StaVl Zosimov Premudroslovsky - NAPBAN. Humoros igazság

Mindent tulajdonítottak a behozott termékeknek, és megbüntették az üzlet igazgatóját, mondják, hogy a lányát, egy tizenhét éves iskolás lányt megölték. Slaveri Venadevics maga tisztességes lelkiismerettel fizetett a temetkezési tolvajért, akinek a törlői egy héttel később találtak fejet a szemetet. Felhívták technikusukat a helyszínre és elmenekültek, látva a rendõrséget és félelmet érezve a törvénytelenségtõl.

A bombázó házában lévő korábbi ablaktörlők telepedtek le, és mindazok kedvéért kezdtek, hogy mindenkire kopogjanak, köztük engem is, akiket később az “éjszakai menedékhely” adminisztrációja kiszorított, és az utcára kerültem.

Barangoltam a várost, és nem tudtam, mit tegyek, enni és inni, aludni és írni akartam, kakálni és sírni, fingni és morgni szeretnék.

– Nos, add meg a pokolnak útlevelet, munkát és házat!! – felrobbant a fejemben. És a piton valami mást kért. – Jelenleg forró, húsos és még sok más…

– Menj el lopni!! – vágta le a belső hang, mint egy sarló.

– Nem Nem vagyok orosz demokrata, hanem szovjet ember. Gondolkodásom a posztszovjet téren alakult ki, amikor a többség nem csak nem tudta, hogyan kell lopni, hanem egyszerűen odaadta és megosztotta az utolsó kenyérdarabot, mint Jézus, és felismerte mások fájdalmát, és nem értette azt. Megint ellopták azokat, akik jelenleg oligarchák és demokraták, akik még télen sem tudnak havat megszerezni őket az egyszerű emberektől. Egy bűnöző múltú képviselő hűvös és hősies, mondják, a követett régi rendszer. De ha egy ember lázadó, akkor sokkal veszélyesebb és kegyetlenebb, mint a szokásos zsebtolvajok. Nem a külföldiek tönkretették országunkat, és nem mi – pusztán halandók, hanem ezek a törvényes tolvajok – most az Állami Duma képviselői. És csak akkor változik meg, ha az utolsó volt szovjet tisztviselőt eltávolítják, és még ha nem is kommunista, akkor is ezeknek a időknek a tolvaja. És most csak újra és újra próbálnak élni a luxusban, tőlünk vetve életünket. És gyermekeik, akik nem ismerik az életet, azonnal a képviselőkhöz jutnak. Szippantani a szart jobban gondolkodni és az innovációért szavazni. És mi, a közönség számukra rovarok, nem is szarvasmarha. Valamilyen prima donna elfoglalták az egész étert. Dicsérik és énekelnek neki. Ő a mi országunk legdemokratikusabb nő, feleségül vette illegitim fiát, és ennyi is: tedd úgy, ahogy tesz. És azok, akik ellenzik a monarchiát, vagyis jobb, mint egy dal, és nem rokonak Mózeshez, nem olyan formátumot jelent, mint például Viktor Tsoi, akit eltávolítottak, miután elutasította a vele való együttműködést. És ez az erő minden körében található. Demokráciánk a nyugati demokrácia ellentéte, tehát az életszínvonal más: van szarunk és Kaifunk. Az amerikaiak a demokratát becsületesen társítják, de velünk oroszokkal ezt lopásnak és banditizmusnak kell tekinteni. És megint megkaptam. Nos, semmi, nem az elsőben. A dzsungelben lévő állatok könnyebbek, nincs törvényük. És itt?! A lényeg az, hogy nyugodj meg. Forralsz – utópia, idegekre még mindig szükség van… De vajon minden fáradt-e tőle?! A vadászat egyszerűen nem jelent problémát. Ha az emberek a király ellen fordulnak, akkor ez már nem ország, hanem laktanyák, ahol kénytelenek létezni, nem pedig élni. Az élet tudatos szerkezetátalakításának első órái azonban nehézek, és amikor már megérted, hogy mi áll előttünk, akkor az élet nem érdekes, és a holnapra gondolkodás nélkül él. Az élet egy cél nélkül. Ezért a mai ifjúság teljesen tönkreteszi az országot… Két hét a semmiből való felvonulás, és újra társadalmilag eszem. És ez idő óta nem cselekszem…

A Nevsky prospekt Szentpétervár központja. Az Alexander Nevsky tértől a Decembrists Uprising Square-ig; a világítótornyoktól az Ermitázsig. Mennyit látsz: zsonglőrök, akrobaták és zsebtolók, koldusok és balekok és csalók. Mindenki ott dolgozik. Az arcokat bűnözői táplálkozás jellemzi. Természetesen a turisták valójában egy fák. Nézd, a McDonald védőszemüveges ember lapáttal megduzzad, vagyis pénztárcával. És látom, hogy egy srác szemmel láthatóan szarkasztikus pillantással érkezik hozzá.

