAZOLÁST KÉREK. ÜZENET VÉGE.

Norton előbb hitetlenkedve, majd dühösen olvasta. Gyermeteg kívánság támadt benne arra, hogy visszaüzenjen: a teljes személyzet a Rámában tartózkodik, s órákba telik, míg mindenki ki tud jönni. De ezzel nem érne el semmit legfeljebb próbára tenné a hermésziek akaraterejét és idegállapotát.

Vajon miért döntöttek úgy, hogy napokkal a perihélium elérése előtt akcióba lépnek? Vajon a közvélemény nyomásának engedve határozták el, hogy az emberiséget, fait accompli elé állítják? A magyarázat nem látszott valószínűnek: ez a fajta érzékenység nem jellemző rájuk.

Ki kell várnia. Még sok ideje volt — teljes ötven perc.

Ezalatt kigondolta, hogyan válaszolhat leghatásosabban a Merkurnak.

Egyáltalán nem vesz tudomást az üzenetről, és megvárja, mit tesznek a hermésziek.

A bomba megindulása után Rodrigo első érzése nem a fizikai félelem volt, annál sokkal pusztítóbb. Hitte, hogy a világegyetem szigorúan megszabott törvények alapjen működik, melyeket még magának Istennek is be kell tartania hát még a merkuriaknak! Nincs üzenet, amely a fény sebességénél gyorsabban haladhat — neki pedig öt perc előnye volt a merkuriakkal szemben.

Ez csak véletlen lehet — fantasztikus, talán halálos véletlen, de nem több annál. Az ellenőrző jel éppen akkor érkezhetett a bombához, amikor ő elhagyta az Endeavourt. Mialatt ő 50 kilométert repült, az b0 milliót.

De lehet, hogy csak automatikus helyzetváltoztatásról van szó, amivel a túlmelegedést akarják elkerülni. Egyes helyeken a felszíni hőmérséklet megközelítette az 1500 -ot, és Rodrigo, amennyire lehetett, igyekezett árnyékban maradni.

Újabb láng csapott fel, s a forgás szabályossá vált. Nem, ez nem egyszerű hőkiegyenlítés volt. A bomba becélozta magát, egyenesen a Ráma irányába…

E pillanatban értelmetlen dolog volt azon elmélkedni, vajon miért. Egyetlen dologban bízhatott: a bomba nem tudott hirtelen gyorsulni. Maximálisan egytized gravitációt érhetett el. Még megakaszthatja.

Ellenőrizte a járművet a vázhoz rögzítő kapcsokat, valamint a ruháján levő biztonsági felszerelést. Egyre jobban elhatalmasodó hideg dühe csak növelte elszántságát. Vajon azt jelenti-e ez a manőver, hogy a hermésziek figyelmeztetés nélkül felrobbantják a bombát, és még arra sem adnak lehetőséget, hogy az Endeavour elmeneküljön? Ez hihetetlennek tűnt — nem pusztán kegyetlennek, de ostoba cselekedetnek is, ha számolnak azzal, hogy az egész Naprendszer ellenük fordul. És mi késztethette őket arra, hogy megszegjék nagykövetük ünnepélyes ígéretét?

Bármi is a tervük, nem fogják megvalósítani.

A Merkur második üzenete tíz perc múlva érkezett, és szövege hajszálra megegyezett az elsővel. Tehát meghosszabbították a határidőt — Kortonnák még mindig egy órája volt. És nyilván várják az Endeavour válaszát, mielőtt felküldik az újabb üzenetet.

Most már újabb tényezővel is számolni kell: már meglátták Rodrigót, és volt néhány percük arra, hogy cselekedjenek. Az utasítások már úton lehetnek. Bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Fel kell készülnie az indulásra. Az égboltot betöltő Ráma akármelyik percben izzásba jöhet a szélei mentén, és akkor fénye elhomályosítja a Napot.

Amikor bekövetkezett a nagy lökés, Rodrigo biztonságban volt. Húsz másodperccel később bekövetkezett a második. Gyors fejszámolást végzett: a delta ν nem lehetett több, mint óránként 15 kilométer. A bombának még több mint egy óra kell, hogy elérje a Rámát — talán csak közelebb akar menni hozzá, hogy azonnal működésbe léphessen, ha kell. Ez bölcs előrelátásra vallana, de a hermésziek túl későre hagyták.

Rodrigo az órájára pillantott, noha már nélküle is jól tudta követni a pontos időt. A Merkuron már látják, amint határozottan halad a bomba felé, és nem egészen két kilométerre meg is közelítette. Már nem kételkednek szándékában, és azon jár az eszük, vajon megcsinálta-e azóta.