StaVl Zosimov Premudroslovsky - NAPBAN. Humoros igazság

– De hogy jutottak oda?

A következő rendőrségre vittek, és a szolgálatban lévő tiszt bepakolta a bandáinkat egy majomházba, ahol két türkmén és egy télen öltözött koszos, büdös, hajléktalan schmuck már bohótozott, bár a hő túl volt a fedélzeten plusz harminc, és téli kalapot is viselt. És igény nélkül azt mondja, hogy reggelente hideg van a halászattól, és akár a lapocka, majd a fenék, aztán a nyakat, aztán a hónaljat vagy a talpot megkarcolja anélkül, hogy levetné a cipőjét, majd az ágyékot és más helyeket. És igaz.

Fionát hónaljba hoztuk egy ketrecben, és egy várakozóra helyeztük. Visszahúzódott a háta mögé, és horkolt, és a legjobban, amire nem akarok, kinyitotta a száját, ahonnan a nyál lassan kifolyott és összezavarodott, a szakáll haja és a bajuszát megduzzasztotta. A nyálkare megragadva a legyek ragacsosak voltak, mint egy szúnyogok mérgező légylevele. Seraphim ülve üvöltött. És megpróbáltam elrejteni a pénzmaradványokat a talpban, ahol volt egy beépített pénztárca-gyorsítótár. Hirtelen kinyílt a rács, és a legegészségesebb, valószínűleg az egész Központi Belső Ügyek Igazgatóságából, belépett, androiddal, fegyverrel a vállán. Lassan, a szemét evve, megvizsgálta a fegyvert, majd amikor a sas különféle korú ázsiai ikrekre pillantott, már a gyám szemétõl a falhoz tapadtak, keskeny szemhéjakat nyitva öt rubelérméig, felhívták a tanulóinkat és az alvó Fionóra nézett. amely akkorra légygyűrű körözött a szájában, egy tornádó tölcséréhez hasonlítva. Seraphim kinyitotta bal szemét és azt mondta:

– Parancsnok, fejezd be! – és a bárban szolgálatot teljesítők, ne fröccsenő, nem körben felváltott nyál, nevetve. A testpáncél redneckje nyugodtan, a nyaki csigolyák csikorgásával remegett, és nem fejezte be és nem falsetto fejét, azaz olyan hangban, mint egy kislány, felrobbant:

– Te, bölcs srác, dolgokkal… Gyorsan!!

Seraphim lassan megrázta a fejét, hogy megfigyelje a gyám figyelmét a tanulókkal, lassan felállt és elhagyta a meghajtót.

– Név. – kérdezte az ügyeletes tiszt.

– Én?! Seraphim atya! – felelte az öreg szerzetes büszkén és simogatta a szakállát.

– mondtam, teljes név!! – megérkezett az ügyeletes tiszt. – vagy megy a kamerába három napig.

– Szarvasmarha, Sergey Baituleuovich. – sértõen nevezték világi Serafimnak. – Megátkozom. – sziszegte.

– Mi?? – kérdezte a zsaru.

– Azt mondom, hogy ezt a nevet régóta viseltem, mielőtt a tonhal és a cölibátusvacsora elfogadásra került volna. – jelentette ki és sziszegte újra. – Megátkozom.

– Jelenleg egy lábbal fogom vezetni téged a lábak között. – vicsorogta a második, a szent apja hátán állva. – Így van, már éjszaka van?!

– Reggel – Szarvasmarha, és este.. – tette hozzá mellette ülve.

– Ez nem így van, már húsz éve hű vagyok. – Olyan fájni kezdtem, mint egy gyerek, akinek az édességét elvették.

– Hé, Seraphim, ő egy redneck..

– Ő Chikatilo. – Megszakítva hozzátette az egészséges zsaru.

– Láttad már a tesó emlékeit?

– Igen, ó, főnök!

– Ó, hogyan! – mosolygott az ügyeletes tiszt. – És ellopt egy csontot? – nevetett mindenki. – És jött Szentpétervárba, hogy gyakrabban eladja?! – a sikoly fokozódott.

– Ne káromkodjon, Antikrisztus, Heródes, a menny királya, különben megátkozom mindannyian!!!! – Seraphim kihúzta a szemét, és véletlenül vonzóan régimódi.

– De nem kell fingni. – vette észre az ügyeletes tiszt.

– Igen, így átok. – tette hozzá a hátsó rendőr. A szeráf még inkább feltárta ferde szemét, amelyeknek tanulói: az egyik sötétzöld, a másik pedig világosbarna.

