Robert Heinlein - Csillagközi invázió

Hat szakaszunk egy fél zászlóalj két századát alkotta. Blackstone kapitány egyszerre irányította a D századot, Blackie Bikáit, és a teljes fél zászlóaljat. A szolgálati lapunkon szereplő zászlóaljparancsnokunk, Xera őrnagy az A és a B századdal együtt a Tours testvérhajóján, a Normandy Beachen tartózkodott — talán a Galaxis túlsó felében. Ő személyesen csak akkor irányított minket, ha az egész zászlóalj egyszerre került bevetésre — jóllehet Blackie kapitány számtalan jelentést és levelet küldött neki. Másfajta szolgálati ügyekben közvetlenül a Flottához, a hadosztályhoz, vagy a bázishoz kellett fordulnunk, de Blackie-nek volt egy hétpróbás főtörzsőrmestere, aki elintézte, és megfelelő módon irányította a bürokratikus ügyeket, és segített a főnöknek a század és a fél zászlóalj csatába vezetésében is.

Nem könnyű dolog egy olyan hadsereget irányítani, amelynek egységei a szállítóhajók fedélzetén több fényévnyi körzetben szóródtak szét. A régi Valley Forge , a Rodger Young és most a Tours fedélzetén is megmaradtam ugyanannak az ezrednek a keretein belül. A harmadik (Elkényeztetett Cicák) ezred az első (Poláris) M.E. hadosztályhoz tartozott. Ezt az ezredet a Hangyaboly Hadművelet során hozták létre a rendelkezésre álló erőkből összeeszkábált két századból. A Klendathun nem sokat láttam az ezredemből, Bamburger őrvezető nyomában járva csupán a csótányok ezreiben gyönyörködhettem.

Lehetséges, hogy tisztként is az Elkényeztetett Cicákhoz osztanak be szolgálatra, és innen úgy vonulok nyugállományba, hogy egyetlenegy alkalommal sem találkozom az ezredparancsnokommal. A Rókák századparancsnoka egy másik szakasz (a Darazsak) élén, egy másik korvett fedélzetén harcolt. Még csak a nevét sem tudtam, egészen addig, míg meg nem pillantottam a tiszti iskolába való áthelyezésemet elrendelő parancs alján. Ki ne ismerné az „elveszett szakasz” legendáját, akiket akkor küldtek szabadságra, amikor kimustrálták a szállítóhajójukat? A társaság századparancsnokát éppen ekkor léptették elő, a többi szakaszt pedig más egységekhez osztották be. Arra már nem emlékszem, mi történt a szakaszparancsnokkal, de a seregbeli szokásokat figyelembe véve a katonák szabadsága a legalkalmasabb időpont arra, hogy tanfolyamra küldjék a tisztjüket. Elméletileg persze csak azután, hogy küldtek a helyére valakit, aki fokozatosan átvette a munkáját. Háborúban azonban elfogytak a tartalék emberek.

A történet szerint az elveszett szakasz egy éven keresztül dőzsölt a Churchill Road két oldalán, míg valakinek feltűnt, hogy hiányoznak. Én ugyan nem hiszem, de nem kizárt, hogy megtörtént az eset.

Az, hogy csak ilyen kevés tisztünk van, jelentős mértékben meghatározta, hogy milyen kötelezettségek várnak rám Blackie Bikáinál. A történelemben még egyetlen olyan hadsereg sem akadt, ahol olyan kevés tiszt irányított olyan sok közkatonát, mint a Mobil Erőknél. Ez a tényező csupán egy része az M.E. különleges felépítésének. A rohamosztagosok egy rendkívül egyszerű elv szerint élnek. Az M.E. nem jön zavarba, ha felteszik neki a klasszikus kérdést: tízezer rendelkezésre álló katonából ténylegesen vajon hányan harcolnak? És hányan ülnek az irodában, pucolják a krumplit, vezetik a teherautókat, számolják az elesetteket?

Az M.E.-ben mind a tízezren harcolnak.

A XX. század totális háborúi során gyakran 70 ezer emberre volt szükség ahhoz, hogy lehetővé tegye tízezer számára a harcot. Ez történelmi tény!

Elismerem, tényleg szükségünk van a Flottára, hogy oda vigyen minket, ahol harcolnunk kell. Ám mi még a legkisebb csapatszállító fedélzetén is háromszor annyian vagyunk, mint a korvett teljes legénysége. Igaz, hogy szükségünk van néhány civilre, hogy ellássanak minket, és gondoskodjanak rólunk. Állományunknak átlagosan tíz százaléka van egyszerre szabadságon. A legjobbak közülünk pedig kiképzőként váltják egymást az újoncok táboraiban.