– Hé testvérem,.. nagyszerű! – köszöntötte a balekot.

– Igen, egészséges, hála Istennek!

– Nos, az élet normális? Istennek? Istenem, ne szar neked. Röviden: – jött egy szűk srácban egy balekhoz, vezessen egy lapáttal, különben megölöm őt, mint egy kutyát. Szerezze be a számlákat, zárja be a lapátot és tegye a zsebébe… És most menj. Ne csúsztasson; Istened megparancsolta, hogy ossza meg.

– Hogyan fogsz beszámolni Istennek?

– És bevallom a halál előtt, és továbbra is átvertem téged a paradicsomban. Hahaha.

Aztán feljövök, és figyelmeztetés nélkül belepiszkálom a fickót a bogyóba. Levegőt kap, és megpróbál ellenállni, egyik kezével ösztönösen ragaszkodik nekem, a másikkal megragadja a májat. Italok, ez egy gyenge máj.

– Fogjon pénzt, elvtárs. – Azt mondom, hogy balek, és verte el a kést a fickótól.

– köszönöm!!! – köszönetet mond, és a halandó görcsökkel küzdő fickó elveszíti az eszméletét és meghal. És dolgozhat valahol, és az állam és az emberek javát szolgálhatja, de az ország demokratikus káoszja alvássá tette őt … – Vessen egy jutalmat. – megkér egy számla szopót, és gyorsan elfut, beugrott a Lexusába, és eltört. Egy csésze tea és két kolbász a tésztában, köszönöm, hogy tízezreket és a tolvajok szemét takarította meg. De a fillérekért meg kell menteni. Igen, sok ember van itt, és mindenki jár. És az ár dühös és továbbra is növekszik. Minél szegényebbek az ország lakói, annál drágább az ár.

Mi itt?! Állok és nézek egy másik srácot, aki vonzza a járókelőket. Látom az embereket, akik kiállnak és nem forrnak, sör szar, és hajléktalan ember. Kér valamit, és azonnal lebeg vele.

– Kedves!!! Segíts a kenyérnek, adj egy apró pénzt?! – mondja egy titokzatos koldus.

– Szállj ki, Huy elvtárs!! – beszélt a srác a beszélgetésbe. – Menj el lopni, büdös!! – szakította félbe a dudor. – Unod már a hajléktalanokat?! – mosolygott a srác. Loch felhívta a figyelmét, megvizsgálta és kiindulási helyzetébe vette a srácot állampolgárságának megfelelően. Folytatta. – Csak sört vettél, és nem fogsz igazán inni.

– Igen. – húzta fel. – Most vettem sört, az egyik felbukkan: “Adj nekem két rubelt?”, Kortyolt, a másik pedig: “Segíts elmenni metróval, ők csak engedtek engem a zsaruk elől.” Bátor rendõrségünk elvesz személyes pénzt? Valami abszurditás, a tévében az ellenkezőjét mondják.

– Hmm igen! – támogatott szárnyaló balek. És folytatta:

– Újabb kortyot vett: “Segíts engem, tesó, elítélik csapdát …", máris kortyotsz a hetedikből. – hangsúlyozta.

– A tizenkettedik. – Neuro-nyelvi programozási technikák és Carnegie tanácsai alapján nyertem meg a fickót.

– Mi van? – Nem értem Loch-t.

– És te vagy a tizenkettedik…

– Miért?

– És mivel mi is fáradtak vagyunk az élettől, a téltől, az ország zavartól. Már fáj a lélek. Ezért úgy döntöttek, hogy egy hajléktalanok számára független állami szervezetet szerveznek: Röviden: NOBL! Már béreltünk egy irodát, és sokat segítettünk a lakhatásban, a munkában és a hazautazásban, mert számunkra a dokumentumok nem fontosak. Ez az útlevél-íróasztalok és az FMS munkája. Az őszinteség a szívében van, nem papíron. Milyen intézkedést hajt végre, Isten vissza fogja fizetni neked…