StaVl Zosimov Premudroslovsky - NAPBAN. Humoros igazság

– És mi van?!

– Igen, tudod!? – válaszolta az őrmester.

– Szóval? – kérdeztem a magánszemélytől.

– Lovagolni. – válaszolta a művezető, és átmentünk a dombon, ahonnan jól látható volt a bal oldali juhállomány, amelyet hamarosan a hegyekbe kellene telepíteni. Fogtak egy hangtompítóval ellátott gépet, és harci pozícióba lépve leürítették a borbőrt. Chacha okosnak bizonyult, mint egy kompót.

– Kecske, abrek, ismét forrázott, nos, semmi, most csótányversenyt rendezünk nekik. – az őrmester felháborodott, célzott a közeli nagy juhokra, göndör hajú, közel állt hozzánk. “Micimackó!!” és egy golyó levágta a kos melletti bokrot. Baran nem figyelt.

– Adj, szemmel. – megragadta a tizedet. Célzott és “Micimackó!”, Eltalálta az állomány felett repülõ sólyomot.

– Klub, hol lősz?! – kihúzva egy automata puskát, a művezető elmosolyodott.

– Miért, ugyanaz a visszatérés? – elutasította a tizedes.

– Mit vezetsz? Hogy van, először visszarúgás, majd röplabda? művezető és a “Micimackó!” célba lépett. Egy bolond golyó, egy kos felett repül, és a rétről rohan, nyúl mögé kötve. Az a szegény ember, jobbra és balra egyaránt, lehajol és visszapattan, és a golyó, mint egy bizky furat, elrepül, visszatér; majd észreveszi, majd hiányzik. Tehát a ferde metszetet az erdőbe vezette.

– Eh!! – Feszülten kiáltott, és figyelte a mezei nyúlot, a művezetőt, és egy automata géppel a földre ütközött, és lehajtotta a fejét. – Ez chacha. Hiába hívták Abreknek.

– Igen, pontosan, a chacha felháborodott. – támogatott tizedes.

– Ne ess kétségbe az uraim katona társait. – Megnyugodtam, magán, nem emlékszem, milyen oroszországi csapatok vettem fel a géppisztolyt, lecsavartam a hangtompítót, észrevettem, hogy adok egy mentőt az egész kerületnek, de még mindig nem rohanok, és így a vetőmag leesett az övről és a hozzánk álló kosnál. származékos szervek, azaz oroszul – tojások. A kos felugrott három méterre a tetejére, keményen landolt, intenzíven ürített, mint egy géppuska, ordított, mint egy zászlóalj, mi atyánk. Nem, a zászlóaljparancsnok mostohaapja, és felzaklatva minden érési állomány-állományt, elrohant a hegy tetejére. A lövöldözés már a tetején volt, és a hatalmas hófüggesztés kiváltotta, ami lavinák kialakulásához vezetett, amelyek önként csúsztak a szikla másik oldalán, a futó állomány egyharmadát és nyolc sárga falut akasztva. Volt veszteségek nemcsak az emberek, hanem a helyi lakosok között is. Balra az étkezőre váltottunk, és nem árultuk el egymást, és úgy mentünk, mintha semmi sem történt volna.

Rossz nap ebédje!!

Egy savanyú étkezés után ismét folytattuk jól megérdemelt pihenésünket helyi szinten, amelyet mostohanapunk adott az ezredes rangjában. A szellemet megragadva az őrmester megparancsolta neki, hogy mászjon egy magas sziklára egy párkányon, ahonnan látta az egész régi falut, amely távol maradt a lavina folyásától. Vagy inkább a teaházát, ahol a hajléktalanok napok óta ültek. Feladata az volt, hogy egy automatikus sor segítségével a látogatókat eloszlassa egy helyi kávézó nádfedeles teteje mentén, e kényelmes hely kereskedelmi szomszédságában.

Old Givi lassan, megragadva közeledett a kocsmába. Egy szomszéd, aki észrevette, intett neki, és vendégszeretettel meghívta az asztalához. Öreg Givi nem vette észre, mintha elfordult volna, és az orrát felfelé fordítva leült egy szabad asztalhoz. Egy kövér középkorú pincér repült fel hozzá, hogy ugrjon.

– És apu, apám, hát, mi az egészségi állapota?

– Mi vak, shchto, nem szabad engem látni!!

– Mi jött?

– Felfalják. Szia. morogta a nagyapja. – Ja?

