Frank Herbert - A Dűne

Здесь есть возможность читать онлайн «Frank Herbert - A Dűne» весь текст электронной книги совершенно бесплатно (целиком полную версию без сокращений). В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Город: Budapest, Год выпуска: 1987, ISBN: 1987, Издательство: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Жанр: Фантастика и фэнтези, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A Dűne: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A Dűne»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői — a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga — mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói… Frank Herbert klasszikus regénye négy évtized alatt sem veszített népszerűségéből. Jelen kiadás egy új novellával gazdagodott, melyet Herbert irodalmi örökösei tettek hozzá A Dűne történetéhez.

A Dűne — читать онлайн бесплатно полную книгу (весь текст) целиком

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A Dűne», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

— Hmmmm…

— Hm bizony! Ha az a szándékod, hogy megkeresd a boszorkányt, és végezz vele, csak rajta! De figyelmeztetlek, valószínűleg elkéstél vele… és mi amúgy sem hisszük, hogy ő lett volna az áruló.

— Hawat ritkán tévedett.

— Hawat hagyta, hogy a Harkonnenek fogságba ejtsék.

— Azt hiszed, ő az áruló?!

Tuek vállat vont.

— Akadémikus kérdés. Szerintünk a boszorkány valószínűleg meghalt. Legalábbis a Harkonneneknek ez a véleménye.

— Úgy látom, elég sokat tudsz te a Harkonnenekről — jegyezte meg Halleck.

— Célzások, félmondatok… szóbeszéd, sejtések.

— Hetvennégyen vagyunk. Ha komolyan gondolod, hogy álljunk be közétek, akkor azt kell hinned, hogy a hercegünk is meghalt.

— Látták a holttestét.

— És a fiú is… Paul fiatalúr? — Halleck nyelni próbált, gombóc volt a torkában.

— A legutolsó értesülés szerint az anyjával együtt eltűnt egy sivatagi viharban. Még a csontjaik sem fognak előkerülni.

— Tehát a boszorkány is meghalt… mindenki meghalt!

Tuek bólintott.

— És azt mondják, hogy Vadállat Rabban ismét elfoglalja az uralkodói trónt a Dűnén.

— Lankiveili Rabban gróf?!

— Az.

Halleck csak néhány pillanat múlva tudta legyűrni a feltörő indulatot, amely a hatalmába kerítette. Akadozó hangon szólalt meg:

— Nekem személyes leszámolnivalóm van Rabbannal. A családom életéért… — megdörgölte a tintalián-sebhelyet — … meg ezért is…

— Az ember ne tegyen kockára mindent azért, hogy időnek előtte leszámolhasson valakivel — mondta Tuek. Összevonta a szemöldökét, nézte a Halleck állkapcsa körül vonagló izmok játékát, a félig lehunyt, húsos szempillák mögötti tekintet hirtelen elsötétedését.

— Tudom… tudom. — Halleck mély lélegzetet vett.

— Te és az embereid ledolgozhatjátok nálunk az Arrakisról való távozásotok útiköltségét — mondta a csempész. — Sok olyan hely van, ahová majd…

— Fölmentem az embereimet minden kötöttségük alól, amely hozzám fűzi őket — mondta Halleck. — Döntsenek kedvük szerint. Ha Rabban itt van — én is itt maradok!

— Ilyen állapotban nem vagyok biztos benne, hogy szívesen vennénk.

Halleck szúrós szemmel ránézett a csempészre.

— Kételkedsz a szavamban?

— Neeem…

— Megmentettél a Harkonnenektől: Leto hercegnek sem többért fogadtam hűséget annak idején. Itt maradok az Arrakison, veletek… vagy a fremenekkel.

— A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van — mondta Tuek. — Lehet, hogy a fremenek között nem volna ínyedre, hogy milyen: kevés választja el náluk az életet a haláltól, és milyen könnyű átjutni a határon…

Halleck egy pillanatra lehunyta a szemét, érezte, hogy megint szétárad benne a fáradtság.

— Hol van az Úr, aki kivezetett bennünket a sivatagok földjéről, a mélységekből? — kérdezte.

— Ha lassan haladsz, elérkezik a bosszúd napja — mondta Tuek. — A sietség a Shaitan eszköze. Hűtsd le a bánatodat — segíteni tudunk benne. Három dolog van, ami enyhíti a lélek fájdalmát — a víz, a zöld fű és az asszonyok szépsége.

Halleck ránézett.

— Nekem többet érne, ha Rabban Harkonnen vérében gázolhatnék — mondta. — Gondolod, hogy eljön még a napja?

— Kevés közöm van nekem ahhoz, hogy milyen holnap vár reád, Gurney Halleck. Én csak a mában segíthetek.

— Akkor elfogadom a segítséget, és itt maradok mindaddig, amíg azt nem mondod, hogy álljunk bosszút az apádért és mindazokért, akik…

— Ide hallgass, te harcos! — szólt rá Tuek. Előrehajolt az asztal fölött, fölhúzta a vállát, a szeme villogott. Hirtelen olyan lett az arca, mint a vihar faragta szikla. — Az apám vizéért megfizetek én magam, a tulajdon kezemmel!

