Frank Herbert - A Dűne

Здесь есть возможность читать онлайн «Frank Herbert - A Dűne» весь текст электронной книги совершенно бесплатно (целиком полную версию без сокращений). В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Город: Budapest, Год выпуска: 1987, ISBN: 1987, Издательство: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Жанр: Фантастика и фэнтези, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A Dűne: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A Dűne»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői — a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga — mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói… Frank Herbert klasszikus regénye négy évtized alatt sem veszített népszerűségéből. Jelen kiadás egy új novellával gazdagodott, melyet Herbert irodalmi örökösei tettek hozzá A Dűne történetéhez.

A Dűne — читать онлайн бесплатно полную книгу (весь текст) целиком

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A Dűne», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

— Éppen erre van most szükségem — mondta Jessica. — Történelmi áttekintésre!

— Ne komolytalankodj, te lány! Te is jól tudod, hogy milyen erők vesznek körül bennünket. Hárompólusú civilizáció vagyunk: egyfelől a Császári Udvar, másfelől a Landsraad, a Nagy Házak Szövetsége, közöttük pedig a Liga, az átkozott csillagközi szállítási monopóliumával. A politikában a háromláb a legingatagabb építmény. Önmagában sem volna valami szívderítő, de tovább ront rajta a feudális kereskedő kultúra, amely szinte teljesen elfordul a tudománytól.

Jessica keserű hangon szólalt meg:

— Hordalékok az áradat felszínén — ez a darab uszadék itt Leto herceg, ez meg a fia, ez itt pedig a…

— Ó, hallgass már, lányom! Amikor elkezdted, akkor is teljesen tisztában voltál vele, hogy borotvaélen kell táncolnod!

— „Bene Gesserit vagyok: csak azért élek, hogy szolgáljak” — idézte Jessica.

— Így igaz — mondta az öregasszony. — Most már csak abban reménykedhetünk, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy ettől minden lángba boruljon, meg tudunk menteni valamit a kulcsfontosságú vérvonalakból.

Jessica behunyta a szemét, érezte, hogy könnyek préselődnek ki a szempillái alól. Leküzdötte a belső remegést, a külső remegést, az egyenetlen pulzust, a tenyere izzadását. Kisvártatva megszólalt:

— Az én hibám, megfizetek majd érte.

— És veled együtt a fiad is fizet érte.

— Megoltalmazom majd, amennyire csak tudom.

— Megoltalmazod! — csattant fel az öregasszony. — Nagyon jól tudod, milyen veszélyes az! Ha túlzottan oltalmazod a fiadat, Jessica, nem lesz majd benne erő semmiféle végzet beteljesítésére.

Jessica elfordult, kinézett az ablakon a sűrűsödő sötétségbe.

— Valóban olyan szörnyűséges az a bolygó, az Arrakis?

— Elég rossz, de nem elviselhetetlen. A Missionaria Protectiva már bejárta, és egy kicsit megpuhította. — A Tisztelendő Anya feltápászkodott, lesimított egy ráncot a köntösén. — Hívd be a fiút! Nemsokára távoznom kell.

— Muszáj?

Az öregasszony arca meglágyult.

— Jessica, lányom, bárcsak a helyedre állhatnék, magamra vehetném a szenvedéseidet! De mindannyiunknak a magunk útját kell végigjárnunk.

— Tudom.

— Olyan drága vagy nekem, mint bármelyik saját lányom, de nem engedhetem, hogy ez a kötelesség rovására menjen.

— Megértem… hogy így kell lennie.

— Hogy mit tettél, Jessica, és miért tetted — mind a ketten tudjuk. De mert nem akarok neked rosszat, meg kell mondanom, nem valószínű, hogy a fiacskád lesz a Bene Gesserit Totalitás! Nem szabad hiú reményeket táplálnod magadban.

Jessica kirázta a szeméből a könnyeket. Haragos mozdulat volt.

— Úgy viselkedel, hogy megint kislánynak érzem magamat, mintha föl kellene mondanom az első leckét! — Nagy erőfeszítéssel mondta ki: — „Az ember sohasem engedhet az állatnak.” — Zokogás rázta meg a testét, de száraz maradt a szeme. Halkan nyögte ki — Olyan magányos vagyok!

— Ezt kellene megtenni az egyik próbának — mondta az öregasszony. — Az igazi emberek szinte mindig magányosak. Most hívd be a fiút! Hosszú és ijesztő napja volt. De jutott ideje rá, hogy gondolkodjék és emlékezzék, nekem pedig föl kell tennem a többi kérdéseket az álmairól!

Jessica bólintott, odalépett a Meditációs Szoba ajtajához, kinyitotta.

— Paul, légy szíves, gyere be!

Paul vonakodó lassúsággal lépett be. Úgy meredt az anyjára, mintha idegen lett volna. Gyanakvó óvatosság felhőzte el a tekintetét, amikor a Tisztelendő Anyára pillantott, de ezúttal biccentett neki, úgy, ahogy az ember a vele egyenrangúnak biccent. Hallotta, ahogy az anyja becsukta mögötte az ajtót.