– Szeretnéd, hogy átkozzam? – kérdezte az egészséges fegyverrel. – röviden, kiszállsz, a megyénkben lévő pajtában lévő lombkorona most tisztítható.

– És panaszkodok az ügyésznek az ortodox egyház nevében. – Szarvasmarha elvtársa homlokát ráncolta.

– Elmentél, görögdinnye, Nyugat-Ukrajnából jöttél? Stepan, zárja vissza.

Reggel szabadon engedték, és Seraphim nélkül maradtunk, őt kénytelen volt megtisztítani a WC-t. Ebédre megértett minket, imádkoztunk, és a látványos üzletek felé indultunk…

Emellett a szerződés alapján is szolgáltam, noha távollétében, ezen Nochlezhka lakosainak szavaitól függően, és hogy ne zavarjuk a történeteket és eseményeket, én ebben a ciklusban mindent írtam: (a Világi élet tapasztalt utódainak (Bum) megjegyzései a jelölő karakterrel azonosak, típusú történetek Vaszilij Terkinről, természetesen, ha valaki olvas róla. Csak az ő kizsákmányolásáról hallottam, amelyet különböző harcosok végeztek különböző időpontokban. Általában kiszolgáltam … “Én” a jegyzeteim főszereplője, ne feledje… Általában szerződési alapon is szolgáltam. Két hétig járőrözöttünk és visszatértünk a bázisba. Közeledve, úgy mondhatjuk, demobilizációs akkord ütött bennünket: a csecsenek provokálták egymás között két oszlop lövöldözését, és mi ütközött a kereszttűzbe, és egész nap ki kellett ülnünk a folyóban, a nyakon, és amikor a parancsnokok rendezték, köszöntöttünk és melegítettünk. hősök, sajnálatos, hogy csoportunk közül csak háromat öltek meg az állami határ menti úton. A mennyek királysága velük van, bár köztük volt egy muszlim, akkor Allah Akbar.

A fürdőszobában való mosás és a büdös ruhák otthoni változtatása után elkezdtük a legális kéthetes vakációt. Sétáltunk és unatkoztam, és új utazásra vártunk. Valahogy a bázis kapujánál állunk, és látjuk, hogy egy helyi lakos jön, és nyilvánvalóan hozzánk.

– mire van szüksége? kérdeztük tőle.

– Hé, tesó, adj nekem két kirzuh-t? – Közeledve egy keleti vicces akcentussal, két ponyvacsizmával kérdezte.

– Miért?

– Adj nekem testvért, mi? Holnap, nyolc hónapig, egy birka sétál, legeltetés gyűlt össze.

– És mi van, ha nem lehet átadni?

– Nem, nem! Mi a hülyeség? – A csecsen kissé fel van haragítva. – a kecske magával veszi.

– Miért? – kérdeztem vonakodva.

– Mit, juhok evett, a kecskék legelnek? – az ironikus őrmesterrel. – Nem értem, miért van szüksége csizmára?!

– Wai, nem, a kecske hátsó lábának csomagja felbukkan, igaz? És egy káposzta lebeg, zsákok, hogyan kell emlékezni feleségével.

– Hé, álmodozó vagy?! És mekkora pénzt fogsz adni?

– Wah, miért a pénz, patkány. Chacha borosbőr, igen. Rövid chacha.

– Oké, csak nézd, ha bolond vagy, úgy lőlek téged, mint egy sakál.

– Miért olyan durva? Salim nem csal. Salim őszinte.

– Ahmed mondta ugyanazt, de a csacát olyan gyengeként eladta, mint a víz. – a távoli őrmester észrevette a kopasz szellemet, aki vadvirágokat gyűjtött és kóstolta meg a szirmokat.

Ránéztünk egymásra, és úgy döntöttünk.

– Hé, te.., menj syud! – kiáltotta az őrmester. A szellem vitathatatlanul engedelmeskedett a parancsnak, levette a csizmáját és a kaukázusi állampolgárságú mellé dobta. Elkapta a cipőt, megcsókolta őket, és előhúzott egy öt literes kígyócsatot a nadrágja zsebéből, és ránk dobott, mielőtt kortyot vett és demonstrációs módon lenyelte, állítólag nem fertőző.

Reggel boldog napot!!!

Csak az abrek menekült el, és megragadta a pásztorot a csorda közelében lévő kudarcból, látszólag csizmát próbált kecske-barátnőinek, akiknek meg kellene engedniük hegyi hőmérsékleteiket és hormonukat, emlékeztetve szeretett feleségére, ahogy a tizedes javasolta: