Robert Heinlein - Csillagközi invázió

— Rohadt nagy szégyen lenne, ha megbuktatnák a Gyilkost.

Közben persze arra gondoltam, hogy az lenne a rohadt nagy szégyen, ha én buknék meg matematikából.

— Nem fog megbukni — válaszolta Birdie bizakodóan. — Keresztülrugdossák a vizsgán, még akkor is, ha ehhez be kell zárniuk egy hipnókabinba, ahol még az ebédjét is intravénásan kapja. Ezenkívül pedig — tette hozzá — Hassant még akkor is előléptethetik, ha megbukik a vizsgán.

— Tessék?

— Nem tudtad? Hassan már katonatiszt! A csatatéren lett főhadnagy! Ha megbukik a vizsgán, akkor ezzel a ranggal térhet vissza a csapatához. Nézd csak meg, a katonai törvénykönyv idevonatkozó paragrafusait!

Ismertem az előírásokat. Ha megbukom matematikából, akkor őrmesterként még mindig visszatérhetek a seregbe, ami lényegesebb annál, mintha bevágnák az ajtót az orrom előtt… nem egyszer gondoltam már erre a lehetőségre, például ha elszúrtam egy nagydolgozatot, és utána egy fél éjszakán keresztül álmatlanul forgolódtam.

Ám Hassan esete teljesen más volt.

— Egy pillanat! — tiltakoztam. — A Gyilkos visszaadta a főhadnagyi rangját, és kineveztette magát ideiglenes alhadnagynak, csak azért, hogy hadnagyi rangot nyerjen? Megőrültél? Vagy neki ment el az esze?

Birdie elvigyorodott.

— Csak annyira hülye, mint mi ketten, hiszen mi is beléptünk a Mobil Erőkhöz.

— Hát ezt nem értem!

— Dehogynem. Hassan amit csak tud, azt az Erőknek köszönheti. De milyen messzire juthat ezzel a tudással? Biztos vagyok benne, hogy remekül elvezet egy ezredet, és bátran helytáll a csatában, feltéve, ha valaki előtte térképen megtervezi az ütközetet helyette. Egy tisztnek azonban nem csak az a feladata, hogy harcba vezesse az embereit. Ez különösen igaz a magas rangú tisztekre. Ahhoz, hogy hadat viseljünk, vagy hogy előre eltervezzünk akárcsak egyetlen csatát, vagy hadműveletet is, tisztában kell lennünk a játékelmélettel, a taktikai elemzéstudománnyal, a szimbolikus logikával, a pesszimista szintézissel és legalább egy tucatnyi más, agyfacsaró szaktárggyal. Persze ezt mind magad is megtanulhatod a szabadidődben, ha megvannak hozzá a szükséges adottságaid. De ha nem rendelkezel ezekkel az adottságokkal, akkor sosem viszed többre egy százados, vagy egy őrnagy rangjánál. A Gyilkos pontosan tudja, hogy mit csinál.

— Valószínűleg — feleltem töprengve. — Birdie, Nielssen ezredesnek tudnia kellett, hogy Hassan tiszt volt. Vagyis hát, hogy még mindig tiszt.

— Tessék? Persze, hogy tudta!

— A szövegéből nem ez derült ki. Mindenkinek ugyanazt az előadást tartotta.

— Nem egészen. Elkerülte a figyelmedet, hogy a parancsnok először mindig Hassant kérdezte meg, ha valamilyen meghatározott válaszra várt?

Igazat kellett adnom.

— Mondd csak, Birdie, neked mi a rangod?

A légitaxi földet ért. Birdie megfogta a kilincset, és elvigyorodott.

— Őrvezető — és semmiképpen sem akarok megbukni a vizsgán.

Határozottan megráztam a fejem.

— Te aztán nem fogsz! Képtelen lennél megbukni!

Igen meglepett, hogy még a tizedesi rangot sem érte el. Az is igaz viszont, hogy egy ilyen intelligens és képzett fiút azonnal beosztottak a tiszti iskolába, mihelyt átesett a tűzkeresztségen… a háborúban pedig erre alig néhány hónappal a tizennyolcadik születésnapja után már sor kerülhetett.

Birdie vigyora még szélesebbé vált.

— Majd meglátjuk.

— Neked sikerülni fog a vizsga. Hassannak meg nekem van, miért félnünk, de neked aztán nincs.

