Mert Carsac regényének tartalma végeredményben utópisztikus. A kataklizmát túlélő franciák — később más európai nemzetek képviselői és amerikaiak is — „kolektivista”, racionális, a munkára és tudományra építő társadalmi rendet alakítanak ki a Telluson, kapitalisták és földesurak nélkül. Egy pap ugyan szintén túléli a katasztrófát, de később áldozatául esik Carsac érdekesen kimódolt repülő hidráinak. Szelíden és nemesen pusztul el, de elpusztul. Carsac utópiájában nincs szükség papra.
Hiába, a francia író nem tagadja meg nemzeti hagyományait, Voltaire, a haladó polgárság és a forradalom eszméit, és ha a társadalom valóságában elfonnyadnak ezek az eszmék, megvalósítja őket tudományos-fantasztikus írásokban.
Francis Carsac neve mögött, mint olyan gyakran a science fictionban, egy tudós rejtőzködik, Francois Bordes, aki a bordeaux-i egyetem geológiai és őstörténeti kutató intézetét vezette. Ebből érthető az a szeretet és szakszerűség, amellyel Carsac a Tellus geológiáját és ál atvilágát leírja, és érthető az is, hogy francia kritikusai miért hangsúlyozzák a tudományos szót Carsac fantasztikus könyveiről beszélve.
És könyvének elolvasása után elfogadható az a francia vélemény, hogy Francais Carsac Jules Vernének és idősb Rosny-nak közvetlen örököse és a francia science fiction huszadik századi klasszikusa. 1954 és 1962 között több érdekes elbeszélést írt Carsac a „Fiction” és a „Satellite” című tudományos-fantasztikus magazinokba és „A világűr Robinsonjai” mellett még öt regényt.
Könyveit számos nyelvre lefordították — többek között, oroszra is — az olvasók örömére és az írók tanulságára. Ez utóbbit azért érdemes említeni, mert Carsac követőivel, műveinek közvetett vagy közvetlen hatásával mindenütt találkozunk a világ tudományos-fantasztikus irodalmában. „Sajnálatos — írja róla francia méltatója és barátja, Jacques Bergier —, hogy Carsac nagyon keveset írt. A tudományos munkában elért siker lehetetlenné tette írói tevékenységének folytatását…”
Ha a magyar olvasók megértették Carsac regényének tanulságát, ha élvezték meseszövését, fordulatait és humorát, ha elmerültek csodálatos világában és ha együtt éreztek hőseivel — nyugodtan csatlakozhatnak Bergier sajnálkozásához.
A kiadásért felel a Kossuth Könyvkiadó igazgatója Szerkesztette Hangay Sándor
A fordítást ellenőrizte Fodor István
A borító és az il usztráció Würtz Ádám munkája Műszaki vezető Szécsi Andor
Műszaki szerkesztő Jordán Gusztávné
A szedést 1971. IX. 30-án kezdték meg Megjelent 1972. IV. 30-án, 30 000 példányban
Terjedelme 10 (A/5) ív, PL-28-D-7275 71.0542/1/2551 — Zrínyi Nyomda, Budapest
Felelős vezető: Bolgár Imre igazgató
Massacre = mészárlás, vérfürdő (fr.)
Conquérant = hódító (h.)
Légy nyugodt, de óvatos.
Itt W. A. hívja Új-Washingtont… (ang.)
W. A. Kicsoda maga?
W. A. Kicsoda maga? Itt Új-Franciaország!
Téméraire = vakmerő, merész (fr.).
Jöjjön velem (ang.)