Stanisław Lem - Visszatérés

A viszontlátás úgy megrázott, hogy egy csapásra felszínre tört minden gyengeségem, amelyet oly kétségbeesetten álcáztam, előbb a színlelt nyugalommal, aztán a szándékosan erőltetett, makacs hegymászással. Vaktában lenyúltam a kő alá, és nem szégyellve, hogy remeg a kezem, a számba vettem egy maréknyi, szemcsés havat. Hidegen olvadozott a nyelvemen, nem oltotta szomjamat, de kijózanított. Így ültem ott, havat eszegetve. Még mindig nem egészen hittem a szememnek, vártam, hogy a felkelő nap első sugarai igazolják, amit sejtek. Még jóval a napkelte előtt valahonnan a magasból, a lassan tünedező csillagok felől leszállt egy madár, összecsukta szárnyait, egészen kicsike lett, megült egy kövön, aztán felém ugrált. Nem moccantam, hogy el ne riasszam. Közeledett, eltávolodott, és amikor azt gondoltam, ügyet sem vet rám, visszajött a másik oldalról, körülugrálva a sziklát, amin ültem — így néztük egymást egy darabig, végül halkan megszólítottam:

— Hát te hogy kerülsz ide?

Látva, hogy nem fél tőlem, tovább eszegettem a havat. Félrehajtotta fejecskéjét, nézett pici fekete gyöngyszemével, aztán egyszer csak, mint aki rám unt, széttárta szárnyát, és elrepült. Én meg csak üldögéltem az érdes sziklán, görnyedten, a hótól dermedt kézzel, vártam a hajnalt, és felvillanó, szenvedélyes, befejezetlen képekben visszatért az egész éjszaka — Thurber, és amit mondott, a hallgatásunk Olaffal, a város képe, a rőtes köd és a fénytölcsérek, forró légsugarak, milliónyi lélegző bomlás, függő terek és utak, lángoló szárnyú kehelyházak, más-más színű szintek, félig öntudatlan beszélgetés egy madárral a hágón, és ahogy mohón ettem a havat — és mindegyik kép önmaga is, és valami más is, mintha álmodnék, felidézi és elfedi azt, amire nem mertem gondolni, mert egész idő alatt azon fáradoztam, hogy fölleljem magamban a belenyugvást abba, amivel nem tudok megbékélni. De mindez elmúlt, éppúgy, mint az álom. Most, józanul és éberen várva a nappalt, míg a virradattól már ezüstös levegőben lassan kirajzolódtak a szigorú sziklafalak, szakadékok, görgetegek, amelyek az éjszakából felmerülve némán igazolták a visszatérésem valódiságát, most először tudtam, egyedül, de nem idegenként a Földön, immár megadva magam a Földnek és törvényeinek, lázongás és keserűség nélkül gondolni azokra, akik elrepülnek a csillagok aranygyapjújáért.

A havas csúcs arany és fehér lángba borult, hatalmasan, időtlenül őrizte a lila árnyékkal teli völgyet, és én, nem hunyva be könnyekkel teli szemem, bár káprázott a fényben, lassan felálltam, és elindultam a görgeteges lejtőn délnek, a házam felé.