— Igen? Akkor képzeld el, hogy Miss Kendrick nem kedvel engem.

Kinyitotta az ajtót, majd döbbenten azt mondta:

— Hé! Ezek engem hívnak! Sietnem kell a komphoz. Minden jót!

— Viszlát, Birdie!

Soha többé nem találkoztunk, és a vizsgája is elmaradt. Két héttel később hadnaggyá léptették elő, és a váll-lapok a tizennyolcadik érdemrenddel együtt visszakerültek az iskolába, Birdie pedig poszthumusz megkapta a Sebzett Oroszlánt.

A Rodger Young csupán egyetlen szakaszt szállított, és mégis csak alig fértünk el rajta, a Tourson viszont hat szakasz kapott helyet, és mégsem kellett szorongani. Ezen a hajón olyan sok a kivetőcső, hogy képes mind a hat szakaszt egyszerre kilőni, és ezen felül olyan sok tartalék kapszulának is jut hely, hogy szükség esetén még egyszer ugyanennyi katonát is ki lehessen lőni egy második sorozattal. Ez esetben persze kissé szűkössé válna a hely a fedélzeten, csak felváltva lehetne étkezni, a függőágyakat a folyosókon és a készenléti szobákban is fel kéne akasztani, korlátoznák a vizet, és csak azt lélegezhetnéd be, amit a melletted alvó egyszer már kilélegzett. Közben pedig végig vigyáznod kellene, hogy nehogy kinyomd valakinek a szemét a könyököddel. Boldog voltam, hogy semmi ilyesmire nem került sor, amíg én is a fedélzeten tartózkodtam.

A Tours kellően gyors és erős volt ahhoz, hogy a csapatokat még hadra fogható állapotban juttassa el a Federáció bármelyik pontjára, de még a csótányok felségterületére is. A Cserenkov-hajtóműveket bekapcsolva képes volt 400 M-mel, vagy még annál is gyorsabban repülni. A Nap és a Capella közötti 46 fényévet alig öt és fél hét alatt tette meg.

Természetesen egy hatos csapatszállító még nem tartozik az igazán nagy hajók közé. (Már ha egy cirkálóval vagy egy utasszállító hajóval hasonlítjuk össze.) Ez a hajótípus egy testet öltött kompromisszum. Az M.E. a parányi, egy szakaszt szállító korvetteket részesíti előnyben, amelyeket bármilyen operatív feladatra fel lehet használni, míg ha a Flotta dönthetne mindenről, akkor alighanem ezredenként szállítanának minket. Egy korvett irányításához majdnem ugyanolyan sok matrózra van szükség, mint egy olyan szörnyeteg elvezetéséhez, amelyiknek a bendőjében akár egy egész ezred is elfér. Természetesen egy ilyen behemót karbantartása és takarítása sokkal több munkával jár, de ezt ugye a katonák is megcsinálhatják. Végül is azok az alakok nem tesznek semmi mást, csak alszanak, esznek, és a gombjaikat fényesítik — biztos nem árt meg nekik a rendszeres munka! A Haditengerészetnél már csak így gondolkoznak.

A Flotta tisztikara még ennél is szélsőségesebb véleményt képvisel. Szerintük a hadsereg egy korszerűtlen létesítmény, érett a felszámolásra.

A tengerészek természetesen nem hangoztatják nyíltan ezt a véleményüket — de üljél csak le dumálni bármelyik, szabadságos tengerésztiszttel, amikor nincs rajta szájkosár! Nem fogsz hinni a fülednek! A Flotta azt hiszi, hogy egyedül is megvívhatja a háborút, a győzelem után csak pár emberüket kell leküldeni, hogy addig tartsák a leigázott bolygókat, míg a Diplomáciai Testület át nem veszi a felelősséget.

Elismerem, hogy a legújabb játékszereikkel bármelyik bolygót lerobbanthatnák az égről. Még nem láttam bevetés közben ezeket a fegyvereket, de azért hiszek nekik. Talán ugyanolyan korszerűtlen vagyok, mint egy Tyrannosaurus rex. Bár én furcsa módon nem érzem, hogy elavult lennék. Ezenkívül pedig a hozzám hasonló majmok olyan feladatokat is végre tudnak hajtani, amiket még a legnagyszerűbb hajóval sem lehetne véghezvinni. Ha a kormányzat nem akarja, hogy megcsináljuk ezeket a dolgokat, akkor arról úgyis szól nekünk.