— Fiatalember — szólt az öregasszony —, térjünk vissza azokra az álmokra!

— Mit akarsz?

— Minden éjjel szoktál álmodni?

— Nem olyasmit, amit érdemes megjegyezni. Vissza tudok emlékezni mindegyik álmomra, de van, amelyikre érdemes, van, amelyikre nem.

— Honnan tudod, melyik milyen?

— Egyszerűen tudom.

Az öregasszony tekintete Jessicára ugrott, aztán vissza a fiúra.

— Mit álmodtál az éjszaka? Érdemes visszaemlékezni rá?

— Igen. — Paul behunyta a szemét. — Egy barlang volt az álomban… és víz… meg egy lány volt ott, nagyon sovány, nagy szemű. Az egész szeme kék volt, nem volt fehérje. Beszéltem vele, elmeséltem neki, hogy itt a Caladanon találkoztam egy Tisztelendő Anyával. — Paul kinyitotta a szemét.

— És amit elmondtál annak az idegen lánynak — hogy találkoztál velem —, az történt meg ma?

Paul elgondolkodott egy pillanatra.

— Igen. Elmondtam a lánynak, hogy eljöttél, és az idegenség bélyegét ütötted rám.

— Az idegenség bélyegét — mondta szinte suttogva az öregasszony, megint Jessicára pillantott, aztán vissza Paulra. — Mondd csak, Paul, gyakran álmodol dolgokról, amelyek aztán pontosan úgy történnek meg; ahogy megálmodtad?

— Igen. És arról a lányról már korábban is álmodtam.

— Igazán? Ismered?

— Ismerni fogom.

— Mesélj róla!

Paul ismét lehunyta a szemét.

— Sziklák között vagyunk, valami védett kis helyen. Beesteledett, majdnem teljes a sötétség, de meleg van. A sziklák között, egy nyíláson át homokdombokat látok. Várunk… várunk valamire… arra, hogy találkozzam valakikkel. A lány fél, de palástolni próbálja előttem, én pedig izgulok. A lány azt mondja: „Mondd el, milyen a szülőbolygód, Usul! Milyenek ott a vizek?” — Paul kinyitotta a szemét. Nem furcsa? Az én szülőbolygóm a Caladan. Még csak nem is hallottam Usul nevű helyről!

— Csak ennyi az egész álom? — ösztökélte Jessica.

— Nem. De lehet, hogy engem szólított Usulnak — mondta Paul. — Ez most jutott az eszembe. — Megint lehunyta a szemét. — Arra kér, beszéljek a vizekről. Megfogtam a kezét. Azt mondom, hallgasson meg egy verset. És elmondom a verset, de meg kell magyaráznom néhány szót — hogy mi a föveny, a hullámverés, a moszat meg a sirály.

— Miféle vers az? — kérdezte a Tisztelendő Anya. Paul kinyitotta a szemét.

— Csak Gurney Halleck egyik szimfonikus költeménye szomorú időkre.

Paul mögött Jessica megszólalt:

Emlékszem: tüzecskénk ég a fövenyen,
füstje sós.
Az árnyak a fenyők alatt
tömörek, tiszták, mozdulatlanok.
Sirályok ülnek a part peremén,
zöldön a fehér.
Szél támad a fenyők között,
meginognak az árnyak,
szárnyat bontanak a sirályok,
sikoltozás tölti be az eget,
hallom, végigsüvít a szél a fövenyen,
hallom a hullámverést,
látom, hogy a tüzünktől
perzselődik a moszat.

— Ez az — mondta Paul.

Az öregasszony pár pillanatig szótlanul, fürkészően nézte, mielőtt megszólalt:

— Fiatalember, én a Bene Gesserit főnökasszonyaként a Kwisatz Haderachot keresem — azt a férfit, aki maradéktalanul magunkfajta lehet. Az anyád látja benned ezt a lehetőséget, de ő anyaszemmel néz. Lehetőséget én is látok, de nem többet.

Elhallgatott. Paul látta, hogy azt várja, ő mondjon valamit. Ő is hallgatott, várt.

Egy idő múlva a Tisztelendő Anya szólalt meg:

— Jól van, ahogy akarod. Vannak rejtett mélységeid, azt elismerem.

— Most elmehetek? — kérdezte a fiú.

— Nem érdekel, mit tud mondani neked a Tisztelendő Anya a Kwisatz Haderachról? — kérdezte Jessica.

— Már mondta, hogy akik megpróbálkoztak vele, meghaltak.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A Dűne»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A Dűne» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Frank Herbert - The Godmakers
Frank Herbert
Frank Herbert - The Green Brain
Frank Herbert
Frank Herbert - High-Opp
Frank Herbert
Frank Herbert - Les enfants de Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Les yeux d'Heisenberg
Frank Herbert
Frank Herbert - Il cervello verde
Frank Herbert
Frank Herbert - Children of Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Dune Messiah
Frank Herbert
Frank Herbert - Oczy Heisenberga
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
Отзывы о книге «A Dűne»

Обсуждение, отзывы о книге «A Dűne» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.

x