Isaac Asimov - Az istenek is…

— Nem csak a kis nehézségi erő segít — mondta Selene —, próbálj a meg, ha nem hiszi! Végtelen hosszú gyakorlás kell hozzá.

A mászók elérték a rudakat, és fejenállásba lendültek. Aztán egyszerre bukfencet vetettek, és zuhanni kezdtek.

— Gyorsan mozognak, ha akarnak — mondta a földi férfi.

— Hm — válaszolta Selene a gyors taps fölött —, arra gyanakszom, hogy a földi ember — úgy értem: az igazi földi ember, aki sohasem látogatta meg a Holdat — úgy gondolja, a Holdnak csak a felületén és csak szkafanderben lehet mozogni. Ez persze gyakran lassú. A tömeg, amelyhez a szkafander is hozzájárul, tetemes — mindez pedig nagy tehetetlenséget jelent a kis nehézségi erő mellett.

— Így van — mondta a földi férfi. — Láttam a korai űrhajósokról egy sor klasszikus filmet, amelyeket minden iskolásgyermek lát: úgy mozogtak, mintha víz alatt lettek volna. Ez a kép rögzül akkor is, ha az ember már kevésbé tudatlan.

— Meglepődik, ha látja, milyen gyorsan tudunk mozogni a Hold felületén űrruhában — mondta Selene. — És itt, a felszín alatt, ugyanolyan gyorsan mozgunk űrruha nélkül, mint a Földön lehet. A gravitáció diktálta lassúbb ütemet kiegyenlíti az izmok megfelelő használata.

— De tudnak lassan is mozogni. — A földi férfi az akrobatákat figyelte. Fölfelé gyorsan mentek, lefelé tudatosan lassan haladtak. Szállingóztak lefelé, rá-rácsapva egy-egy fokra, így lassították az esést, ugyanúgy, ahogy felfelé gyorsították a mozgásukat. Elérték a talajt, és két új akrobata lépett a helyükre. Aztán megint kettő. Minden csapatból kettesével versenyeztek, melyikük virtuózabb.

Mindkét pár egybehangzó harmóniában, de egyre bonyolultabb módon ment föl és esett le. Az egyik pár egyszerre rúgta keresztül magát a csövön, lapos, felfelé homorú parabolát írva le, mindegyik azt a fokot érte el, amit a másik elengedett, egymás mellett suhanva a levegőben, anélkül hogy érintették volna egymást. Hangos tapsot kaptak.

A földi férfi megszólalt:

— Félek, hogy nincs meg bennem a megfelelő felkészültség, hogy a finomabb fogásokat is értékeljem. Ezek mind született Hold-lakók?

— Annak kell lenniük — mondta Selene. — A tornaterem minden Hold-lakó polgár számára nyitva van. Néhány bevándorló meglepően ügyes. De ehhez a virtuozitáshoz olyan emberek szükségesek, akik már itt fogantak és születtek a Holdon. Megfelelő fizikai alkalmazkodás kell, sokkal több, mint amire a földi ember képes, azonfelül gyermekkoruktól tréningben kell lenniük. A legtöbb akrobata tizennyolc éven aluli.

— Úgy érzem, veszélyes, még a holdbéli nehézségi erő mellett is.

— Nem, nagyon ritka a csonttörés. És nem hinném, hogy lett volna haláleset, de legalább egy gerinctörésről és bénulásról tudok. Borzasztó baleset volt, véletlenül éppen láttam is. Ó, várjunk csak, mostantól ad-lib dolgoznak.

— Hogyan?

— Mostanáig beállított számokat láttunk. A mászók kötött minta szerint mozogtak.

A dobok most lágyabb ütemet vertek, amint az egyik mászóakrobata hirtelen a levegőbe vetette magát. Fél kézzel elkapta az egyik kereszttudat, függőlegesen fordult egyet rajta, aztán elengedte.

A földi férfi figyelmesen nézte. Aztán megszólalt:

— Érdekes. Pontosan úgy forog a radon, mint egy gibbon. — Mint egy micsoda?

— Gibbon. Az emberszabású majmok egy fajtája; ez az egyetlen majom él még vadon. — Meglátta Selene arckifejezését, és így folytatta: — Nem sértésnek szántam, Selene, nagyon kecses állatok.

Selene a homlokát ráncolta.

— Láttam őket képen.

— Nyilván nem látta őket mozgás közben. Persze a földikék használhatnák a Hold-lakókra a gibbon kifejezést sértő értelemben, ahogy a Hold-lakók nevezik földikének a Földön lakó embert. De én nem így értettem.

