Isaac Asimov - Az istenek is…

Neville lassan visszaült. Vereség tükröződött az arcán.

A lakásban minden ablak a Földet mutatta. Selene azt mondta:

— Ellene szavaztak, Ben. Majdnem egyhangúlag.

— Én mégsem hiszem, hogy feladná. Ha valami súrlódás támadna a Földdel a telepek építése közben, a közhangulat a Holdon meg változhat.

— Nem kell súrlódásnak lenni.

— Nem, nem kell. Akárhogy is: a történelemben nincs boldog végkifejlet; válságok vannak, amelyeken túl lehet jutni. Ezen rendben túljutottunk, gondolom, és majd más válságok izgatnak bennünket, ha jönnek, és ha előre látni lehet őket. Ha elkészülnek a csillagközi űrhajók, a feszültség is érezhetőleg csökkenni fog.

— Megérjük, meglátjuk; biztos vagyok benne.

— Te meglátod, Selene.

— Te is, Ben. Ne dramatizáld a korodat. Csak negyvenhét éves vagy.

— Elmégy az egyik csillagközi űrhajóval, Selene?

— Nem. Öreg leszek már, és nem akarom szem elől veszíteni a Földet. A fiam, ő elmehet… Ben.

— Igen, Selene.

— Kérvényeztem egy második fiút. Elfogadták a kérvényemet. Nem akarsz közreműködni?

Denison fölnézett, egyenesen Selenére. A nő nem nézett félre.

— Mesterséges megtermékenyítés? — kérdezte a férfi.

— Természetesen. Biztosan érdekes lesz a génkombináció — válaszolta a nő.

Denison lehunyta a szemét.

— Hízelgő rám nézve, Selene.

Selene védekezőleg mondta:

— Csak a józan ész, Ben. Nagyon fontos, hogy jó legyen a génkombináció. Nincs semmi rossz a természetes génsebészetben.

— A világon semmi.

— Nem mintha nem akarnám más okból is… Például, mert tetszel nekem.

Denison bólintott és csendben maradt.

Selene csaknem mérgesen mondta:

— Hiszen több a szerelem, mint a szex.

— Egyetértek — felelte Denison. — Végtére, én szeretlek szex nélkül is.

Selene így válaszolt:

— De ami azt illeti, a szex több, mint az akrobatika.

— Ezzel is egyetértek — mondta Denison.

— És mellesleg, a fenébe is, megpróbálhatnál tanulni! — Ha megpróbálnál tanítani — mondta lágyan Denison. Habozva felé mozdult. Selene nem távolodott el tőle. Aztán nem habozott többé.