Frank Herbert - A Dűne

Здесь есть возможность читать онлайн «Frank Herbert - A Dűne» весь текст электронной книги совершенно бесплатно (целиком полную версию без сокращений). В некоторых случаях можно слушать аудио, скачать через торрент в формате fb2 и присутствует краткое содержание. Город: Budapest, Год выпуска: 1987, ISBN: 1987, Издательство: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Жанр: Фантастика и фэнтези, на венгерском языке. Описание произведения, (предисловие) а так же отзывы посетителей доступны на портале библиотеки ЛибКат.

A Dűne: краткое содержание, описание и аннотация

Предлагаем к чтению аннотацию, описание, краткое содержание или предисловие (зависит от того, что написал сам автор книги «A Dűne»). Если вы не нашли необходимую информацию о книге — напишите в комментариях, мы постараемся отыскать её.

Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői — a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga — mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói… Frank Herbert klasszikus regénye négy évtized alatt sem veszített népszerűségéből. Jelen kiadás egy új novellával gazdagodott, melyet Herbert irodalmi örökösei tettek hozzá A Dűne történetéhez.

A Dűne — читать онлайн бесплатно полную книгу (весь текст) целиком

Ниже представлен текст книги, разбитый по страницам. Система сохранения места последней прочитанной страницы, позволяет с удобством читать онлайн бесплатно книгу «A Dűne», без необходимости каждый раз заново искать на чём Вы остановились. Поставьте закладку, и сможете в любой момент перейти на страницу, на которой закончили чтение.

Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

— Csata előtt mindig mord — mondta Paul. — Így működik Gurney jó kedélye.

Gurney ajka lassan széles farkasvigyorra húzódott, fehéren kivillant a fogsora a cirkoruha állkelyhe fölött.

— Hogyne volnék mord, amikor arra gondolok, hány szegény Harkonnen-lélek fog gyónás és feloldozás nélkül megválni a gazdája testétől!

Stilgar kuncogott egyet.

— Gurney úgy beszél, mint egy fedaykin!

— Halálra szánt önkéntesnek született — vetette oda Paul, és közben azt gondolta: Foglalják csak el magukat az évődéssel, mielőtt összemérjük az erőnket azzal a lentivel! Odanézett a sziklaperem résére, aztán vissza Gurneyra. A trubadúrharcos szemlátomást megint borongott. Sötéten nézett maga elé.

— Az aggodalom kiszívja az erőt — mormogta Paul. — Erre te tanítottál annak idején, Gurney.

— Hercegem — mondta Gurney —, a fő gondom az atombomba. Ha atommal ütsz rést a Pajzsfalon…

— A fentiek nem fognak atomfegyvert használni ellenünk — mondta Paul. — Nem mernek… mégpedig ugyanazért, amiért nem merik megkockáztatni, hogy megsemmisítsük a fűszer forrását.

— De hát a rendelkezés, amely megtiltja az…

— Rendelkezés! — csattant fel Paul. — Nem az tartja vissza a Házakat attól, hogy atomfegyvert használjanak egymás ellen, hanem a félelem! A Nagy Egyezmény elég világosan fogalmaz: „Aki atomerőt alkalmaz emberek ellen, annak a bolygóját meg kell semmisíteni.” Mi azonban a Pajzsfalat robbantjuk föl, nem embereket.

— Ez már szőrszálhasogatás — mondta Gurney.

— A fenti szőrszálhasogatók kapva kapnak majd rajta — mondta Paul. — Ne vesztegessünk rá több szót!

Elfordult, és arra gondolt, bárcsak valóban olyan magabiztos volna. Aztán azt kérdezte:

— Mi van a városiakkal? Elfoglalták már a helyeiket?

— El… — dünnyögte Stilgar.

Paul ránézett.

— Mi nem tetszik?

— Csak nem fér a fejembe, hogy ennyire meg lehet bízni a városiakban.

— Valamikor én is városi voltam — jegyezte meg Paul.

Stilgar megdermedt. Elvörösödött.

— Muad-Dib tudja, hogy nem azt akartam monda…

— Tudom, mit akartál mondani, Stil. De nem az teszi az embert, amit te gondolsz róla, hanem az, amit csinál a valóságban! Ezeknek a városiaknak fremen vér folyik az ereikben. Csak még nem tanulták meg, hogy téphetik széjjel a láncaikat. Majd mi megtanítjuk nekik!

Stilgar bólintott, bánatos hangon válaszolt:

— A régi szokás hatalma, Muad-Dib. A Temetősíkságon megtanultuk, hogy lenézzük a falulakókat.

Paul Gurneyra pillantott, látta, hogy figyelmesen nézi Stilgart.

— Mondd csak, Gurney, miért űzték el a sardaukarok a városiakat az otthonaikból?

— Régi nóta, hercegem. Azt remélték, hogy nem tudunk megbirkózni a menekülők áradatával.

— A gerillák olyan hosszú ideje nem jelentenek veszélyt — mondta Paul —, hogy a hatalmasok elfelejtették, hogyan kell harcolni ellenük. A sardaukarok a kezünkre játszottak! Elkaptak néhány városi asszonyt; elszórakoztak velük, a zászlórúdjaikra meg feltűzték azoknak a férfiaknak a fejét, akik tiltakoztak. Izzó gyűlöletet ébresztettek maguk ellen azokban az emberekben, akik máskülönben egyszerű kényelmetlenségnek tekintették volna az eljövendő küzdelmet, és legfeljebb azt gondolták volna, hogy új urakat kapnak a régiek helyett. A sardaukarok nekünk dolgoznak, Stilgar!

— A városiak csakugyan elszántnak látszanak — ismerte el Stilgar.

— Frissen lángol bennük a gyűlölet — mondta Paul. — Ezért használjuk őket rohamcsapatként.

— Iszonyú mészárlást fognak véghezvinni közöttük a sardaukarok — mondta Gurney.

Stilgar bólintott.

— Megmondtuk nekik, mire számíthatnak — mondta Paul. — De tudják, hogy ahány sardaukarral sikerül végezniük, annyival kevesebb jut ránk. Tudjátok, barátaim, nekik most már van miért meghalniuk. Rájöttek, hogy ők egy nép! Eszmélőben vannak!

A távcsőnél kuporgó őrszemből fojtott kiáltás szakadt ki. Paul odament a sziklahasadékhoz, kiszólt:

— Mi az?

— Nagy a kavarodás odalenn, Muad-Dib! — sziszegte a figyelő. — Annál a hatalmas fémsátornál. Egy őrkocsi érkezett a nyugati peremfal felől, és mintha sólyom került volna a sziklafürjek közé!

— Megérkeztek az elbocsátott sardaukarjaink — mondta Paul.

— Máris bekapcsolták a pajzsot az egész leszállópálya körül — mondta a figyelő. — Látom, ahogy vibrál a levegő még a raktártelep szélénél is, ahol a fűszert tartották!

— Most már tudják, kivel állnak szemben — mondta Gurney. — Reszkessenek csak a gyalázatos Harkonnenek, hogy él még egy Atreides!

Paul odaszólt a távcsőnél levő fedaykinnak:

— Figyeld a Császár hajójának zászlórúdját! Ha az én zászlómat húzzák föl…

— Attól te ne félj — jegyezte meg Gurney.

Paul látta az értetlenséget Stilgar arcán.

— Ha a Császár elismeri az igényemet — magyarázta —, akkor ennek jeleként megmutatja, hogy ismét az Atreides-zászló loboghat az Arrakis fölött. Abban az esetben a második haditervet alkalmazzuk, és csak a Harkonnenek ellen indítunk támadást; a sardaukarok nem avatkoznak bele, hagyják, hogy magunk között intézzük el a nézeteltérést.

— Nincs nekem tapasztalatom az ilyen kinti dolgokban — mondta Stilgar. — Hallottam persze ilyesmiről, de szerintem nem valószínű, hogy a…

— Nem kell hozzá tapasztalat, hogy az ember rájöjjön, mit fognak tenni — mondta Gurney.

— Új zászlót húznak föl a magas hajón — mondta a figyelő. — Sárga a zászló… a közepén vörös-fekete kör.

— No, ez csalafinta húzás — mondta Paul. — Az a KHAFT lobogója.

— Ugyanaz, mint a többi hajókon — mondta a fedaykin.

— Nem értem — szólt Stilgar.

— Ez csakugyan csalafinta húzás volt! — mondta Gurney. — Ha a Császár az Atreides-zászlót húzatta volna föl, utána már nem visszakozhatott volna. Túl sok a közelben a megfigyelő. Fölvonathatta volna a Harkonnen-zászlót is a császári hajón — az lett volna csak az egyértelmű megnyilvánulás! De nem, ő a KHAFT zászlaját lobogtatja meg: közli a fentiekkel… — Gurney az ég felé mutatott — … hogy hol a profit! Közli velük, hogy fütyül rá, Atreides van-e itt vagy más!

— Mennyi idő múlva éri el a vihar a Pajzsfalat? — kérdezte Paul.

Stilgar elfordult, kérdezett valamit a mögöttük várakozó egyik fedaykintól. Néhány pillanat múlva visszament Paul mellé.

— Nagyon hamar, Muad-Dib! Hamarabb, mint vártuk. És inkább minden viharok ük-ükanyja ez… talán hatalmasabb is, mint szeretnéd.

— Ez a vihar az én viharom — mondta Paul, és látta a néma, ámult döbbenetet azoknak a fedaykinoknak az arcán, akik meghallották. — Ha megrázná az egész világot, akkor sem lenne hatalmasabb, mint szeretném! Teljes erővel, egyenesen a Pajzsfalnak tart?

— Gyakorlatilag igen — mondta Stilgar.

Egy futár bukkant elő a medencébe levezető lyukból.

— A sardaukarok és a Harkonnen-őrség visszahúzódik, Muad-Dib! — mondta.

— Arra számítanak, hogy a vihar úgy telehordja homokkal a medencét, hogy úgysem lehet majd semmit sem látni — mondta Stilgar. — Azt hiszik, mi is ugyanabban a gondban leszünk!

— Szólj a lövészeinknek, hogy gondosan állítsák be az irányzékaikat, amíg még látni lehet! — mondta Paul. — Szét kell lőniük mindegyik hajó orrát, mihelyt a vihar végez a pajzsokkal! — Odalépett a sziklaperemhez, elhúzta az álcatakarót, fölnézett az égre. A szélfútta homokcsóvák már ott csapdostak a magasban, a sötétlő égbolt háttere előtt. Paul visszatette az álcatakarót. — Indítsd el lefelé az embereinket, Stil! — mondta.

Читать дальше
Тёмная тема
Сбросить

Интервал:

Закладка:

Сделать

Похожие книги на «A Dűne»

Представляем Вашему вниманию похожие книги на «A Dűne» списком для выбора. Мы отобрали схожую по названию и смыслу литературу в надежде предоставить читателям больше вариантов отыскать новые, интересные, ещё непрочитанные произведения.


Frank Herbert - The Godmakers
Frank Herbert
Frank Herbert - The Green Brain
Frank Herbert
Frank Herbert - High-Opp
Frank Herbert
Frank Herbert - Les enfants de Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Les yeux d'Heisenberg
Frank Herbert
Frank Herbert - Il cervello verde
Frank Herbert
Frank Herbert - Children of Dune
Frank Herbert
Frank Herbert - Dune Messiah
Frank Herbert
Frank Herbert - Oczy Heisenberga
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
libcat.ru: книга без обложки
Frank Herbert
Отзывы о книге «A Dűne»

Обсуждение, отзывы о книге «A Dűne» и просто собственные мнения читателей. Оставьте ваши комментарии, напишите, что Вы думаете о произведении, его смысле или главных героях. Укажите что конкретно понравилось, а что нет, и почему Вы так считаете.

x