Mindkét könyökét a korlátra rakta, úgy figyelte a mozgást. Mintha táncoltak volna a levegőben. Azt mondta:

— Hogy bánnak a földi bevándorlókkal itt a Holdon? Úgy értem, Selene, azokkal a bevándorlókkal, akik élethossziglan itt akarnak maradni. Hiszen nincsen meg bennük a Hold-lakók sokféle képessége.

— Nem számít. A vándlizók teljes jogú állampolgárok. Nincs megkülönböztetés, legalábbis hivatalos megkülönböztetés nincs. — Mit jelentsen az, hogy nincs hivatalos megkülönböztetés?

— Kérdésben a felelet. Vannak dolgok, amelyekre képtelenek.

Vannak különbségek. Mások az orvosi problémáik, a kórtörténetük általában rosszabb. Középkorúan már öregnek látszanak. A földi férfi zavartan félrenézett.

— Van vegyeshá zasság? Úgy értem, földiek és Hold-lakók között? — Persze. Van. Lehet keresztezni őket.

— Ezt akartam tudni.

— Természetesen. Nincs kizárva, hogy egy bevándorlónak pár értékes génje legyen. Édes istenem, az én apám is bevándlizott, bár anyai ágon második generációs Hold-lakó vagyok.

— Azt hiszem, az édesapja egészen fiatalon… Istenem! — Megdermedt a korlátnál egy pillanatra, aztán felszabadult sóhaj szakadt ki belőle. — Azt hittem, eltéveszti a rudat.

— Nem lehet. Hiszen ő Marco Fore. Szereti így csinálni, hogy az utolsó pillanatban kapja el. Valljuk meg, nem ízléses, igazi bajnok ilyet nem csinál. — Apám huszonkét éves volt, amikor idejött.

— Ez a módja, gondolom. Még elég fiatal volt, hogy alkalmazkodjék, nem hagyott érzelmi gubancokat a Földön. A férfi földike szempontjából elég kellemes lehet nemi kapcsolatba lépni egy…

— Nemi kapcsolat! — Selene vidámsága szinte riadalmat takart. — Csak nem képzeli, hogy az apám és az anyám… Ha anyám hallaná, miket beszél, lelökné innen.

— De…

— Mesterséges megtermékenyítés volt, az isten szerelmére! Szex egy földivel?

A földi férfi ünnepélyes arcot vágott.

— Azt mondta, nincs megkülönböztetés.

— Ez nem megkülönböztetés, hanem fizikai ténykérdés. A földi ember nem képes elboldogulni az itteni nehézségi erővel. Akármilyen gyakorlott, a szenvedély hevében ez a tapasztalatlanság visszaüthet. Én nem kockáztatnám. Az ügyetlen bolondja kificamíthatja a karját vagy a lábát, vagy ami még rosszabb, az enyémet. A génkeveredés egy dolog, a szex teljesen más.

— Elnézést. A mesterséges megtermékenyítés nem törvényellenes?

A nő elbűvölten nézte a tornászokat.

— Megint Marco Fore. Ha nem akar mindenáron teljesen haszontalan látványosságokat produkálni, valóban jó, de a nővére legalább ilyen jó. Ha együtt dolgoznak, az valóságos mozgásköltemény. Most nézze őket! Ugyanazon rúd körül forognak, mintha egyetlen test volna kifeszítve. A fiú időnként túl feltűnő dolgokat csinál, de kifogástalan az izomzata… Igen, a mesterséges megtermékenyítés a földi törvényeket sérti ugyan, de ha orvosilag indokolt, megengedik, és gyakran ez a helyzet, vagy legalábbis ezt mondják.

Most minden akrobata felmászott közvetlenül a nagy körkorlát alá: a vörösek az egyik, a kékek a másik oldalra. A nézők karja felemelkedett, nagy taps hallatszott. Egész tömeg gyűlt már össze a korlátnál.

— Baj lesz a férőhellyel — vélte a földi férfi.

— Egyáltalán nem. Ez nem műsor, hanem testedzés. Nem hívunk a kelleténél több nézőt a korláthoz. Csinálni illik odalent, nem bámulni ideföntről.

— Úgy érti, ugyanezt meg tudná csinálni maga is, Selene?

— Bizonyos fokig persze. Mint minden Hold-lakó. Csak nem lennék olyan jó, mint ők. Nem vagyok csapattag sem. Nagy nyüzsi lesz most, mindenki mindenki ellen. Ez már tényleg veszélyes. Mind a levegőben lesznek, és mindegyik csapat azon igyekszik majd, hogy a másik tagjai leessenek.