Halleck farkasszemet nézett vele. Ebben a pillanatban a csempész Leto hercegre emlékeztette: látszott rajta, hogy ő a vezére az embereinek, rettenthetetlen, biztosan áll a helyén, és tudja, merre tart. Olyan volt, mint a herceg… az Arrakis előtt.

— Akarod, hogy melletted vívjon a pengém? — kérdezte Halleck.

Tuek visszaült, kényelembe helyezkedett, némán méregette Hallecket.

— Úgy gondolsz rám, mint harcosra? — kérdezte követelőzően Halleck.

— Te vagy a herceg egyetlen parancsnoka, aki megmenekült — mondta Tuek. — Túlerőben volt az ellenség, de te rugalmasan vonultál vissza. Úgy maradtál meg, ahogy mi megmaradunk az Arrakis ellenében.

— Tessék?

— Mi megtűrt lakók vagyunk itt, Gurney Halleck — mondta Tuek. — Az Arrakis az ellenségünk.

— És egyszerre egy ellenségünk legyen, erről van szó?

— Erről.

— Így boldogulnak a fremenek is?

— Talán.

— Azt mondtad, lehet, hogy túl keménynek találnám az életet a fremenek között. Azért, mert a sivatagban élnek, a nyílt sivatagban?

— Ki tudja, hol élnek a fremenek? A mi számunkra a Központi Fennsík a senki földje. De most beszéljünk inkább a…

— Azt mondják, a Liga nagyon ritkán vezeti el a fűszerszállító teherhajók útvonalát a sivatag fölött — mondta Halleck —, de a szóbeszéd szerint itt-ott láthat az ember zöld foltokat, ha tudja, hol keresse…

— Szóbeszéd! — ismételte meg fitymálóan Tuek. — Választani akarsz köztem és a fremenek között? Mi valamennyire védett körülmények között vagyunk, megvan a saját, sziklába vájt sziecsünk, a saját eldugott medencéink. Civilizált módon élünk. A fremenek csak néhány toprongyos bandát jelentenek, akiket éppen mi használunk fűszervadászoknak!

— De a Harkonnenekkel el tudnak bánni.

— És tudod, mi az eredmény? Ebben a pillanatban is folyik ellenük a hajsza, mint az állatok ellen — lézerfegyverekkel, hiszen nincsenek pajzsaik. Egyszerűen kiirtják őket. És miért? Mert elbántak néhány Harkonnennel!

— Harkonnenek voltak, akiket megöltek? — kérdezte Halleck.

— Ezt hogy érted?

— Te nem hallottál róla, hogy állítólag sardaukarok is jöttek a Harkonnen-csapatokkal?

— Annyi mendemonda terjeng!

— De hát egy irtóhadjárat… ez nem vall a Harkonnenekre! Az irtóhadjárat pazarlás.

— Azt hiszem, amit látok — mondta Tuek. — Határozd el magad, harcos barátom! Én vagy a fremenek? Én menedéket ígérek neked, és lehetőséget arra, hogy leszámolj azokkal, akikkel mind a ketten le akarunk számolni. Ebben bizonyos lehetsz. A fremenek között csak űzött vadként élhetsz.

Halleck tétovázott. Rokonszenvet és bölcsességet érzett Tuek szavaiban, de valami megmagyarázhatatlan okból bizonytalankodott.

— Bízzál meg a tulajdon képességeidben — mondta Tuek. — Kinek a döntései vezették ki épségben a tieidet a harcból? A te döntéseid. Dönts hát!

— Meg kell lennie — mondta Halleck. — A herceg és a fia meghalt?

— A Harkonnenek biztosra veszik. Ha ilyesmiről van szó, én általában megbízom a Harkonnenekben. — Zord mosoly villant át Tuek arcán. — Ha másban nem is.

— Akkor hát legyen. — Halleck előrenyújtotta a kezét, tenyérrel fölfelé, ráhajtott hüvelykujjal, a hagyományos gesztussal. — Neked adom a kardomat.

— Elfogadom.

— Akarod, hogy rábeszéljem az embereimet is?

— Megengeded, hogy önállóan határozzanak?

— Eddig követtek engem, de a legtöbbjük a Caladanra való, és az Arrakis nem az, aminek képzelték. Mindenüket elveszítették itt, csak az életük maradt meg. Úgy gondolom, hogy most már határozzanak ők maguk.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A Dűne»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A Dűne» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Frank Herbert - The Godmakers
Frank Herbert
Frank Herbert - The Green Brain
Frank Herbert
Frank Herbert - High-Opp
Frank Herbert
Frank Herbert - Les enfants de Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Les yeux d'Heisenberg
Frank Herbert
Frank Herbert - Il cervello verde
Frank Herbert
Frank Herbert - Children of Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Dune Messiah
Frank Herbert
Frank Herbert - Oczy Heisenberga
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
Отзывы о книге «A Dűne»

Обсуждение, отзывы о книге «A Dűne» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.