Ha íróasztal mögött ülő rohamosztagossal találkozol, akkor látni fogod, hogy hiányzik a kezük, a lábuk, vagy valamelyik más, fontos testrészük. Ők azok a rettenthetetlenek — a Ho őrmesterek és a Nielssen ezredesek —, akik megtagadták, hogy nyugdíjba menjenek, és akiket tulajdonképpen duplán kellene számítani, hiszen olyan helyen pótolnak egy-egy egészséges rohamosztagost, ahol elengedhetetlen a harci szellem, de nincs szükség minden végtagra. Csak olyan munkát végeznek, amit a civilek nem tudnának megcsinálni — máskülönben civileket alkalmaznának. A civil olyan, mint egy zsák krumpli. Megvesszük, hogy elvégezzen egy munkát, egy feladatot, amihez csak iskolai végzettségre és egy kevés észre van szükség.

A harci szellemet azonban nem lehet megvenni.

A jó hozzáállás ritka kincs. Alaposan ki is használjuk, egyetlen grammját sem hagyjuk pocsékba menni. Arányait tekintve az M.E. a világegyetem legkisebb hadserege, ha figyelembe vesszük, hogy milyen óriási létszámú civil lakosságot kell megvédelmeznie. Rohamosztagosokat nem lehet vásárolni, nem lehet besorozni, nem lehet szolgálatra kényszeríteni — még csak vissza sem lehet őket tartani, ha elegük van az egészből. Bevetés előtt harminc másodperccel még felmondhat, idegösszeomlást kaphat, és megtagadhatja, hogy beszálljon a kapszulába. A legrosszabb, ami ez után történhet vele, az az, hogy megkapja a járandóságát, és utána már sosem lesz választópolgár.

A tiszti iskolában történelemórákon sokat foglalkoztunk azokkal a hadseregekkel, amelyeket úgy tereltek csatába, mint a gályarabokat. A rohamosztagos szabad ember. Önmagából meríti az erejét — tiszteli saját magát, és arra vágyik, hogy a társai is tiszteljék. Büszke arra, hogy ennek az alakulatnak a tagja, és élvezi ezt az egyedülálló csapatszellemet.

Mindenki dolgozik, mindenki harcol . Így hangzik fegyvernemünk jelszava. A rohamosztagosnak nem érdemes protekciót szerezni, hogy egy kényelmesebb és biztonságosabb beosztást kapjon: nem léteznek kényelmesebb és biztonságosabb beosztások. Persze, időnként mi is sumákolunk. Még a leganyátlanabb katona is, akinek csupán annyi esze van, hogy megkülönböztesse a jobb lábát a baltól, képes arra, hogy kifogásokkal álljon elő, csakhogy ne kelljen felmosnia a körletet, vagy kipucolnia a vécét. Ez a katonák ősi joga.

Nálunk azonban a kényelmes, biztos munkákat kizárólag civilek végzik. Kapszulába szálláskor a legjelentéktelenebb katona is tudja, hogy abban a pillanatban mindenki, de tényleg mindenki, a tábornoktól kezdve az újoncig ugyancsak bemászik a vetőcsőbe. Lehet, hogy több fényévnyire tőle, talán nem is ugyanazon a napon, esetleg egy órával később, vagy korábban — de nem is ez a fontos. Az a fontos, hogy mindenki ugrik. Ezért szállunk be a kapszulába, még ha ezzel nem is vagyunk mindannyian tisztában.

Ha egyszer letérnénk erről az útról, akkor az az M.E. pusztulását jelentené. Csupán egy eszme tartja össze a fegyvernemet — egy eszme, amelyik erősebb kötést nyújt az acélnál, aminek varázsereje abban rejlik, hogy változatlanul hagyjuk.

Ez a szabály teszi lehetővé, hogy az M.E. olyan kevés tiszttel is működőképes legyen. „ Mindenki harcol .”

Jóval többet tudok erről a témáról, mint amennyit valaha is tudni akartam, mivel egyszer valami hülyeséget kérdeztem a történelem órán, amit azonnal egy kiadós házi feladattal háláltak meg. Arra kényszerültem, hogy elmerüljek a régi idők homályában, a De Bello Gallicótól kezdve egészen Csing klasszikusáig, Az Aranybirodalom bukásáig . Vegyük szemügyre a nagykönyvben szereplő M.E. hadosztályt — persze, csak elméletileg, mivel a valóságban nem létezik ilyen. Hány tisztre lenne szükségünk? Most nem foglalkozunk azokkal az egységekkel, amelyeket más fegyvernemek bocsátották a rendelkezésünkre. Ezek talán nem is vesznek részt a bevetésben, és nem is hasonlítanak ránk — a logisztikánál és a hírközlésnél dolgozó furcsa fickók valamennyien tisztek. Ha egy emlékezőművésznek, egy telepatának, egy látnoknak, vagy egy csodagyereknek örömet szerez, ha tisztelgek neki, akkor szívesen megteszem ezt a szívességet. Ők értékesebbek, mint én, és akkor sem tudnám pótolni őket, ha kétszáz évig koptatom az egyenruhámat. De vehetnénk például a K-9 hadosztályt, ahol a személyi állomány ötven százaléka tiszti rangban van. Igaz ugyan, hogy a személyi állományuk másik fele kizárólag neo-kutyákból áll.