A zsíros középkorú pincér az öreg Givire nézett, és felvonta a szemöldökét.

– Adj nekem egy grillt, ugye?! Ilyen, egészséges húsból, amely egészséges kos volt. Tiszta vágás késsel… Egészséges kebab. – kihúzta a bal szemét, és a jobb szemét felpattanva felemelte Givi kisujját.

a pincér elrepült. Aztán megkezdődött a tető héja. Az összes látogató és a kávézó szétszórt volt, hol. Öreg Givi egyedül kitartóan várt a parancsra. Egy kóbor golyó elütötte a kalapot, és a földre dobta. Givi nem mozogott a Budenovsky bajusz gyökerei alatt. Egy pillanattal később az orosz katonák ugattak a kávézóban.

Nyersen és sültünk velünk a borbőröket és a kebabot. Nem volt szükségünk pénzre. Miután minden szükséges ehetőt beírtunk, visszavonultunk. Givi várt.

Észrevetve, hogy a katonák eltűntek, a látogatók és a kávézók kiszálltak a sarkokból, és mindegyikük vállalta feladatait, nyelvük alatt golyókat választott ki, és a földre köpött a fogakat.

A kövér pincér már régóta várthoz vitte a barbecue-t. Letette egy tálcát Givi orrának elõtt az asztalra, és megfagyott a helyi önkormányzat kövér fia állványában, becenevével: “Hé, igen?!”. Givi nagyapja lelkesen megragadta a grillet, és sárga fémfogakkal megragadta egy darab központi sült húst. A pincér óvatosan beugrott a szamárba, viszont térdre dobta a kezét. Givi egyszer áthúzta a nyársat. A hús csak kinyújtott. Meghúzta a fogait – kettő. A nyárs kiszökött a kezéből, és az arcába dobta a régit, zsíros csíkokat hagyva az arcán, és egy sült paradicsomgyűrűt hagyva az orrára, kaukázusi állampolgárságú orrára. Harmadik alkalommal visszahúzta, és szenilis kezei megrázkódtak. És…

– Milyen hús, gumi, wai?! – felrobbant tisztelt Givi jean.

– Hé, apa, wai, hotelel egészséges kos, fűt fogott a hegyekben! Illatosította a friss levegőt, igaz?! és száz tizenkét évet élt.

Givi idegesen az asztalra dobta a barbecue-t.

– Hé, igen, tudtam ezt a viccet, amikor apád volt a projektben, igaz?! – Felállt, és elfelejtette a törött csomókkal rendelkező sodródó fűrészárut, és elment.

Jó estét este!!!

De mi viszont részeg voltunk, dübörögtek és harcba kerültek, de mi lenne nélküle, mi vagyunk a légi erők? És reggel ültünk minket, hogy folytatjuk pihenésünket, és az ajkán várjuk a következő utat…

Egy rossz nap reggele…

Rabszolgaság Venadevics, a volt rendőrségi ezredes, most egy bűncselekmény főnöke egy hűtőboltban állt le, és hűvös liter üveg vodkát, hűvös snacket, hűvös sört vásárolt, és hűvös módon kilépett az üzletből. A hűvös működő dzsipjéhez közeledve megakadályozta a hűvös riasztást, és emlékezett rá, hogy elfelejtette hűvös cigarettákat vásárolni.

– Nos, a fenyő leesett. – felháborodott, és mindent az autó szamárába dobva gyorsan elhatározta, hogy elviszi a boltba a nikotinért, és nem tulajdonított jelentőséget a riasztásnak. – Nos, mi, azonnal sor nélkül, és vásárol?! Perces üzlet.. – gondolta, de kiderült, hogy néhány ügyfél sok termékért fizet a vállalati partikért, és tíz percet kellett várnia. A pénztárgép elfoglalt.

Amikor kifutott, hűvös. Amikor távozott, hűvös dzsipje, hűvös riasztással, hűvös vodkával, hűvös snackekkel, hűvös sörrel eltűnt.

– Utánoztak, démonok, khe.. – motyogta Slaveri Venadevich, és hűvös cigarettát gyújtva felhívta a rendõrséget a barátja, az ezredes felé tett eltérítésért.

Két órával később egy dzsipöt találtak a közelben, az udvaron: egy fiatal srác holttestében és fél liter vodkában, egy nyitott sörösdobozban és egy majdnem elfogyasztott snackben. A dzsiptől öt méterre feküdt egy idősebb khachik második holtteste.